Drága jó Édesanya Társaim! Kalocsa, 2005. 01. 18.
Nehezebben fogok hozzá levelem megírásához, mint eddig, mert könnyebb másokról írni, mint önmagunkról. Más enni adni, vagy éhezni, látogatni, vagy magányosnak, betegnek lenni, bátorítani, vagy félni, özvegyeket, árvákat vigasztalni, vagy elveszíteni egy 42 év alatt velünk eggyé vált házastársat, édesapát, nagypapát. Ezt kellett most december 24-re virradó éjszaka átélnünk, amikor a szépen együtt eltöltött nap és közös vacsora után 65 éves férjem a 22 éves fiam kezébe hajtotta fejét és az én kezemet megfogva átadta lelkét Teremtő Istenünknek. Egyetlen pillanat volt és nekünk erre „igent” kellett mondanunk. Kevesen tudjátok, hogy egy „igen” volt már az életemben, amikor elfogadtam két asszonykorú lányunk mellé a kisfiút, akit ajándékba kaptunk. Most ez más volt, mert itt valakit vissza kellett adnom és hálát adni, hogy ennyi évig szeretett bennünket és mi viszontszerethettük. Nem mondhatnám el többé a „Miatyánkot”, ha nem tudnám elfogadni, hogy „legyen meg a Te akaratod”. Nagyon nagy a gyászunk, de felülmúlja a HÁLA, mert hisszük, hogy a papa már a Mennyei Betlehemben borulhatott Jézus elé és átadhatta ajándékképpen, pártfogásukat kérve, a Szűzanyának és Szent Józsefnek családját. Köszönöm a sok évi imáitokat, amelyekről mindig biztosítottatok, mert tudom, hogy ezek adtak eddig is sok-sok nehézség között erőt és most is óriási vigasztalásban van részem nekem is és három gyermekemnek, vejeimnek és kilenc unokánknak. Kívánom, hogy a Jó Isten nektek is mindig, minden nehézségetekben ugyanígy mutassa meg jóságos gondoskodását. Tudom, hogy sokan közületek azonnal tollat fognának, hogy együttérzésetekről biztosítsatok. Mást kérek most tőletek! Akinek ott van a férje a közelében, lépjen oda hozzá és még ma mindenért bocsásson meg neki és kérje bocsánatát. Akinek már nincs lehetősége az tegye ezt meg szívből, őszintén gondolatban. Higgyétek el a nagy elválásnál ezek a kiengesztelődött lelki állapotok kapnak csak jelentőséget. Legyetek egymás iránt nagy szeretettel és türelemmel! És most nagyon vázlatosan tekintsük át az elmúlt hónapokat és nézzünk a jövőbe. Hála Istenne nagyon sokan ott lehettek a lengyelországi zarándokúton, amikor Bíboros urunk megáldotta a szentek közösségének magyar kápolnáját. Köszönöm a beszámolókat, képeket, aláírásaitokat. Nagyon értékes és jól megszervezett eseményen vehettem részt november 20-án, amikor megrendezték a Szeged-Csanádi Egyházmegye XI. Családnapját Újkígyóson. Köszönöm a hódmezővásárhelyi, szegedi és gyulai édesanyák aktív segítségét, mert így átfogó bemutatkozásunkkal sok családhoz eljuthatott Közösségünk híre és imalapja. Nagyon örültem, hogy a házastársi imalapunk is sikert aratott, hiszen a fő cél valójában az lenne, hogy a szülők együtt imádkozzanak egymásért és gyermekeikért. A budapesti édesanyák szervezésében Dr. Erdő Péter bíboros úr nagy örömére december 11-én a kelenföldi Szent Gellért Templomban megtartották a fővárosi regionális találkozónkat. A szentségimádás, szentmise és szeretetben való együttlét ezentúl minden december elején meg fog ismétlődni a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe táján (figyeljétek majd budapesti édesanyák!). További örömhíreink, hogy Encsen, Editkééknél megszületett az ötödik kisbaba: Ágnes-Anna. Nagyon szépen gyarapszik a közösségük és hogy ő aktívan részt vehessen az összejöveteleken a kicsikre férje és anyósa vigyáz. Hódmezővásárhelyről Enikőéktől jött a hír, hogy január 5-én megszületett Boglárka, aki náluk a 7. gyermek. Gratulálunk és imáinkkal kísérjük őket. Nagy ünnepség volt dec. 26-án itt Kalocsán, mert 6 diákónust szentelt az érsek úr. Közöttük a temerini közösségünk imáival támogatta Nagyidai Zsoltot, akivel két busznyi hálás csoport értékezett, a mi dec. 5-i kegyetlen szavazási eredményeink ellenére. Bizony csalódott leveleket kell olvasnom a határon túli édesanyáktól. Hála Istennek az elmúlt körlevél óta is sok-sok csatlakozó levél érkezett új jelentkezőktől, de lehetetlen felsorolnom a 63 nevet és helységet. Nagy szeretettel köszöntjük őket és kérjük tartsanak ki az imában és apostolkodjanak környezetükben. Szerbia-Montenegróból Köröspartról és Székelyföldön Lupeniből is 30 édesanya imádkozik velünk Venczel Mária vezetésével. Tamási-Páriból és Pécsről érkezett köszönőlevél, mert családjaikban megtapasztalták imáink hatására a pozitív változásokat gyermekeik, unokáik életében. Sajnos a váci csoport is gyászol, mert dec. 13-án meghalt Hajdúné Marika cs. vezetőjük, helyét Kovácsné Marikának adta át. Kialakult az idei év egyik találkozójának időpontja és színhelye: Kecskeméten lenne az arborétumban lévő Mária-kápolna szabadtéri oltáránál. Ezt a helyet Bíró püspök úr 2004. Sarlós Boldogasszony napján áldotta meg a meg nem született magzatgyermekek emlékére. A találkozó időpontja 2005. július 2-a szombat. 9 órától rózsafüzérrel köszöntjük égi édesanyánkat, 10 órakor Dr.Bábel Balázs érsek úr mutatja be a szentmisét, majd a tanúságtételek, agapé, Szentségimádás, keresztút következik 16 óráig. Gyertek minél többen, hogy engeszteljünk és könyörögjünk a kisbabákért. A budapesti találkozót nagyon szeretnénk augusztus 27-én megrendezni, de a helyszínre még mindig várom javaslataitokat. Végül egy részemről nehéznek tűnő, de sokak által egyre többször sürgető javaslatról írok. Közösségünk növekvő létszáma miatt a levelezések eddigi módját kibővítenénk azzal, hogy amennyiben tudtok közölni velünk internet elérhetőséget, úgy számítógépen kapnátok meg a levelet. Kérlek tehát benneteket, tegyétek meg és jelezzétek kit érintene ez a gyorsabb és olcsóbb levélváltási mód (szentmonika@freemail.hu címre). Gábor atya és több társam biztatására megpróbálok mindent megtenni, hogy ezt megtanuljam és megteremtsük ilyen módját is a kapcsolattartásnak. Tudom Nektek ez könnyebb lesz, de nekem most még nehéznek tűnik. Fogalmam sincs hányatokat érinthet. Akiket nem, azoknál minden marad az eddigiek szerint.
Sok szeretettel búcsúzom tőletek, imádkozzunk egymásért. Isten áldja meg családjainkat:
özv.Bartal Józsefné Veronka