Hódmezõvásárhely, 2001 szept.14-én

Szeretett szentmonikás édesanyák!

Szeretettel köszöntünk benneteket. Hála legyen a jó Istennek minden adományáért. Köszönet Nektek is, jó édesanyák, fáradhatatlan szeretetekért és hogy kitartotok az imádságban. Ez az egyetlen kötelezettség, amit vállaltunk, tartsuk is meg Isten kegyelmével.
Köszönetünk azoknak a kedves édesanyáknak, akik pécsi, majd budapesti találkozónkat elõkészítették, szeretettel vendégül láttak minket; azoknak is, akik eljöttetek vagy pedig otthonról imáitokkal kísértetek bennünket. A beszámolót inkább Veronka nõvérünknek hagyom.
Tõlem pedig fogadjatok szeretettel ezt a kis lelki tanítást.
Kedves édesanyák, tudjuk, hogy a mi életünkben az a legfontosabb, hogy megdicsõüljön bennünk a jó Isten! AzÚr Jézus számára is ez volt. Fõpapi imájában így fohászkodott: "Atyám, dicsõítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsõítsen Téged." /Jn 17,1/
De konkrétan, hogyan tudjuk mi megdicsõíteni a jó Istent? Azzal, hogy szép dicsérõ imákat mondunk? Ez is fontos, hiszen minden teremtmény elsõdleges kötelessége dicsõíteni az Istent. Bizonyára ti is sok szép választ tudnátok adni.. De azért most engedjétek meg, hogy olyan választ adjak, amit talán nem gyakran hallunk. .
Induljunk ki abból, hogy mit ért a Biblia "Isten dicsõsége" alatt... Ezalatt Isten végtelen felségét, lenyének végtelen gazdagságát, minden értelmet meghaladó szépségét, jóságát, lenyûgözõ, imponáló nagyságát jelenti. Végül is magát az Istent és ennek a fönségnek a megnyilvánulásait a teremtésben /"Dicsõséged betölti a mennyet és a földet" / a megtestesülésben /"és láttuk az õ dicsõségét"/ a megváltásban, a mennyei dicsõségben... Mi kicsiny emberek, hozzáadhatunk valamit Isten dicsõségéhez? Semmit!...
Hát akkor hogyan dicsõülhet meg bennünk és általunk az Isten? Figyeljetek! Nagyon egyszerû! ... Úgy hogy befogadjuk magunkba az õ dicsõségét /ajándékait, kegyelmeit, az õ jóságát, szeretetét, irgalmasságát/ és azt kiárasztjuk környezetünkre! Közremûködünk az õ dicsõségének a kinyilvánításában. Befogadni és kiárasztani!
Egyszer egy kis gyermek anyukájával bement egy templomba és elkápráztatták a szép színes üvegablakok, amelyeken át beáradt a napnak a fénye... Anyu, kérdezte a kicsi, kik azok a bácsik és nénik? Azok a szentek, kislányom. Más alkalommál is szóba kerültek a szentek, Megkérdezték a gyermeket, tudja-e kik azok a szentek. Igen, felelte. Azok, akik átengedik a fényt! Milyen jól megértette ez a kis csöppség!
Ez az életszentség nem is olyan elérhetetlen a számotokra, kedves édesanyák! Csak be kell fogadni Isten szeretetét,Amelyet Ő bõséggel akar közölni veletek -ehhez szükséges, hogy legalább a szívünk állandó kapcsolatban legyen a jó Istennel /nem feltétlenül tudatosan/ és azt árasszátok családotokra, környezetetekre. Mert tudjátok, Isten megjelenítésének legszebb és leghatásosabb módja: a szeretet.
A munkánk is Isten dicsõségét szolgálja. Az elkészített ebédben, a megterített asztalban, a virágos szobában, mindabban ami az életet könnyebbé, elviselhetõbbé, a világot szebbé teszi: nyilvánvalóvá vélik isten dicsõsége.
Véletlenül tegnap este kinyitottam egy könyvet. És ott nyilt ki, ahol a szerzõ egy angol költõt említ, aki egyik versében így írt Szûzmáriáról: "Mária egyetlen dolga az volt, hogy Isten dicsõségét átengedte magán." Majd így folytatja az iró: "Magát az isten dicsõségét nem láthatjuk, hanem csak annak hatásait a teremtett világon. Imádkozzunk különösen is azért, hogy kezünk munkája jóságának dicsõségét, tekintetünk gyengédségét és együttérzését, ajkaink életét és békességet teremtõ hatalmát közvetíthessék."
Kedves jó édesanyák, a ti édesanyai hivatásotok csodálatos út az életszentségre, megértitek? Kérem a jó Istent, hogy Ő továbbra is dicsõüljön meg bennetek és általatok.

