Kalocsa, 2001. szeptember 15.

Drága jó Édesanya társaim!

Bizonyára nagyon távolinak tûnik az utolsó (májusi) körlevél szétküldése, de magamról tudom, hogy a nyári felfokozott tennivalóink a családban nem is lettek volna alkalmasak a levelezgetésre. Hála istennek azért mégis 40 helyrõl jött beszámoló és új jelentkezés is. Ezekre most nem válaszolnék, mert odatettük minden kérésteket, hálaadásotokat a találkozóinkon az oltár elé. Hisszük, hogy a találkozó kegyelmeit mindenki megkapta.
Kalocsáról május 26-án Pécsre és augusztus 25-én Budapestre is különbusszal jutottunk el és nagyon köszönjük mindkét helyen a szervezéssel és vendéglátással járó fáradságát Pécsett Kõvesi atyának, Ágikának és Annáéknak, Budapesten pedig Christ atyának, Máriának, Magdikának és minden segítõnek, nagyon sok szeretetben volt részünk, Pécsett már a várost jelzõ táblához elénk jöttek az édesanyák és kalauzoltak bennünket, hogy megismerhessük a város nevezetességeit, legfõképpen a gyönyörû Bazilikát. Onnan a találkozó színhelyére a Szûz Anyának szentelt Pécs-Szabolcsi templomba mentünk. Megtelt a templom a helybeli, környékbeli és az ország 17 más helyérõl jöttékkel. A kedves fogadtatás után az örvendetes rózsafûzérrel fordultunk Szûz Anyánkhoz, hogy közbenjárását kérjük szükségeinkben, majd az Úr Jézus Oltáriszentségi jelenlétében engeszteltünk és könyörögtünk egész magyar hazánkért. Szebbnél-szebb énekekben forrtunk össze az elõimádkozó édesanya társainkkal. A szentségi áldás után átmentünk a plébániára, ahol nagyon családias vendéglátás következett, jó alkalom az ismerkedésre. Visszatérve a templomba Gábor atya a Szûzanya Szeretetláng elterjedésérõl, az elsõ országos találkozóról számolt be és az Isteni Irgalmasság füzetecskének tartalmát ismertetve annak megvételét is lehetõvé tette. Ezt követte a nagykozári, vasasi, budapesti-újpalotai, gyulai, hódmezõvásárhelyi és a gyárvárosi csoportok beszámolója, örömmel hallgattuk a tanúságtételeket.
A nap fénypontja következett, az 5 papos szentmise Verner Imre kanonok úr vezetésével. Nagyon köszönjük az énekkar színvonalas közremûködését és a homília is felejthetetlen lesz, mert olyan megható történeteket ismertünk meg szent asszonyokról, amelyekrõl eddig nem is tudtunk. Verner atya visszaemlékezett Ostiai útjára, ahol megtalálta Szt. Mónika emléktábláját, aki ott halt meg. A temetésén kívánságára nem volt szabad sírni, de az elkövetkezõ két napban Szent Ágoston bezárt szobájából szüntelen zokogás hallatszott. Buzdított bennünket, hogy a Szûz Anyához és Szt. Mónikához hasonlóan legyünk képesek mi is teljesen Istennek átadni gyermekeinket. Felidézte még Szt. Gergely pápa édesanyját Szt. Szilviát, aki bencéssé lett fia rendjének átadta palotáját. Milyen lehetett az az édesanya, akinek a fia a gregorián énekekkel ajándékozta meg az egyházat. De példaképpen ott van Donna Vica, Szt. Ferenc, vagy Margit, Don Boscó édesanyja is, akik óriási részt vállaltak fiúk szentté válásában. Minden kornak meg vannak az édesanyái, akik szentté imádkozhatják, önfeláldozásukkal Istenhez segíthetik övéiket. A szentmise után a virágok közé hímzett, bekeretezett emblémánk átnyújtásával köszöntünk meg kanonok úrnak, hogy eljött közénk és úgy éreztük, hogy az idõs, törékeny atya kicsit gyermekeink lelki nagypapája lett. További tanúságtételek következtek, majd Gábor atya vezetésével az Irgalmas rózsafüzérrel zártuk együttlétünket. Útközben még meglátogattuk a Szt.Ágoston templomot, hogy ereklyéje elõtt tiszteletünket tegyük és a gyárvárosi közösség templomában vettünk búcsút a pécsi édesanyáktól.
