Drága jó Édesanya társaim! Kalocsa, 2011. szeptember 20.
Az augusztusi találkozó után nem kezdtünk azonnal a körlevél megírásához és sajnos eddig húzódott, de fogadjátok azt megértéssel, hiszen nálunk ilyenkor mindenki a paprikaföldön tevékenykedik. Először is , mivel az elmúlt hetekben sok társunknak volt a névnapja , szeretettel kérem rátok Isten áldását. Ezek az alkalmak összehozzák a családokat édesanya, nagymama megünneplésére. Ez a mi legnagyobb örömünk és hogy tud fájni, ha valaki betegség, vagy harag miatt hiányzik a családi asztaltól.
Az albertfalvai találkozón is ezt a családi hangulatot éltük át vendéglátóink: kedves Hollai Antal plébános úr és a sok háttérben szorgoskodó társunk jóvoltából. A szép időjárás Isten ajándéka volt, hiszen a templom nem tudott befogadni mindannyiunkat, de a, sok sátor és a fák árnya alatt a z ügyes kihangosítás megoldotta a helyzetet. Mindenki szépen bekapcsolódhatott a rózsafüzér imádkozásba, énekelhettük a kántor úrral a szép énekeket , aztán meghallgattuk Hollai atya tájékoztatását a templomról és tanítását a család krízis helyzeteiről. A Keresztény életben szép cikket írt erről édesanya társunk, Andrea, aki délután családjával a zenei szolgálatot végezte. Köszönjük szépen mindenkinek, aki széppé tette ezt a napot.
Külön öröm volt számunkra, hogy végre 19 év óta először jött el közénk Paskai László nyugalmazott bíboros úr, aki, mint Közösségünk , szintén Kalocsáról indult el valamikor főpapi szolgálatára. Nagyon méltatta az imádkozó szülők fontosságát és példaképül nemcsak Mónikát, hanem több szent asszonyt is kiemelt a történelemből.
Remélem sokan be tudtatok kapcsolódni távolmaradásotok ellenére a Mária Rádió jóvoltából és együtt imádkozhattátok velünk napi imánkat, énekelhettétek a mónikás énekeket és a családok himnuszát .Többen elnézést kérnek levélben, telefonon, mert nem tudnak eljönni. Nekünk is hiányoztok, mert számon tartunk benneteket. Az agapé utáni órában értékes és megindító tanúságtételeket zárhattunk a szívünkbe, ami még közelebb hozott bennünket egymáshoz, amikor a szomorkodókkal együtt sírtunk és az örvendezőket megtapsoltuk. Eltávozott társainknak örök nyugodalmat kívánunk. Isten irgalmába ajánlva őket. Kérjük odafentről is imáikat. A meggyarapodott családoknak szívből gratulálunk a gyermekáldáshoz. Aki nem meri elmondani, az leírja és beteszi az oltár előtti kosárba kéréseit, háláját. Az elmúlt esztendőben több, mint kettőezer levél érkezett hozzám. Köszönöm, hogy megosztjátok velem a történéseket. Én, mint nyugdíjas a templomban dolgozom és naponta oda tudom tenni az oltárra gondjaitokat. Hiszem, hogy nincs Isten előtt kedvesebb, mint egy szülő-nagyszülő alázatos, könnyek között felé tárt könyörgése. Magam is ebben bizakodom, amikor hónapok óta imádkozom beteg unokámért. Néha olyan hosszan tartó és már érthetetlen próbatételeknek vagyunk kitéve, hogy meggyengülhet a hitünk, vagy reményünk. Mintha gátat szabna valami Isten és imáink közé.
Nagyon örültem, hogy Szent Mihály szobrát láthattuk a főoltár felett, aki a gonosz réme. Ezért hallgattuk figyelemmel Róna Gábor atya bevezetését a Szabadító rózsafüzér jelentőségéről és hatásáról. Az Oltáriszentség jelenlétében közösen elmondtuk azt családjaink gyógyulásáért, szabadításáért. Végül bocsánatot kértünk családtagjaink és a jó Isten ellen elkövetett vétkeinkért és felajánlottuk családjainkat kérve Isten áldását az ő szent fia által, aki az Oltáriszentségben köztönk volt. Körül vettük az oltárt szép lobogóinkkal és reméljük kitart hűségünk a következő találkozóig.
Máris bejelentették a szekszárdi édesanyák 2012. május 19-re, átadva meghívásukat. Bizony elindultunk közös imádkozásunk 20. évébe, amit jövőre augusztus 25.-én Esztergomban fogunk meghálálni .
Szeretettel búcsúzom a januári körlevélig.
Isten áldja meg családjainkat Bartalné Veronka