Hódmezõvásárhely,2001.április 19-én

Szeretett szentmonikás édesanyák!

Köszöntelek benneteket a feltámadt Üdvözítõ szavaival: "Békesség nektek!" Nagy örömünk van: Krisztus Jézus feltámadt, alleluja!
Hozza meg nekünk az õ békéjét, amelyet oly drága áron szerzett meg!
Lementem a kertünkbe egy kis ihletet meríteni. Olyan szép most minden! Ti is bizonyára gyönyörködtök kis kertetekben, vagy éppen a természetben. Néhány zord nap és az aranytérõ esõ után itt a kis meleg. A borsó és a hagymasorok gyönyörűen ékeskednek, már zöld az orgonabokor, is készül kibontani virágait. Hát hogy hagyhatnám ki: a cseresznyefa, mint egy ékes menyasszony, tiszta fehérben. De a fűben lapuló kis tavaszi virágok is milyen bársonyosak... És eszembe jut: "Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. "/Jn 1, 3/
Ezt az örök Igérõl, Isten egyszülött Fiáról írja János evangélista. Õ pedig a mi Úr Jézusunk, akit minden szentáldozásban magunkhoz veszünk.
Most ünnepeljük dicsõséges feltámadását. Az élet legyõzte a halált! Mennyire visszhangzik minden édesanya szívében: Az élet erõsebb a halálnál, a szeretet a gyûlöletnél, az igazság a hazugságnál!
Ne legyünk kicsinyhitûek! Érdemes küzdeni a szépért, a jóért, az életért! Szent Pál ezt írja: "Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján... Hiszen meghaltatok /a keresztségben /, és életetek Krisztussal az Istenben, van elrejtve. Amikor. Krisztus, a mi életünk, újra megjelenik, vele együtt ti is megjelentek a dicsõségben." / Kol 3,1-4/
A továbbiakban szeretnék írni Nektek két találkozóról, amelyet Isten kegyelmével ebben az évben szeretnénk megtartani.
Az elsõ találkozót Pécsett, tekintettel arra, hogy a város több templomában is nagyszámú buzgó közösség imádkozik és Nagykozárban is.
A találkozó helyszíne a Pécs-Szabolcs, Magyarok Nagyasszonya-templom. Szabadság u. 5. Megközelíthetõ a távolsági busz- pályaudvarról a 21.jszámu helyi járattal, mely a p.u. északi oldaláról indul. Ennek a busznak a végállomása a minket váró tempIom. Ha valaki vonattal jön, igyekezzen eljutni a busz pályaudvarra. Akik saját járművel jönnek: a komlói úton egész a fehérhegyi buszfordulóig. Onnan kell lemenni a Szabolcsi útra. Az út végén van a templom.

Hódmezõvásárhely, 2001 január 9-én

Kedves szentmonikás édesanyák!

