Drága Jó Édesanya Társaim!
Hála Istennek nagyon sok társammal személyesen is együtt lehettem az elmúlt hónapokban. Ott láthattalak benneteket a március 25-i Katolikus Nõk Zarándoklatán a Mindenszentek Templomában, vagy eltudtatok jönni a vadicai találkozóra, május 27-én.
Most pedig közel hatszázunkat erõsített Bíró püspök úr és Gábor atya az Örökimádó Templomban augusztus 26-i lelkinapunkon. Az a jó, hogy egyre többen vágyódnak a napi ima mellett az egymással való találkozásra is. Tudom leveleitekbõl, hogy mindannyitokban olyan erõs és õszinte az egymásért való felelõsségtudat és összetartozás érzése, ami csak egy nagyon jó keresztény családot jellemez. A fiatal édesanyatársak a mi büszkeségeink, reményeink, hogy egymás közt apostolkodnak majd. Mi pedig a nagymamák úgy könyörgünk kicsinyeitekért, mint unokáinkért.
Sajnálom, akik nem lehettek velünk még soha, éppen ezt próbálnánk valamiképpen pótolni aKörlevelekkel, persze azt a szeretetet, nyitottságot, amit minden esetben megtapasztalok lehetetlen írásban továbbadni. Bíró püspök úr méltatása, amikor imáink fontosságát azzal tudatosította, hogy ezzel Jézus Krisztushoz csatlakozunk "társmegváltó szándékunkkal". Milyen csodálatossá sikerült az engesztelõ Szentségimádásunk 10-12 óráig, ahol egy szívvel tettünk különbözõ ígéreteket, Jézusnak az õt ért sok megbántás jóvátételéért.
A pécsi csoporttal eljött lelkipásztoruk is, így hál Istennek 4 felé gyónhattunk és a 3 papos misén mindenki elnyerhette a teljes búcsút. Mintha megéreztem volna mise elõtt, hogy a könyörgésekben mindenki az Oltár elé szeretné tenni háláját és bánatát, így nagyon jó volt a sok száz kiosztott lapocskára írt õszinte kérés odahelyezése a 8 év óta összegyûlt ezernél több levél mellé. Együtt döbörgött a sok fájó anyai szív a mellette elhelyezett fatímai Szûz Anya szívével, fia szívének kapuján, hogy könyörüljön rajtunk (nagyon szépek voltak a dilönbözõ helyekrõl hozott zászlók az oltár körül, melyeket szorgalmas kézimunkával készítettetek.) A budapesti és pilisborosjenõiek sokat dolgoztak a nyomtatványok, plakát, hirdetés megszervezésében és az agapé kedves kivitelezésében. A szentmise perselyezése a tavalyihoz hasonlóan Gábor atya kívánságára a tatarozás alatt álló ;emplom javára lett felajánlva. Tudom a visszajelzésekbõl, hogy talán sokan a közösségre szántátok volna, de jó ez így, hiszen Isten háza mindannyiunk szívügye és ez is feltétele a teljes búcsúnak. Én megtapasztaltam a gondviselést, amely rajtatok keresztül mindig megoldotta a körlevelek elkészítését és szétküldését. Köszönjük a bélyegeket, amelyek, mint pici virágszirmok lapulnak kedves soraitok mellett. Lelkinapunk délutánján tanúságtételek gazdagítottak bennünket. Én megfigyel-
hettem püspök urunkat, aki bizony néhányszor igen meghatódva hajtotta le fejét, máskor meg csakúgy fénylett a mosolygós arca a boldogságtól. Az ország legfontosabb lelkiségi összefogásaként emlegeti mindig Közösségünket és talán éppen ezért kaptunk kedves meghívást Dr. Veres püspök úrtól a szeptember 11-i összejövetelre a Magyar Püspöki Konferencia Székházába, ahol elõzetes egyeztetés alapján Móráné Marika képviselt bennünket. Elõtte Gábor atya és én pontosítottuk vele és eljuttattuk hozzá azokat az iratokat, beszámolónkat, amit átadott a püspöki karnak, mert szükségesek a jubileumi év propaganda anyagához. Eddig nagyon is megtapasztaltuk az égi ék segítségét a "Szentlélek mûködése által" és a ti buzgó hozzáállásotokat. Most elérkezett ez az idõ is, amikor élhetünk azzal a lehetõséggel, amit egyházunk vezetõi részérõl adódik a kommunikációs hírközlõ szervek igénybevétele által. Kérem a jó Istent, hogy mindez csak javára szolgáljon mindannyiunknak és ne gátolja az Ö szent terveit, amely hiszem, hogy az: egyetlen gyermek se legyen a világon akiért az édesanyák imahadserege ne harcolna a gonosz hatalmak ellen. Köszönjük a sok szép levelet, amelyekben leírtátok imaszándékaitokat a találkozóra, ha nem tudtatok jönni és azokat a visszajelzéseket is, melyben az eddigi imákat megtapasztaltátok.
Boldog érzés olvasni azt is, ahol a találkozókon tapasztalt kegyelmekrõl számoltok be. Ez éltesse és erõsítse reményeinket, mert bár néha mintha még több próbatételt kapnánk, de mindennek végre szakad és mint Szent Mónika könnyei boldogságunktól és hálánktól fognak felszáradni a mi könnyeink is.
Nagy szeretettel köszöntjük a találkozón és a más úton újonnan hozzánk csatlakozó társainkat. Várjuk beszámolóikat és kívánjuk, hogy kitartsanak imáikkal, életük végéig, buzdítjuk õket apostolkodásra, mert óriási megtartó erõ a közösség.
Piroskának, aki eltemette pap fiát pár napon belül írt együtt érzõ levelet egy szintén pap édesanya Máriának USA-ba eljuttattam mind a 4 képet, amit neki szántatok a csodás érem Szûz Anyáról.
Névtelen levél érkezett Székesfehérvári bélyegzõvel egy elhagyott leánytól, aki volt kedveséért Laciért kéri imánkat, hogy az visszataláljon Istenhez és esetleg hozzá is. köszönjük bizalmát, a kalocsaiak már hetek óta szívükbe fogadták Lacit.
További imakérések: Egy városmajori édesanya, Saci nevû lányáért imádkozzunk, akinek most kezdõdnek a kemoterápiás kezelések. Fiatalasszony, éppen visszaérkeztek a nászútról. A 37 éves Csilláért kérik imáinkat, hogy végre 4. gyermeke életben maradjon és az anyasággal a hit is megszülessen szívében. Debrecenbõl jött a kérés Katikától. Egyetemista lányánál kiújult a súlyos betegség, férje eltávolodott tõlük. Szilvásvárad: Erzsike társunk mûtétjének sikeréért és a soproni Erzsike boldog házasságáért is imádkozni fogunk. 32 levél érkezett most ebbõl több imakérést felolvastam a találkozón. Nagyon imádkozzunk papjainkért, szerzeteseinkért és szerzetesnõi hivatásokért. Hála Istennek Vácon 50 fõvel megalakult a közösség, Fertõdön is és Kiskunmajsán is szép ünnepélyes keretek között, lelkipásztori támogatással indult meg az édesanyák összefogása gyermekeink ügyéért. Köszönöm apostolkodásotokat és támogatásotokat, beszámolóitokat, imáitokat. Jó lenne tudnom mindenkinek a lánynevét, úgy könnyebb nekem.
Kalocsa, 2000. szeptember 21.

Isten áldja meg családjainkat!