JÉZUS és MÁRIA nevében!             Miskolc, 1998 október 19-én

        Kedves jó szentmonikás édesanyák!
        Nagy szeretettel köszöntelek Benneteket. Bocsássatok meg, hogy legutóbbi, július 8-i levelem óta oly hosszú idõ múlt el. Ez idõ alatt sok minden történt. Itt az iskolában megindult a tanév, a plébániánkon a hitoktatás. És közben volt két szép találkozónk szentmonikás édesanyákkal: augusztus 27-én Kalocsán, szeptember 26-án pedig Miskolcon. Kalocsára nagy számban jöttek össze kedves édesanyák és mindenen túltett az a bõség, amellyel minket megvendégeltek. Még másoknak is jutott belõle. Tudom, hogy ez a szív jóságának a kifejezõje, és áldja meg a jó édesanyákat a jó Isten érte. De mégis azt szeretném, ha a kis agapék inkább a találkozásnak, az egymással való kedves, szeretetteljes ismerkedésnek és beszélgetésnek az alkalmai lennének. De mégegyszer megköszönöm mindannyiónk nevében áldozatos jóságakat. Ezt az elvet inkább általánosságban mondom, kérve, hogy ezt a jövõben próbáljuk követni.
        A miskolci találkozóra kicsit kevesebben jöttek, de nagyon örültünk azoknak akikkel együtt lehettünk. Beismerem, hogy itt még egy kicsit gyerekcipõben járunk. De a vidéki csoportok, különösen is a nyíregyházi testvéreink jelenléte nagyban lelkesített minket is. Itt Tóthné Terézia a mi kedves segítõnk, fia ide jár hozzánk a gimnáziumba. De Árva néni is a kedves diósgyõriekkel itt voltak és õ maga társaival együtt segített megszerezni az agapéra valókat. A jó Isten fizesse meg!
        Hadd emlékezzek meg azokról a kedves szentmonikás édesanyákról, akik idõs koruk, betegségük vagy bármely más okból nem tudtak eljönni egyik találkozónkra sem. Nagyon nagy szeretettel gondoltunk rájuk is.
Imájukkal, akadályoztatásuk felajánlásával, égő vágyukkal talán éppen ők a mi találkozóink igazi résztvevõi. Veronka nõvérünk sem tudott eljönni Miskolcra, önkéntesen vállalta, hogy ebben az évben õ is azok közé tartozik, akik csak lélekben és imádkozva vesznek részt találkozónkon.
        Szeretném, ha úgy igazából átélnénk, hogy mi egy nagy családot alkotunk, itt Magyarországon, és a világ sok más országában. Közben, épp Szent Ágoston napján kaptam levelet Madridból Rivera Rafael atyától, aki világviszonylatban a szentmonikás édesanyák csoportjainak az összefogója. Levelébõl értesültem, hogy Lorenzo atya pár éve az örökkévalóságba költözött. Rivera atya levelébõl: " Gratulálok mindazoknak a magyar édesanyáknak önátadásukért és az Úr és Szent Mónika iránti szeretetükért. Munkájuk csodálatraméltó. Adja a jó Isten, hogy így folytassák papjaik segítségével és apostoli lelkesedésükkel, amelyrõl tanúságot tesz a magyar édesanyák Közössége." Majd hírt ad arról, hogy milyen szépen terjed a Közösség Peruban, Venezuelában és egészen csodálatos módon Mexikóban. '' Tudjuk, hogy ezek az oly sok és különbözõ nemzethez tartozó édesanyák egy szívvel-lélekkel imádkozzák a napi imát, valamennyien egy nagy csaladot alkotva a szentek közösségében. Nagyon tetszett nekem az az apostoIkodás, amelyet a magyar édesanyák a kisgyermekek érdekében és közöttük fejtenek ki. "Kétség kívül a magyar keresztény édesanyák példája más országok sok édesanyáit fogja lelkesíteni, amikor olvassák az ön levelét és szemlélhetik a fényképeket. " /Ezek a soproni találkozón készültek./
        Azonban tudjátok, kedves Édesanyák, mi volt a mi legnagyobb örömünk? Az, hogy sikerült terjeszteni az egy-tizedes kis rózsa-fűzéreket! Marika édesanya lelkesen írja, hogy csak kérjünk bátran kis rózsafűzéreket és terjesszük! "Csak mennél nagyobb mennyiséget tessék kérni. Az összeget megelõlegezzük. Több hónap multán is el lehet küldeni! A rózsafűzérek egy része itt készül Sopronban . Az ifjúsági közösségünk egy fiatal anyukája a legügyesebb rózsafűzér készítő." Egy osztrák missziós lelkületû édesanya a terjesztője és mi nagy örömmel kapcsolódunk bele ebbe az apostolkodásba! " A cél a fontos -írja Marika /Imrik Zoltánné, Sopron/: minél több ember kezébe kerüljön rózsafûzér és minél többen imádkozzanak."