Az augusztus 25-i Budapest Avilai Nagy Szent Teréz templomban megrendezett találkozóra 39 városból és faluból érkeztek az édesanyák és persze a fõváros szinte minden kerületébõl. Christ György plébános úr és Gábor atya köszöntése után itt a dicsõséges szentoivasót imádkoztuk, hogy égi anyánk közbenjárását kérjük sok sok, szinte megoldhatatlan élethelyzeteinkhez. Ezt követte az Oltáriszentség dicsõítése imáinkkal és szép énekeinkkel. Déli harangszóra a legszentebb áldozat bemutatásához nagy örömmel, tisztelettel köszöntötték virágcsokrokkal Veres András püspök urat, a magyar püspöki konferencia titkárát és Gábor atyát, aki 9 év óta vezetõje közösségünknek. Püspök úr mély tanításából idéznék, aki a keresztény nõ - feleség - édesanya hivatásáról beszélt. Teljesen tönkretették a nõk önazonossági tudatát, mert félrevezették õket. Nem a keresztényi értékeket látják fontosnak. Kérte, hogy az ittlévõ asszonyok mutassák meg Isten tervét társaiknak, mert a csúnya nem tudja, hogy csúnya, míg szépet nem látott. A feleségek legnagyobb értéke a szeretõ önátadás. Sajnos napjainkban sem szüzesség, sem az anyaság nem népszerû, ezért nagy a mi felelõsségünk. Isten az emberiség fennmaradását az anyákra bízta, aki 9 hónapig saját testükben adnak helyet Isten teremtõ művének. A gyermekeknek is a legnagyobb és legjobb biztonság a házasságban van, mely szentségi kötelék és ahol a szeretet gyakorlása visszavonhatatlan. Ezt kell tudatosítanunk fiataljainkban. Adni és elfogadni. Nagy próbatétel. Esendőségünk miatt csak Isten segítségével lehetséges, de a tökéletességre még így sem juthatunk el. A legszebb hivatás az anyaság, ezért egy idõre fel kell tudnunk adni más világi hivatásainkat, de fõleg a karriert. Csak annak a népnek van jövõje, ahol vannak áldozatos anyák, kérjük ehhez a Szûz Anya segítségét is.
A tanítást szinte megkoronázta a gyönyörühangú énekesnõ AVE MARIA-ja, amivel megajándékozott bennünket. Mindkét találkozón a leveleitek mellé még odakerült a több száz írásos könyörgés is, amelyek tele voltak hálával és reménységgel. Hiszünk ebben a mi imaösszefogásunkban. Nagyon köszönjük a vendéglátóink bõséges szeretetlakomáját, ahol a legnagyobb ellenség a gyorsan múló idõ volt, mert sietni kellett vissza a templomba. Gábor atya a Madridból (közösségünk szülõföldjérõl) érkezett híreket ismertette, ahol hozzánk csatlakozva ma õk is összegyûltek közös imádkozásra. Ezeket az országos találkozókat ugyanis a magyar édesanyák kezdeményezték. Nagy lelkesedéssel, tapssal fogadtuk a csoportok bemutatkozását, nyíregyházi, kiskunhalasi, rákoscsabai, debreceni, soproni, pilisborosjenõi, váci, kiskunmajsai, pécsi és szilvásváradi édesanyákat. Hálánkat fejeztük ki Veres püspök úrnak is emblémás képünk átadásával és mivel neki már nincs édesanyja, pedig csak 42 éves, kértük, ha ránéz a képre merítsen erõt imáinkból, amelyek mától õérte is az égbe szállnak. Megkaptuk Gábor atya elbocsátó áldását, adja Isten, hogy távollévõ társaink is részesedjenek belõle.
Minket még Gábor atya testvére és felesége, aki szintén közösségünk tagja szép körutazásban részesített Budán és Pesten, majd megismerhettük a Szt.István Bazilikát. Köszönjük adományaitokat, mely lehetõvé teszi a körlevelek postázását. Ez negyedévenként 18.000 Ft. Négy édesanya is felajánlotta a levélcímzéssel járó munka elvégzését számítógéppel. A mostani borítékot már Aliz címezte Debrecenben. Egyre több helyrõl érkeznek csatlakozási szándékok és alakulnak új csoportok. Imáitokba ajánlom súlyos beteg társainkat, a hirtelen megözvegyült, vagy elhagyott anyákat, akikre minden teher ránehezedik. Imádkozzunk papjainkért, új hivatásokért, de a családapákért is, hogy segítse õket Isten testileg, lelkileg, mert nagy a világ kísértése számukra. Imádkozzunk a terrorizmus áldozatiért és az emberiség jövõjéért. Hálát adva mindenért és mindannyiotokért, isten áldását kérve családjainkra szeretettel: