1993.február 27.
Szombat estére esett a találkozója a Szent Mónika Közösségnek.
Gábor atya nagy örömmel mutatja a kezében lévõ imacsomagot.
Minden ittlévő édesanya kezébe veheti a fordítást. Akik nem tudtak eljönni, azoknak majd a napokban el juttatjuk. Kicsit furcsának találjuk még az új szöveget. Elhangzik a kérdés,hogy a régi imát imádkozhatjuk-e vagy feltétlenül ezt kell mondanunk.
Van aki már kivülrõl tudta és így nem kellett már neki a templomba vinnie. Valószínű ezt az újat is megszokjuk, megszeretjük és nagy átéléssel, saját problémáinkhoz igazítva tudjuk Mennyei Atyánk elé térjeszteni.
Újra emlékeztet bennünket Gábor atya,hogy ha nehéznek tûnik is, de tartsuk meg az egyetlen feltételt,és minden nap mondjuk el az imát, a hét egy napján pedig a templomban imádkozzunk gyermekeinkért.
A könnyebbség kedvéért a templomban az imazsámoly oldalán el lesz helyezve az imaszöveg, hogy ne okozzon problémát ha valaki nem hozza el a sajátját.
Egy-két édesanya változtatást kér,hogy kezdetben úgy érezte el tud menni hétköznap templomba az ima elvégzése miatt, de nem mindig sikerül, igy a vasárnapi napon kívánja ezentúl a templomi imádságot vállalni.
Az összejövetelünket az ima közös elvégzésével zárjuk.
1994. április 21. szerda
Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének összejövetele a kalocsai jezsuita templom termében.
Ma nagyon sok édesanya eljött. Hála Istennek. Sajnos Gábor atya most nem lehet közöttünk, mert éves lelkigyakorlatát végzi. Egyik édesanya adja át üzenetét és kéri, hogy imádkozzunk Gábor atyáért távollétében, hogy sok kegyelmet kapjon ezekben a napokban is.
Felolvassa a Kiskunfélegyházi Közösség levelét, így hírt kapunk, ott milyen formában találkoznak és hogyan terjed napról-napra az ima. Nagyon örülünk a hírnek. Egy zarándoklatról is szó esik, ami éppen most van szervezés alatt és még van egy pár hely. Esztergomba lehet menni Mindszenti biboros emlékére imádkozunk hazánkért. Nagyon aktuális május 1.én a szavazások elõtti napon. Többen jelentkeznek. Ez után egy két édesanya részérõl kérés érkezik, amiért szeretnének ,ha közösen imádkoznánk. A bátyai édesanyák közül is jött megbízott, aki elmondja, hogy Terike súlyos beteg Bp-en műtik, ő lelkes tagja Közösségünknek. Az Úr elé terjesztjük érte fohászainkat. Szintén egyik tagunk leányáért is könyörgünk, aki súlyos beteg és sajnos nagyon távol tartja szivétõl Isten szeretének megélését. Könyörüljön meg rajta az Úr és ölelje át õt. Hálás a szivünk azért a hírért, amit hallunk, hogy a kórházi betegágyon egyik édesanya leánya hosszú évek óta most meggyónt, újra imádkozik, így az anya szive megnyugodott súlyosan beteg leánya sorsa felõl. Az egyik édesanya felolvassa az Új Emberbõl az anyák napjára szánt felhívást, amelyben kérik, hogy gondoljunk a jugoszláviai édesanyákra, akik a háborús idõszakban siratják gyermekeiket. Könyörüljön meg az Úr rajtuk. Közeledik Anyák napja,igy mindenki kap egy kis képecsket, amely egy szép verssel köszönt mindenkit és egy-egy szál virággal kezünkben mondjuk el a Közösségünk imáját, majd Miatyánkkal és Üdvözlégy Máriával emlékezünk saját édesanyáinkról is.
Aki nem tud tovább maradni, mert szentmisére megy, attól elbúcsúzunk, de többen maradnak, mert egy videofilmet nézünk meg közösen, amit két jezsuita atya könyvének alapján készítettek, "Az élet sebeinek gyógyítása címen". Könnyes szemmel, nyitott szívvel nézzük és együtt imádkozunk a filmen látott személyekkel.
Lelkiekben meggazdagodva, közelebb kerülve egymáshoz és a jó lstenhez, búcsúzunk egymástól, az õ drága segítõ kegyelmébe ajánlva mindannyiunkat.
1993.január 21.
