Kedves jó Édesanyák! Május hónapjában különösen is megemlékezünk rólatok, kedves édesanyákról, hogy kifejezzük irántatok érzett csodálatunkat, nagyrabecsülésünket, hálánkat, szeretetünket. Bárcsak életünk minden napján ezt tennénk! Az a virágcsokor, amelyet lélekben szeretnénk átadni nekik, fejezze ki szívünk legmélyebb érzelmeit. Tanúskodjék arról, hogy megbecsüljük felbecsülhetetlen édesanyai, nagyszülői szolgálatotokat. Ti, drága édesanyák, ott álltok családjaitok középpontjában: tőletek indul el az élet, hozzátok térnek vissza gyermekeitek, hogy erőikben megújulva tudják vívni az élet harcát. Imádkozunk, hogy tudjátok teljesíteni szent édesanyai hívatásotokat, és már most is, de főleg egykor megkapjátok szép életetek jutalmát! A jó Isten áldjon meg Benneteket és teljesítse szívetek minden vágyát! Közben, mint tudjátok, nagy események történtek Egyházunkban. II. János Pál pápánk már hazatért az atyai házba, és elnyerte szeretettel teljes, áldozatos életének örök jutalmát. Köszönjük meg a jó Istennek az ő hosszú és gyümölcsökben oly gazdag pápaságát. Most pedig fordítsuk tekintetünket utódjára, XVI. Benedek pápánkra, adjunk hálát Istennek, hogy őt adta Egyházának ebben a nehéz időkben. Imádkozzunk érte, amint az Egyház már a kezdetek kezdetén imádkozott Péterért, hogy szabadítsa ki őt ellenségei kezéből, és tegye őt az Egyház szent és bölcs főpásztorává. Mi pedig tartsunk ki a hozzá való hűségben, és az őiránta való tiszteletben és szeretetben neveljük gyermekeinket és unokáinkat. Imádkozzunk, hogy a mai békétlen és Istentől egyre jobban eltávolodó világban ő Krisztus világossága, és az emberiség nagy családjában a békéért szüntelenül fáradozó főpásztor lehessen. Kedves jó Édesanyák, még egy nagy örömünket is szeretnénk megosztani veletek. Erdő Péter bíboros úr örömmel és készségesen elfogadta, hogy a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének a Fővédnöke legyen. Remélem, Veronka édesanyatársatok ezt szebben és illetékesebben fogja méltatni nektek. Ez nagy öröm mindannyiunk számára! - Ezzel kapcsolatban fogadjátok szerény indítványomat: Mi tőle nem várhatjuk, hogy külön időt szenteljen számunkra, inkább adjunk hálát a jó Istennek, hogy még bírja a hivatásával járó súlyos terheket. Az, hogy ő elfogadta felkérésünket, részünkről jelentsen egy nemes, igaz gesztust: azt, hogy szüntelenül imáinkba foglaljuk őt! MIT SZÓLNÁTOK HOZZÁ, HA A SZENT MONIKA KÖZÖSSÉGBE TARTOZÓ MINDEN ÉDESANYA LELKILEG ÖRÖKBE FOGADNÁ BÍBOROS ATYÁNKAT?! Ez azt jelentené, ha egy édesanyának van két gyermeke, akiért imádkozik, mától kezdve tekintse úgy, hogy HÁROM gyermeke van! A két saját és az örökbefogadott Bíboros atya! Legyen ő új családtagja minden egyes családotoknak, akiért úgy imádkoztok mint a saját gyermekeitekért! Úgy tudom, az ő édesanyja már nem él itt a földön...: ti legyetek számára az ő földi édesanyái! Ez nem áll messze az evangéliumtól, hiszen az Úr Jézus mondta: "Ki az anyám, s kik a rokonaim?" Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: "Ezek az anyám és a rokonaim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám." (Máté 12,48-50) A ti imátok legyen számára az az erős lelki támasz, amelyet az édesanyák imája jelent gyermekei, unokái számára. Drága jó Édesanyák, tartsatok ki az imádságban egymásért és minden édesanyáért!

Nagy szeretettel köszöntelek Benneteket és a Szentlélek erejét, és vigasztalását kérem Számotokra

Budapest,2005-01-17

Kedves szentmonikás édesanyák!