        A mi iskolánkban kb. 670 rózsafûzért adtunk el. A gyermekek lelkesen vásárolták, többen nem csak maguk számára, hanem a testvérkéknek is, vagy ajándékozás céljából. A hittanos gyermekeink,-a plébániai hittanosokra gondolok,- is megvették. Velük is szeretnénk megszerettetni a rózsafûzér imádkozást. Marika édesanya nagy Örömmel közölte, hogy sok édesanyatól kapott kérést, hogy küldjön rózsafûzéreket. /Én már elküldtem az eladott rózsafûzérek árát. Marikáék nagylelkûségét a mi hûségünkkel igyekezzük viszonozni./
        Kedves jó Édesanyák, a kis rózsafûzérek terjesztése mögött még egy mélyebb vágy húzódik meg: Mozgósítani édes Hazánk, a bûnösök megtérése és a világ javára - a f atimai Szûzanya példájára - azt a ki-meríthetetlenül gazdag kegyelem forrást, amit a gyermekek imája jelent! Az õ lelkûk tiszta, a hitük mély, nagy hittel tudnak imádkozni. Tanítsuk meg őket imádkozni a rózsafûzért!  A többit hagyjuk a Szûzanyára!
Nem elég csak rózsafûzért ajándékozni egy gyermeknek, vagy lelkesíteni õt, hogy imádkozza, a nagymamák szeretõ együttimádkozása nagyon fontos. Erzsike írta Sopronból: "Valóban 2-3 éves kortól már egy tized rózsafûzért el tud mondani, vagy legalább is a gyertya mellett hallgatni a kisgyerek; az én gyermekeimnek legalább is egy békességes befejezését adta a napnak az esti 1 tized rózsafûzér elimádkozása."
        Ha  valahol sikerült elkezdeni egy kis " imafészket " rózsafûzért imádkozó gyermekekbõl, vagy akik szentséglátogatást végeznek egy buzgó édesanya, nagymama vagy hitoktatónéni vezetésével, kérem közöljék velem. Olyan szívesen tenném közzé legközelebbi levelemben! Milyen szép lenne, ha karácsonyra ilyenekrõl számolhatnánk be! Kérem, írjanak, kedves édesanyák mindarról, amit szeretnének elmondani másoknak mindannyiónk örömére és lelkesítésére!
Kedveseim! Veronka édesanya megkért, hogy írjam bele levelembe, hogy nagy szeretettel teszi majd be a borítékba a kis kerek emblémákat. Takács Emõke grafikus mûvész alkotása. Nagyon szép és kifejezi, hogy az édesanya vezeti a gyermekeket a jó Istenhez! Köszönjük Emõkének szép munkáját. Szabad sokszorosítani!
        Egyik nagymama a miskolci találkozónk elõtt azzal a kéréssel állt elõ, hogy a napi imában valahányszor elõfordul a szó: " gyermekeink ", utána mindjárt mondjuk azt is hogy "unokáink "! Így például: " gyermekeinket és unokáinkat ". Itt Miskolcon már így imádkoztuk a szentmisénken. Ha jónak látjátok, ti is elfogadhatjátok és így imádkozhatjátok!
        Erzsébet édesanya írta Ungvárról: " Szent Mónika napján írom ezt a levelet /aug.27-én/. Sokan voltunk a szentmisén. Most alakul a Közösségünk. Az édesanyák imádkozzák az imát minden nap nagy lelkesedéssel. " Erzsike óvodában dolgozik mint dada, a férje kõmûves, fia pedig 3.éves teológus az egri szemináriumban. Imádkozzunk értük!
        Kiskunfélegyházáról pedig ezt írta Bella édesanya, aki az ottani csoportunk összefogója: "Lélekben veletek leszünk. Nálunk is lesz  -mint minden 27-én-  " szentmonikás " szentmise. Elõtte pedig -mint minden csütörtökön- elimádkozzuk a rózsafûzért a gyermekeinkkel. Istennek hála, már harmadik éve imádkozunk minden csütörtökön és október minden napján együtt velük. " Hogyan veszi pártfogásukba a Szüzanya az ilyen édesanyákat és gyermekeiket!
        Kedves Édesanyák, Veronka testvérünk levelezését megkönnyítendõ hálásan vesszük, ha neki küldött leveleitekben mellékeltek levélbélyegeket, ezzel is segítitek,hogy minél közelebb lehessünk hozzátok!
