Szent Mónika Közösség havi összejövetele:

1993.november 27.

A mai összejövetelünket Gábor atya Szentírási idézettel kezdi és annak szavaival indit bennünket őszinte imára, hiszen "ahol ketten-hárman együtt vagytok az én nevemben, én is ott vagyok veletek."
Kéri, hogy mindig ilyen gondolatokkal legyünk együtt az imaközõsségünkben, hiszen valóban az Úr teljesiti az õ igéretét és itt van velünk most is.
Majd megkérdezi, hogy miképpen vagyunk imáinkban bizalommal az Úr Jézus felé. Valójában bizunk-e abban, hogy meghallgatja kéréseinket?
Gondoljuk-e, hogy nagyon fontos, amit csinálunk?
Nagyon jó, hogy tudunk egymás gyermekeiért könyörögni?
Vannak-e tapasztalatok az életünkben, hogy meghallgatta az Úr imáinkat?
Jelentkeznek-e a fáradtság jelei imáinkban való ki tartásunkban Imándkozunk-e a közösségünkér?
Ne feledjük, hogy a kötött imát megtoldhatjuk szabadon választott gondolatokkal, kérésekkel, hálával!
Szent Mónika is lankadatlanul kitartott. Ne feledjük, hogy nem teljesülhet minden kérésünk. A jó Isten tudja, hogy mi a fontos a mi életünkben.
Ezeken a kérdéseken gondolkodva jönnek felszinre tapasztaltaink. Sok édesanya beszél imaszándékairól,
meghallgatásokról. Katika örömét fejezi ki és köszönetet mond az imákért, mert névnapján mindkét lánya biztosította arról, hogy bár hit nélkül nőttek fel, de ők azért minden nap saját szavaikkal bizalommal fordulnak Istenhez, és hiszik azt, hogy gondoskodik róluk. Ez neki a legfontosabb, mert nagyon nagy vád van a szivében saját magával szemben, hogy életének felét hit nélkül élte meg és így gyermekei hitérõl sem gondoskodott. Mindannyian bizunk abban, hogy a kis csíra, amit most megtapasztalt leányainál kisarjad és gyümölcse maradandó lesz.
Egy másik édesanya arról beszél, hogy valóban életünkre visszatekintve nem is lett volna jó, ha mindem kérésünket teljesítette volna a jó Isten. Mi csak emberien gondolkodunk és nem látjuk mi válik éppen javunkra. Egy édesanya azt mondja, hogy õ csak egészségért imádkozik, mert az a legfontosabb. Ebbõl egy kis vita támad, mert Gábor atya is megerõsíti, hogy az Úrnak igen nagy bölcsessége az is, hogy szenvedéseken keresztül ajándékoz bennünket sokszor, amit akkor még nem is sejtünk. Nehogy azt higgyük,hogy az van legközelebb a jó Istenhez, aki szenvedésektõl mentes életet él. Sorba szólalnak meg édesanyák, mindenféle imameghallgatások és tanuságtételek következnek. Mindebbõl nagyon sokat gazdagodunk és örvendezünk a sok jó hirnek.
A közös ima következik és a hír, hogy december 12-én Kiskunfélegyházára hivják Gábor atyát, mert egy vasárnapi mise keretében meg kivánják ott is alakitani a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségét.
Köszönjük Atyánk!