1994. január 27.

Csütörtöki este, amikor találkozik a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége Kalocsán a Jezsuita templom melletti teremben.
Gábor atya nagy szeretettel üdvözli az édesanyákat, akik a téli idõben is rendszeresen eljönnek havonta, hogy együtt is el tudják imádkozni a napi imát. Nemrégen volt az ökumenikus imahét és még elöl vannak az akkor énekelt dalok szövegei. Nagyon szépek, újra szétosztjuk és lelkesen énekeljük a templomban ritkábban hallott tezéi énekeket és más szép lelkesítõ énekeket. Ez az idõ nagyon jó ahhoz is, hogy még a kicsit késõn jövők is elfoglalják a helyüket. Hála Istennek lassan megtelik a terem és Gábor atya egy kis füzetecskét vesz elõ, ahonnan elmélkedéseket olvas fel nekünk lelkesítésképpen és gondolatébresztõnek. A téma HIT-REMÉNY-SZERETET. Valóban a három legfontosabb vezérfonal. Nagyon szép gondolatok, magyarázatok, idézetek. Meghatódva, elgondolkodva hallgatjuk. Hiszen a napi imánk elején szünteletül kérjük az Úr Jézustól e három ajándékot életünkbe. Többünknek akad egy-két hozzáfűzni valója a felolvasottakhoz. Örülünk, ha minél többen megnyílnak és elmondják imatapasztalataikat. Törökné Erzsike néni , akinek mindkét gyermeke meghalt nagyon buzgó hitü édesanya, a közösség imáit egyetlen unokájáért kéri és aztán megosztja élményeit egy könyv elolvasásáról. Többen felirják a címét, hogy majd beszerezzék. Ezután egy közösségünkhöz érkezett levél ismertetésére kerül sor. Kiskunfélegyházáról írt egy édesanya, akinek két gyermeke közül a kisebbik a három éves Gáborka szellemi fogyatékos, még járni sem tud, beszélni egyáltalán, csak sir. Megható, ahogy ez az édesanya minden testilelki erejét bevetve gondozza, derekán hordva kisfiát, aki nagyon sokat kér édesanyjától, hogy teljesen csak rákoncentráljon. Az édesanya Magdika megírja, hogy annyi, de annyi imafelajánlása van, olyan sok társulatba tartozik, hogy se szeri,se száma a napi imáinak és nagyon szeretne ott Félegyházán eljutni többször templomba is, meg az összejövetelekre is, de kisfia miatt még az imavállalásaira sem kerülhet sor minden nap. Kéri segítségünket és tanácsainkat. Nagyon nagy együttérzéssel hallgatja minden édesanya és levelek sokasága fog majd menni hozzá, amiben biztosítjuk imáinkról és nyugtatjuk, hogy semmi félelem ne legyen szivében, hiszen a jó Istennek nem az imák sokasága a fontos, hanem a szívünk tisztasága, és őneki napi fáradozása, türelme, szeretete, kínlódása mind,mind ima,ami nagyon kedves az Úr elõtt. Azonnal kihoz Gábor atya egy képeslapot, amit mindannyian aláírunk és máris biztatáskért elküldünk neki, hogy érezze közösségi összetartozásunk erejét.
Elmondjuk közösen a napi imánkat, egyben Gáborkáról is megemlékezve benne és egy ujabban meghalt közösségi tagunk  /Hesszné Jutka/  árván maradt kilenc gyermekérõl is. Gábor atya azzal vigasztal bennünket, hogy õ folytatja az imát fenn az égben.
Az ima után még egy dologban megállapodunk, hogy nagyobb mennyiségben lesokszorosítjuk közösségünk imáját és városunk két másik templomában is meghirdettetjük Közösségünk létét és a csatlakozás lehetőségeit megadjuk
azzal, hogy a templomban az újságok mellé helyezzék el az imákat és onnan elvihessék azok, akik szeretnék.
Kérjük a jó Isten áldását mindannyiunk családjára és imádkozunk, hogy közösségünk tagjainak száma és hite növekedjen.
Amen.