Köszönöm a mélykúti és a kelenföldi Szent Gellért templomban számunkra elõkészített helyeket, Gavlikné Magdusnak és Antóniné Zsuzsának a rengeteg fáradságot, szeretetet, aktív részvételeteket és a vendéglátást. A levelek, telefonok és személyes beszélgetések éreztetik, milyen sokat jelent számotokra a közösség akár a plébániátokon, akár országos szinten. Ami Mélykúton és Budapesten a megtelt templomokban érzõdött, az semmi mással nem pótolható. Két ilyen nagytudású, közvetlen fõpásztor tanítása, buzdítása, Gábor atya alázatán is túlcsorduló kisugárzása, hogyan is nyújtható át papírra nyomot betûk által? Leveleitekbõl tudom milyen bánat van szívetekben, amikor betegség, távolság vagy más akadály miatt nem juthattok el soha közénk. Kérem a jó Istent, adja meg nektek összefogásunk kegyelmét otthonaitokba is. Soha ne érezzétek magányt, félelmet, reménytelenséget semmilyen helyzetben.
Elõttem van a kazincbarcikai Erzsike levele, amiben összefoglalta a mélykúti találkozót. Õk hajnali 4 órakor indultak és sajnos mégis lekéstek a rózsafüzér elmélkedéseinket a Szûzanyához, mert 10.50 órakor értek a magas dombra épült templomhoz. Hálavirágjaikat letéve már velük együtt imádhattuk az Oltáriszentséget. Gábor atya mélybõl jövõ elmélkedéseit követték az édesanyák könyörgései és a szebbnél szebb énekek.
Bár a vendéglátóink szinte minden résztvevõt egyenként köszöntöttek a templom elõtt, mégis csak felbecsülni tudtuk, hogy körülbelül 26 helységbõl közel 500 édesanya érkezett a Szent Joachimnak felszentelt templomba, ahol a sok szép szobor között végre megláthattuk és köszönthettük Szent Mónikát is. A Szentségimádás után igazi falusi lakodalomban lehetett részünk, amit a templomot körülvevõ parkban készített a mélykúti nagy létszámú közösség számunkra. Még a diétázókra is gondoltak. Nagy örömmel érkezett közénk Dr. Bábel Balázs érsek urunk és a családias hangulatú szentmise homiliájában így szólított meg bennünket: "Kedves nõvéreim az Úrban!" Az Anyaszentegyház szóban is benne van az anya megnevezés. Részletes tanítást adott arról, hogy az õsegyházban és a mai egyházban is milyen nagy és fontos szerepe van a nõknek. Mivel május utolsó szombatja volt beszélt nekünk a Lorettoi litániáról és a rózsafüzér új titkáról, melyben Jézus meghirdette Isten országát.
A Szentmisét követõen meghallgattuk az örömteli, õszinte tanúságtételeket és a sükösdi csoport gitáros dalait. Köszönjük a Szentléleknek, hogy egész nap annyira-annyira éreztette jelenlétét.
Most pedig örüljünk együtt, hogy Székesfehérváron Kallósné Mónika fiát pappá szentelték a nyáron. Emlékezzetek az 5 évvel ezelõtti boldog híradásra, amikor Tibor szemináriumba ment. Örüljünk, hogy több fiatal édesanyától is kaptunk csatlakozó levelet, egyben vigasztalnám Andreát, hogy ne keseredjen el, ha találkozóinkon a nagymamákat látja többségben. Amíg a fáradt, ráncos, remegõ kezû nagyik kezébõl nem esik ki a rózsafuzér és ilyen nagy számban kérik az imalapunkat apostoli lelkülettel, nem veszhet el az ifjúság. Örüljünk a törökszentmiklósi hírnek: 60 fõvel megalakult a közösségük. A kiskundorozsmai Hidegkútiné 19 édesanya aláírását küldte el belépésük jeleként. Mezõberénybõl Endre atya jelezte a 29 édesanya csatlakozását. Köszöntjük a szabadszállási, enyingi, kaposvári, tarjáni, nagyvenyimi, szentendrei és budapesti új édesanyákat. Ez csak az utolsó pár levél tartalma.
Köszönöm régi tagjaink kedves beszámolóit, a sok verset, imát, rajzokat, kazettákat, fényképeket, bélyegeket és anyagi segítségeteket. Mindkét találkozón jó szívvel adtak hozzájárulást a perselyezésbõl levelezésünk költségeire. Köszönjük szépen!
Augusztus 23-án a kelenföldi Szent Gellért templomban újra összeforrhattunk hálaadásban és könyörgésben. Rendkívül jó elrendezésû, modern templom és tágas kisegítõ helyiségek biztosították kényelmünket. A budapesti édesanyák nagy elõkészítõ munkáját megtoldottátok az otthonról hozott bõséges étel és italkülönlegességekkel. Lelki éhségünket pedig a tõle megszokott végtelen közvetlenséggel csillapította Bíró László püspök úr a szentmisében. Homiliájának lényegét Gábor atya körlevele tartalmazza az õ atyai, szeretõ tanácsaival megtoldva. Az Új Ember-ben a fényképét is láthattátok és idézték püspök urunk szavait "az imádkozó család együtt marad"! Szentmise elõtt itt a világosság rózsafûzért elmélkedtük át. Az agapé után örülhettünk azoknak az ajándékoknak, melyekkel készültetek beszámolóitokban. Nagy sikere volt a miskolci közösségnek, fõleg a korát meghazudtoló édesapának, aki hosszú versekkel kedveskedett nekünk. Köszönjük, hogy Andrea gitárral vidámította szívünket. Érzõdött, hogy mindenkinél a "szív bõségébõl szólt a száj". Örültünk a Jugoszláviából érkezett csoportnak, akiket Péter atya kísért el, fontos volt a gyóntatása és kedves szavai. Gábor atyánk újra a szívünkre kötötte a Szûzanya Szeretetlángja befogadásának fontosságát. A templom gyönyörû dísze volt az oltár körül elhelyezett 19 szebbnél-szebb lobogótok. Bíró püspök úr azt mondta: " nemcsak a lobogókat áldom meg, hanem mindazokat, akik köréjük csoportosulnak." Köszönjük, hogy az egri közösségvezetõ Marika máris átadta meghívását: 2004. augusztus 27-28-án náluk rendezzük meg az országos találkozót. Részletekrõl a következõ körlevélben olvashattok.
Szeretettel búcsúzom tőletek