Több mint négy hónap után újból szeretettel fordulok hozzátok. Bizonyára el voltatok foglalva az ünnepek elõtt és alatt, hiszen ilyenkor az édesanyák és a nagymamák a családjuknak szentelik szívüket, idejüket. Most már kicsit jobban jut idõtök a mi szép Közösségünkre is. Az elmúlt pár hónap fájó eseményeket is hozott magával Közösségünk számára.
Madridban, 2004 november 13-án elhunyt Salvador García Hernández atya, aki az egész világon a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének a vezetõje volt. Valahányszor írt, mindig nagy szeretettel érdeklõdött a kedves magyar szentmonikás édesanyák felõl. Nagyon örült annak, hogy milyen szépen terjedt hazánkban a szentmonikás édesanyák Közössége. Õ mexikói volt, ágostonrendi szerzetes. Viszonylag fiatalon, rákban halt meg. Mindenütt ahol mûködött nagyon szerették, betegségét erõs, derûs lélekkel viselte. Kedves jó édesanyáink imáiba ajánljuk szeretett Salvador atya lelkét!
De itthon is meglátogatott bennünket az Úr, amikor magához szólította szeretett Bartal József testvérünket, a mi kedves Veronka édesanyánk férjét. December 23-án este, családja körében adta át nemes lelkét Teremtõjének. Aznap még segített a karácsonyi elõkészületekben, este rosszul érezte magát, a mentõk már hiába próbálták visszahozni ebbe az életbe. Az Úr azt akarta, hogy a Karácsonyt már Õvele töltse. Csodálatos volt a jó Isten szeretete, ahogy õt elõkészítette erre a nagy pillanatra. Nehéz és küzdelmes élet után odatalált a Mennyei Atya szeretõ karjaiba. Temetése nagyon szép volt. A szomorúságon átragyogott a hitbõl fakadó öröm, hogy Józsi testvérünk megérkezett, hogy õ már boldog, mert hazaérkezett. Az õ lelkét, valamint kedves Veronka nõvérünket és kedves Családját jó édesanyáink buzgó imájába ajánljuk. Józsi testvérünk is mindig részt vett körleveleink elküldésében.
Drága jó Édesanyák, folytathatjuk a mi kis eszmélõdésünket A SZENTMISÉRÕL MINT ÁLDOZATRÓL? Ugye örömmel fogadjátok? Köszönöm visszajelzéseiteket! - Kérem, olvassátok el újból szeptember 9.-i utolsó körlevelünket. Tehát, az Úr Jézus lesz majd a TÖKÉLETES ÁLDOZAT!
"Így nyilatkozott, amikor a világba lépett: "Emberi testet alkottál nekem. Nézd, megyek Istenem, hogy teljesítsem akaratodat." ( Zsid 10, 5-7 ) Eljött, hogy engedelmességével jóvátegye minden ember engedetlenségét, és hogy ezt oly nagy szeretettel tegye, amelyre csak isteni személy képes. Ez egész életében, de fõleg kereszthalálában valósult meg.
Nagyon tanulságos elolvasni az evangéliumban, amit az Úr Jézus a saját haláláról mond. Például amikor így szól: "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. Azért szeret engem az Atya, mert ODAADOM AZ ÉLETEMET. Nem veszi el tõlem senki, magam adom oda... Ezt a parancsot kaptam az Atyától." ( Jn 10, 17-18.)
Az Úr Jézus a kereszten a tökéletes áldozat. Benne tökéletesen megdicsõül az Isten, mert soha senki nem imádta úgy az Atyát mint Jézus a kereszten. Tökéletesen hálát adott Istennek. Kiengesztelte õt az emberiség minden bûnéért és kiesdette számunkra az üdvösség kegyelmeit. -- Azt is olvassuk a Szentírásban: "Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán mûvét romba döntse." ( 1Jn 3,8 ) Ebben a halálosan nagy küzdelemben szinte egybefonódnak a legnagyobb jóság és szentség és a bûn. Az Úr Jézus nagy szenvedését és halálát az a mérhetetlen gyûlölet okozta, amellyel a Sátán el akarta tiporni -csatlósain keresztül- az Isten Fiát. Ezek tehát a bûn következményei. A bûnöket pedig Isten nem akarhatta... Mit akart a Mennyei Atya? Azt, hogy Szent Fia végsõkig menõ szeretetével és engedelmességével legyõzze a Gonoszt! Jézus a végsõkig kitartott a szeretetben, az Atya iránti bizalomban, engedelmességben. Meghalt, de épp a halálával gyõzte le a bûnt, a Gonoszt, és szerezte meg számunkra az életet! - Ahhoz, hogy kissé jobban megértsük a szentmise áldozati mivoltát, elengedhetetlen, hogy kissé jobban elmélyedjünk az Úr kereszthalálának a megértésében. A kereszten az Úr Jézus egyben a Fõpap és az áldozati Bárány. Õ a legtökéletesebb Ajándék és a legtökéletesebb Ajándékozó! Ez lesz majd jelen lenni a mi szentmiséinkben!