Nem rég léptük át az új esztendõ küszöbét, fogadjátok azért szeretettel újévi köszöntéseinket. Legyen ez a közös levél mintegy örvendezõ lelki találkozás, amelyben egymásnak kívántok, minden édesanya minden édesanyának, áldásokban, kegyelmekben gazdag új esztendõt. Fogadja el az Úr jószándékotokat, hogy ebben az évben is buzgón imádkoztok egymásért, mások gyermekeiért is és minden édesanya minden gyermekéért.
Kedves édesanyák, elmúltak az ünnepek, a nagy jubileumi esztendõ is, és jönnek a köznapok, a helytállás, a kötelességteljesítés, a hûségesen végzett munka napjai. Megfigyeltétek a virágokat, a növényeket: ^az élet, a növekedés mindig csendben történik* A kegyelemben való növekedésünk is* A nagy mûvek a lélek mélyén születnek és növekednek* Kedves képem: a Szûzanya és Szent Erzsébet találkozása* Két édesanya, két kis magzat és hordozzák a világ megváltását. Hiszem, hogy magyar népünk és katolikus egyházunk jelenét és jövõjét ti édesanyák, nagymamák hordozzátok* Azok is, akik anyaságukat már^ másodízben valósítják meg, mint jó keresztény nagymamák* Adjon a jó Isten sok imádkozó és jóságos édesanyát és nagymamát.
Szentséges Atyánk, II.János-Pál pápa a napokban zárta be a jubileumi év szent kapuját. A hálaadó szentmise után egy, a világ keresztényeinek szóló levelet írt alá, melynek kezdõ szavai: "A harmadik évezred kezdetén ". Remélem, hogy ezt hamarosan olvashatjuk és kövessük is atyai buzdítását és iránymutatását. A bronzkapu bezáródott ugyan, de Jézus Szíve és Szûzanyánk Szivének a kapuja mindig tárva- nyitva áll. Járjuk a megszentelt hétköznapok útját Máriával, a hit erõs asszonyával együtt. Számára is egyre inkább a múltba merültek Jézus születésének szép emlékei és jöttek a názáreti élet hétköznapjai, ahol nem volt más csoda csak a szeretõ egymásrafigyelés, az ima, a munka, egymásért élés... És a Gyermek NÖVEKEDETT.. Mária pedig szívében õrizte az egyre régebben hallott szavakat és gyakran elgondolkozott fölöttük. Kedves édesanyák, hogy mindaz amit tesztek, imádság legyen! Így lesz életetek szüntelen imádság.
Tegnap is, ma is volt mit olvasnom, mert megkaptam kedves leveleiteket, melyeket Kalocsára írtatok. Igazán köszönöm, hogy így tartjátok a kapcsolatot. Leveleitek, lapjaitok arról tanúskodnak, hogy örültök annak, hogy létezik ez a Közösség és hogy hozzá tartozhattok. A jó Isten kegyelme kezdte el és virágoztatta fel az édesanyák imádkozó Közésségét. Alázattal kérjük erre az esztendõre is Urunk segítségét.
Most hadd reagáljak egy kicsit leveleitekre. Látom, mily sok családi feladatot ellátó nagymama van köztetek. Szinte mindig ti vagytok a szeretetnek és a hitnek az oszlopai családotokban, még akkor is ha ezt szeretteitek most még nem tudják fölfogni. Különös öröm, amikor fiatal édesanyák is csatlakoznak Közösségünkhöz, mint az az édesanya, aki a fõiskolán kitette imalapjainkat. Máshol imacsoport alakulásáról hallunk. De mindig vannak fájdalmas édesanyák is, akik gyermekeik, unokáik látszólagos hitehagyása miatt szenvednek vagy valamilyen súlyos megpróbáltatás érte õket. Az Úr adjon nekik erõs hitet, tántoríthatatlan reményt és bizonyosságot Isten nagy szeretetében.
Antalóczi Lajos atyáért fölajánlott imáitokat nagyon köszönöm. A jó Isten magához szólította õt 53 évesen.Nyugodjék békében!
A Kerekes Kegytárgy Nagykereskedés könyvecskét adott ki Szent Mónikáról beledolgozva a mi imalapunkat. Ez a mi megkérdezésünk nélkül történt. Napi imánk szövegét is több helyen megváltoztatta. Ez ne zavarjon meg bennünket. Továbbra is imádkozzuk úgy mint eddig. Bár az ima máshogy is érvényes, mégis ha egybecseng a szavunk, az is összefûz bennünket mint Közösséget. Leveleiteket továbbra is Kalocsára, Veronka nõvérünknek küldjétek.