Szerdai napon este 5 órakor találkoztak a Szent István u. 24. számú Jezsuita Lelkészség termében a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösség tagjai. Nagyon sokan eljöttek. Örültünk az együttlétnek, Gábor atya biztató szavainak és Ígéretének, hogy legközelebb már mindenki kezében ott lesz a sokszorosított spanyol ima is. Egy szép Juhász Ferenc versrészletet olvasott fel az egyik édesanya mindannyiunk
örömére. Meghatódva hallgattuk:
"ANYÁM"
Ó, te a baj enyhítõje,
sötétség földeritõje,
ó, te a pálma sudara,
ó, te a nektár pohara,
ó, te fûszer illatárja,
zöld bolygónk asszony-királya,
ó, te szent szív, tiszta kertem,
akiben én lakást nyertem,
ó, te szent szív, égõ gyertya,
életem tűztojás-burka,
ó, te szent sziv, te könnypatak,
te vérpatak, rózsapatak,
ittass mindörökre engem,
hadd fürödjek szent könnyedben,
hadd fürödjek szent véredben,
dicsőséges életedben.
1994. január 27.
Csütörtöki este, amikor találkozik a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége Kalocsán a Jezsuita templom melletti teremben.
Gábor atya nagy szeretettel üdvözli az édesanyákat, akik a téli idõben is rendszeresen eljönnek havonta, hogy együtt is el tudják imádkozni a napi imát. Nemrégen volt az ökumenikus imahét és még elöl vannak az akkor énekelt dalok szövegei. Nagyon szépek, újra szétosztjuk és lelkesen énekeljük a templomban ritkábban hallott tezéi énekeket és más szép lelkesítõ énekeket. Ez az idõ nagyon jó ahhoz is, hogy még a kicsit késõn jövők is elfoglalják a helyüket. Hála Istennek lassan megtelik a terem és Gábor atya egy kis füzetecskét vesz elõ, ahonnan elmélkedéseket olvas fel nekünk lelkesítésképpen és gondolatébresztõnek. A téma HIT-REMÉNY-SZERETET. Valóban a három legfontosabb vezérfonal. Nagyon szép gondolatok, magyarázatok, idézetek. Meghatódva, elgondolkodva hallgatjuk. Hiszen a napi imánk elején szünteletül kérjük az Úr Jézustól e három ajándékot életünkbe. Többünknek akad egy-két hozzáfűzni valója a felolvasottakhoz. Örülünk, ha minél többen megnyílnak és elmondják imatapasztalataikat. Törökné Erzsike néni , akinek mindkét gyermeke meghalt nagyon buzgó hitü édesanya, a közösség imáit egyetlen unokájáért kéri és aztán megosztja élményeit egy könyv elolvasásáról. Többen felirják a címét, hogy majd beszerezzék. Ezután egy közösségünkhöz érkezett levél ismertetésére kerül sor. Kiskunfélegyházáról írt egy édesanya, akinek két gyermeke közül a kisebbik a három éves Gáborka szellemi fogyatékos, még járni sem tud, beszélni egyáltalán, csak sir. Megható, ahogy ez az édesanya minden testilelki erejét bevetve gondozza, derekán hordva kisfiát, aki nagyon sokat kér édesanyjától, hogy teljesen csak rákoncentráljon. Az édesanya Magdika megírja, hogy annyi, de annyi imafelajánlása van, olyan sok társulatba tartozik, hogy se szeri,se száma a napi imáinak és nagyon szeretne ott Félegyházán eljutni többször templomba is, meg az összejövetelekre is, de kisfia miatt még az imavállalásaira sem kerülhet sor minden nap. Kéri segítségünket és tanácsainkat. Nagyon nagy együttérzéssel hallgatja minden édesanya és levelek sokasága fog majd menni hozzá, amiben biztosítjuk imáinkról és nyugtatjuk, hogy semmi félelem ne legyen szivében, hiszen a jó Istennek nem az imák sokasága a fontos, hanem a szívünk tisztasága, és őneki napi fáradozása, türelme, szeretete, kínlódása mind,mind ima,ami nagyon kedves az Úr elõtt. Azonnal kihoz Gábor atya egy képeslapot, amit mindannyian aláírunk és máris biztatáskért elküldünk neki, hogy érezze közösségi összetartozásunk erejét.
Elmondjuk közösen a napi imánkat, egyben Gáborkáról is megemlékezve benne és egy ujabban meghalt közösségi tagunk /Hesszné Jutka/ árván maradt kilenc gyermekérõl is. Gábor atya azzal vigasztal bennünket, hogy õ folytatja az imát fenn az égben.
Az ima után még egy dologban megállapodunk, hogy nagyobb mennyiségben lesokszorosítjuk közösségünk imáját és városunk két másik templomában is meghirdettetjük Közösségünk létét és a csatlakozás lehetőségeit megadjuk
azzal, hogy a templomban az újságok mellé helyezzék el az imákat és onnan elvihessék azok, akik szeretnék.
Kérjük a jó Isten áldását mindannyiunk családjára és imádkozunk, hogy közösségünk tagjainak száma és hite növekedjen.
Amen.