A Szent Mónika Közösség hírlevele

Kelt: Kalocsa, 2013. szeptember 20.

Drága jó édesanya társaim!

Nagy örömmel és szeretettel számolok be az elmúlt hónapok eseményeiről és szomorúság tölt el azok miatt a társaink miatt, akik bármilyen ok miatt sohasem tudják átélni a találkozás, együtt imádkozás, éneklés örömét. Higgyétek el, én minden találkozó – mint a legutóbbi augusztus 31-i (kelenföldi Szt. Gellért templom) – után úgy érkezem haza, hogy ilyen szép még sosem volt! 1992 karácsonyán ünnepeltek először ebben a modern, gyönyörűen fénylő, praktikusan elrendezett templomban. Az oltár fölött a megfeszített Jézussal olyan bensőségesen találkozhattunk a fájdalmas rózsafüzér átelmélkedésével, mint talán még soha. Aki átélte a félelem, a fájdalom, a megaláztatás és teljes önfeláldozás fájdalmait, az ne értené meg az anyák szívének félelmeit és bánatát? És csak jöttetek és hoztátok a lobogóitokat, és megtelt a kőrtemplom, hogy hálát adjunk és könyörögjünk. Forgács Alajos kanonok plébános méltó házigazdája ennek a szeretetet sugárzó Isten házának. Sokszor hallottuk már elmagyarázni, de így még soha a szeretethimnusz értelmét, megtetézve Szt. Ágoston szavaival: „Szeress és tégy, amit akarsz”. Mekkora érték, ha szeretni tudnánk úgy, ahogy ezt Szt. Pál leírta. Mennyi barátság, házasság, gyermek-szülő kapcsolat megy tönkre a nem türelmes, nem jóságos, nem önzetlen, a nem mások javát akaró és nem mindent feláldozó szeretet hiánya miatt. Javasolta, keressük ki és helyettesítsük be a saját nevünket odatéve a szeretet szó helyébe. Nagyon köszönjük ezt a tanítást, én most értettem meg valójában, hogy bármi jót megtehetünk másoknak, nekik talán öröm, de nekünk csak akkor használ, ha szeretettel tesszük!

A 11 órai hálaadó szentmisénket Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök úr mutatta be. Szentbeszédében kiemelte, hogy Szt. Mónika az imái mellett hiteles, sugárzó életével tudta férjét és fiát Isten felé fordítani. A mai világban is át tudjuk adni a hitet, de ehhez imádkozó, szeretetteljes, hiteles családok és közösségek kellenek. A papoknak pedig Krisztus arcát kell sugározni a fiatalok felé, hogy hivatásokat ébresszenek. Sok idézettel és példával erősítette tanítását. Köszönjük, hogy eljött közénk, hátha egyszer visszalátogatjuk Győrben!

A rengeteg munkát és áldozatot kívánó agapé következett, amit a továbbiakban nem szeretnénk kérni a szervezőktől, mert létszámban hála Istennek akkora lett közösségünk, hogy ez már kultúráltan nem oldható meg és lényegtelenné vált a hatalmas lelki ajándék mellett, amit kapunk Istentől és egymástól ezeken a napokon.

Annál fontosabbnak éreztem azt a csodát, amit akkor élhettünk át, amikor Horváth Mária művésznő csengő hangjával több nyelven és feldolgozásban elénekelte remek kíséret mellett az Ave Mariát köszöntve ezzel égi édesanyánkat. Köszönjük ezt a felemelő élményt!

Nagyon sokan szerettek volna tanúságot tenni és örömmel hallgattuk a kicsi Juliska és a beteg lábú kisgyermek imák általi meggyógyulásának történetét. Meghatódva figyeltük az esztergomi nyolcgyermekes anyuka tanúságát arról, hogy külföldi útjukon 11 éves kisfiuk vízbefulladt, és hogyan könyörögtek a temetésén 4 éves kistestvérének gyógyulásáért, amit meg is kaptak. Milyen szomorú volt az első karácsony kisfiuk üres székét és tányérját látva, de az akkor odahelyezett káplánt befogadva újra 10 fős lett a család. Kért bennünket az édesanya, gondolkodjunk el, ha itt a földön ilyen fájdalmas egy gyermek hiánya, mennyivel nagyobb lesz ez odaát a mennyei asztalnál, ha nem látjuk őket. Ezért alakult a mi közösségünk, hogy egy se vesszen el a mieink közül!

Rózsásné Andreától tudtuk meg, hogy egy ismerőse révén kapcsolatba került az USA-beli New Brunswickben élő magyar atyával, akinek számítógépen elküldte napi imánkat, egyben ismertette összefogásunk lényegét. Szeptember elején gyors szervezéssel máris megalakult a tengeren túli magyar édesanyák első imádkozó csoportja, akik kérik a mi imáinkat értük, hogy ne olvasszák be őket, hanem megmaradhassanak templomaikban továbbra is magyarnak. Örömmel tudtuk meg, hogy Pécs városában is újabb csoport alakult augusztus 15-én a Jézus Szíve (Pius) templomban Sedlákné Xénia szervezésében. Köszönjük apostolkodásotokat. Megható, amikor a 91 éves Mária imalapokat kér, mert még mindig osztani akarja. Sajnos sokan nem jutottak szóhoz, ezért is kérlek benneteket, mindig röviden próbáljátok összefoglalni tanúságtételeiteket, mert szívesen hallgatunk meg minél többeket közületek.

A szentségimádás mindig nagyon méltó és értékes befejezése napunknak, különösen is azokkal a szép énekekkel, zenével kísérve, amivel a templom ifjúsági csoportja ajándékozott meg bennünket. Róna Gábor atya által kaptuk az áldást és szavait, amikor rávilágított arra, hogy mindig mindent Istennek köszönhetünk. Mi azért hálásan köszönjük mindenkinek a szolgálatát, jelenlévőknek és távolevőknek imáit és adományaitokat is.

A nyáron még két találkozón vettünk részt. A kiskunmajsai csoport Pálosszentkúton találkozott a környékbeli édesanyákkal, hogy az égi Szűzanyával töltsenek egy napot ezen a szép zarándokhelyen.

Július 2-án és 3-án Tamás atya és Péter atya meghívásának tettünk eleget, amikor Gábor atyával elutaztunk a délvidéki Doroszlóra és Szenttamásiba. Nagyon szépen megszervezett, igazi mély lelki élmények ezek, amikor 16 pap érkezik, hogy bemutassák a búcsúi misét. Kevibe is hívott bennünket Katona Borbála a szeptember 2-i találkozójukra, de oda sajnos nem jutottunk el. Mindig megható a határon túli csoportok áldozatos összetartása! Reméljük, viszonozzák látogatásunkat, mert a 2014. május 24-i találkozó jogát Kürtösi Krisztián atya kérte a döbröközi Szent Imre templomba, ami Dombóvártól 10 km-re fekszik.

Ne haragudjatok, ha valamit kihagytam, amit írtatok, vagy elmondtatok.

Isten áldja meg családjainkat! Szeretettel búcsúzom: Bartalné Veronka