- Hódmezõvásárhely, 2000. szeptember 19-én

Kedves Szentmonikás Édesanyák!

Köszönjük kedves leveleiteket, melyeket magam is elolvastam. Bennük bizalommal tárjátok fel szíveteket, mondjátok el örömeiteket, gondjaitokat, keresztjeiteket, így könnyebb hordozni azokat, mert tudjuk, hogy vannak szeretõ testvérek, akik imáikkal segítenek.

Én is gyakran gondolok Rátok, de azért még tehetnék többet. Az én legfontosabb feladatom az, hogy az ég felé emeljem imáimban és fóleg a szentmiseáldozat bemutatásakor a ti szándékaitokat, kéréseiteket. Ti vagytok, kedves édesanyák, azok, akiknek a kezébe tette és a szívére bízta a jó Isten magyar népünk kis bimbóit, hajtásait.

Hódmezõvásárhely, 2000 július 18-án

Szeretett jó édesanyák, nagymamák!

Szeretettel köszöntünk Benneteket, kedves imádkozó édesanyák, nagymamák. Ezekben a nyári hónapokban közelebb lehettek gyermekeitekhez, unokáitokhoz. Ez bizonyára több munkát, de hiszem, több örömet is hoz az életetekbe. A vakációs napok teendõi: hogy ott legyen az étel az asztalon, a sok kisebb nagyobb kérdésre az azonnali válaszadás, megoldástalálás... Elõrelátni, gondoskodni mindenrõl, és nem sokára az új iskolaév gondjai. Egy szóval ez az élet, és minden útkeresztezõdésben ti vagytok ott, ti álltok helyt, az édesanyák! Újból és újból köszönjük Néktek fáradhatatlan imáitokat, helytállástokat!

Hódmezõvásárhely, 2000 április 10-én

Ke d ve s jó s z e n t mo n i k á s é d e s any ák!

Újból nagy szeretettel köszöntelek Benneteket. A jõ Isten áldását kívánom. Számotokra, szeretteitekre és szándékaitokat Õneki ajánlom. Kitartó buzgó imáitokat az Úr hallgassa meg!
A jubileumi Szentév nagyböjtjének a vége felé járunk. Álljunk mi is a Szûz anyával és a szent asszonyokkal együtt az, Úr Jézus keresztje alatt és tekintsünk föl õrá, akit keresztülszúrtak.
Nagyböjt 5.vasárnapjának evangéliumát ebben az évben Szent Jánostól vettük, a 12.fejezet, 20-33 versekbõl. Jeruzsálembe nem csak a zsidók zarándokoltak hanem istenfélõ pogányok is, akik erre az ünnepre jöttek el hazájukból. Ezek közül néhányan szerették volna megismerni Jézust. Az apostolok hozzá vezették õket és láthatták őt és hallhatták, amint Ő éppen saját haláláról beszélt... Szavai, kedves jó édesanyák, számunkra is mélységes tanítást rejtenek.

Hódmezővásárhely,1999.december 30-án.

Kedves jó szentmonikás Édesanyák!

A jubileumi szentév küszöbén hálás szívvel köszönjük meg Mennyei Atyánknak hűséges és áldozatos imádságtokat, amellyel számtalan sok kegyelmet nyertetek el a lelkek javára.

Vezessen továbbra is Benneteket a Szentlélek és árassza bőségesen kegyelmeit Reátok és kedves családjaitokra.

Kérjük nagy bizalommal a zsolozsma fohászával:

Mennyei Atyánk, Te azt akartad, hogy Jézus és József házában Mária családanya legyen, közbenjárására add, hogy minden anya ápolja a szeretetet és a szent életet családja körében! - Te Őt testben és lélekben Krisztus mennyei dicsőségének részesévé tetted, gyermekeid szívét is irányítsd ugyanazon dicsőség felé!

Hódmezõvásárhely, 1999 szeptember 20-án

Kedves szentmonikás édesanyák!

Ezt a levelet egy szép õszi délutánon kezdem el írni. Ügy tûnik, mintha folytatódna még a nyár. Örülünk neki és benne a jó Isten áldását látjuk. Bárcsak még tartana tovább a szép õsz! Elindult az iskolaév is, amely új feladatokat ró mindannyiónkra: szülõkre, gyermekekre, nagyszülõkre. Ehhez az új munkához kértük a Szentlélek Isten segítségét: hogy bírjuk erõvel, egészséggel, hittel, szeretettel és reménnyel!
Ez a kis levél -Istennek hála- sokfelé eljut az országban. A legörvendetesebb, hogy eljut olyan édesanyákhoz is, akik számára ez jelenti az egyetlen látható kapcsot Közõsségünkkel, a többi édesanyákkal. Akik koruk, egészségi állapotuk miatt nem tudnak kimozdulni otthonukból, mégis imájuk révén, áldozataik felajánlásával oly fontos tagjai Közösségünknek. Tartsatok ki, kedves édesanyák, napi imátok hûséges végzésében. Kövessétek Szent Mónika példáját!
A legutolsó levelünkben már beszámoltunk a Budapesten tartott június 26-i találkozónkról. Azóta újból találkoztunk augusztus 27-én Kalocsán, majd a rákövetkezõ nap Kiskunhalason. Mindkét helyen nagyon szépen válaszoltak az édesanyák a meghívásnak. Kalocsán immáron 7. alkalommal ünnepelhettük együtt égi pártfogónk és példaképünk Szent Mónika ünnepét. Hála legyen érte a jó Istennek. A halasi találkozó is nagyon szép volt. Igazán meleg fogadtatásban részesültünk a halasi édesanyák részérõl. Az esperes atya, Vangel Imre atya is nagy szeretettel köszöntött bennünket a templomban, ahol 10 órakor kezdtük meg Találkozónkat, úgy ahogy szoktuk:szentségkitétellel, a rózsafûzér közös elimádkozásával, amelyet tizedenként egy-egy édesanya imádkozott elõ és amelyekhez Veronka édesanya olvasott fel igen fontos szándékokat. Majd kis szentségi áldás, az Oltáriszentség megõrzése és következtek a beszámolók, tanúságtételek. Öröm látni, ahogy az édesanyák minden félelem nélkül jönnek ki, és mondják el örömeiket, gondjaikat, a kegyelmeket, amelyekben Közösségünk imái révén részesültek. Külön öröm volt számomra, hogy a jelenlevõk között voltak, akik megemlékeztek az én jó édesanyámról, aki hosszú-hosszú éveken át tanított egy ottani iskolában. Én ugyanis halasi vagyok... Nagyon szép volt az a kezdeményezés is, amelyre majd csak az ebédelés után került sor: sokan a jelenlevõk közül kimentünk a temetõbe és a drága édesanyák szép kardvirágokat helyeztek el jó szüleim sírjára. Megindító volt, ahogy együtt imádkoztunk, hallani azt a spontán, szívbõl jövõ imát és közösen imádkozni...

Kedves szentmonikás édesanyák!

Szeretettel gondolok Rátok és köszöntelek Benneteket. A nyári hónapok elmúltával beállóban van az ősz. Gyermekeitek, unokáitok is folytatják tanulmányaikat, a ti életetek is talán egy kissé nyugodtabban mederben folytatódhat. A jó Isten áldjon meg benneteket helytállásotokért, édesanyai és nagyanyai teendőitek szerető és gondos ellátásáért.

Kedves jó szentmonikás Édesanyák! Anyák napján szép szokás megköszönteni a kedves édesanyákat, ezt szeretném tenni most én is veletek. Megköszönni sok fáradozástokat, imáitokat, aggódásaitokat, amelyekkel családjaitok tagjait, embertársaitok életét kíséritek, segítitek. Fogadjátok szívből jövő hálánkat, szeretetünket! Imádkozunk azért, hogy mondhassátok egykor a mennyei Atyának az Úr Jézus szavaival: „Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál”. És hogy együtt lehessünk valamennyien tenálad, mennyei Atyánk! Most pedig forduljunk égi Édesanyánk felé, akinek a Szívét a haldokló Úr Jézus e szavakkal nyitotta meg: „Asszony, íme a te fiad!”, és e pár szóval mindannyiónkat az ő anyai szeretetére, gondoskodására bízott. Legszebb Mária-énekünk 2. versszaka így hangzik: „Ó Atya Istennek kedves szép leánya, Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája, Magyarországról, édes Hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról.” Hiszem, hogy így ajánljuk ma esedezve édes Hazánkat, és benne magunkat, családjainkat, az Ő édesanyai oltalmába. Milyen bensőséges lehetett a Szűzanya kapcsolata a Mennyei Atyával! Mily mélységes alázat a Szűzanya részéről, amely nagy-nagy szeretettel egyesült. Hiszen a Mennyei Atya egyszülött Fia, akit Ő oly nagyon szeret (Márk 12,6), egyben a Szűzanya gyermeke is. A Szűzanya szemlélte hitével a Mennyei Atyát az ő Jézusában. („Aki engem látott, az Atyát is látta”. János 14,9) Soha nem volt senki, aki annyira megértette volna a Mennyei Atya végtelen szeretetét –az Úr Jézus után- mint a Szűzanya: amit oly szépen fejezett ki Szent János, a „szeretett tanítvány”, evangéliumában: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda….”(János 3,16), hogy az ő érdemeiért és vezetésével haza találjunk az atyai házba…Talán most kezdünk igazából tudatára ébredni annak, mennyire a Mennyei atya irgalmas szíve a „kigondolója” annak az „őbenne előre meghatározott jóságos tervnek”, hogy mi Isten gyermekei lehessünk és örökölhessük az ő isteni életét és Országát. Miért írom ezt, drága jó édesanyák? Mert nagyon szeretném, ha mindannyiónkban lobogna egy nagy szeretet és bizalom a Mennyei Atya iránt! Hogy ebben is hasonlókká váljunk a Szűzanyához! Hogy minden reggel szívünk első gondolata valóban az övé legyen. Ahogy ajánlani szoktam a gyóntatószékben is, hogy amikor fölébredünk, üljünk egy darabig az ágyunk szélén, és bensőséges meghitt imában forduljunk a Mennyei Atyához, az Úr Jézushoz, a Szentlélekhez, a Szűzanyához, őrangyalunkhoz. Olyan jól lehet ilyenkor imádkozni! Később már nem olyan könnyű időt találni rá. Minden a mennyei Atya szeretetéből indult ki, és minden oda vezet vissza. A mennyei Atya Szívében égő nagy szeretet lángol Szent Fia Szívében is, és ugyan úgy lángol a Szűzanya Szeplőtelen Szívében is. Ő azt akarja, -a legteljesebb egységben a legszentebb Szentháromság akaratával-, hogy ez az isteni szeretettűz lángoljon minden egyes gyermekének a szívében is. Ezt a Lángot adta át a Szűzanya elsőként egy magyar édesanyának, Erzsébet asszonynak. Ez az az eszköz, amellyel a Szűzanya meg akar menteni bennünket, Szeplőtelen Szívének a Szeretetlángjával! Befejezésül nagyon szeretnék kérni valamit tőletek: Bárcsak az egész Ország, és az élén ti, drága édesanyák, együtt imádkoznánk minden este 7 órakor a rózsafűzért a Magyar Katolikus Rádió vezetésével! Legyetek ennek buzgó apostolai! Várjuk visszajelzéseiteket! Nagy szeretettel köszöntelek Benneteket!