A végére hagytam egy kis hírt a Szeretetlángról. Felhívtam telefonon Takács püspök atyát érdeklõdve a Szeretetláng ügyének állása felõl. Kért, hogy legyünk türelemmel, és arra kért bennünket, hogy buzgón és állhatatosán imádkozzunk a Szüzanyához, a "Bölcsesség Székéhez", hogy világosítsa meg õt... Kedves jó Testvéreim, úgy érzem, nem imádkoztunk még eleget és nem hoztunk elég áldozatot. Nagyon kérlek Benneteket, drága édesanyák, ez alatt a két hónap alatt -Karácsonyig- különösen is imádkozzunk, ahogy kinek-kinek a Szentlélek sugallja, erre a nagy szándékra! Kérlek Benneteket és kérem magamat is!
Szeretettel búcsúzom Tõletek megköszönve buzgó és állhatatos imáitokat.

JÉZUS! MÁRIA!                     Hódmezõvásárhely, 1998 július 8-án

        Kedves jó Édesanyák!

        Szeretettel köszöntelek Bennetek ebbõl a városból, ahova azért jöttem, hogy elvégezzem lelkigyakorlataimat. Hozom magamban sok kedves találkozó emlékét. Itt végre nyugalomra találok, hogy megírhassam levelem Nektek, kedves Édesanyák.
        Mindenek elõtt köszönet és hála Nektek azért, hogy hûségesen végzitek napi imátokat, amely most már oly sok édesanya szívébõl száll fel a jó Isten színe elé. Hiszem, hogy a Ti imáitoknak is része volt abban, hogy Isten kegyelmébõl jobb napokat remélhetünk édes Hazánk számára. Most hálás szívvel még kitartóbban kell imádkozni! Hazánk új vezetésének nagyon sok imasegítségre van szüksége, hogy a jó szándékokat tettekre is tudja váltani.
        Most pedig szeretnék beszámolni az elmúlt hónap eseményeirõl. Mert bizony van beszámolnivaló!
Június hónapja valóban rendkívül gazdag volt szép találkozókban. Ezt a sorozatot EGER nyitja meg. Június 1-én Egerben volt a lelkiségi mozgalmak közös szép pünkösd ünneplése. Pünkösdhétfõn a mélységesen szép koncelebrált szentmise után a kedves ottani szentmonikás édesanyák társaságának örülhettem. Huszonkét édesanyának a nevét és címét kaptam meg, akik szépen összetartanak, havonta találkoznak. Eger városa mindig lenyûgözõen szép!
        A következõ szép találkozónk TÖRÖKBÁLINTon volt, egy keddi napon, június 9-én. Ez voltaképen Szeretetláng imatalálkozó volt, amelyre meghívtuk a pesti, pestkörnyéki és kalocsai édesanyákat. Szép számmal voltunk, a központi esemény mint mindig a legszentebb áldozat volt. De örömmel hallgattuk kedves vendégünk, egy mexikói édesanya tanúságtételét, aki hazájában a Keresztény Édesanyák Szeretetláng Közösségének és a Szeretetláng Mozgalomnak buzgó apostola. - Különben a Szeretetláng ügyében még nem kaptunk választ a püspök atyától. Legyünk türelemmel és imádkozzunk úgy a püspök atyáért, mint azért, aki az õ megbízásából a Lelkinaplót vizsgálja. Augusztusban szándékozom fölkeresni a püspök atyát. Augusztus 12-én lesz egy éve, hogy elvittem neki a Sz. L. lelkinapló kéziratának fénymásolt példányait.
        Még annak a hétnek a végén UNGVÁRra érkeztem az ottani jezsuita plébános atya kérésére, hogy legyek segítségére Ûrnapja megünneplésében. Két estén át beszélhettem az ottani kedves édesanyáknak a mi Közösségünkrõl. Érdeklõdve, sõt többen láthatóan lelkesen hallgatták. Mindenki kapott az imalapból. Egy édesanya vállalta a levelezést. Volt három lelkes munkácsi édesanya is, akik bizonyára elvitték az õ városukba is a Közösségünk hírét. Várjuk leveleiket!
        Hazajövet megszakítottam utazásomat NYÍREGYHÁZÁn. De  9 órakor már vagy 80 édesanya várt a szentmisére a Szent Antal plébánia kápolnájában. A szentmise keretében köszönthettem a kedves édesanyákat és a homiliában szólhattam hozzájuk. A végén volt még egy kis negyed óra: és jöttek az édesanyák, válthattunk pár szeretõ szót, egy biztató kézfogás, egy mosoly. Köszönöm Makar Istvánná Ilonka néni buzgóságát, aki összetartja az ottani édesanyákat.
KALOCSAi tartózkodásom Jézus Szíve ünnepe alkalmából igen rövid volt, és az alatt is másra kellett koncentrálnom, mégis találkozhattam egy-két édesanyával.
        Az utolsó csodálatos találkozás SOPRONban volt, június 27-én. Köszönjük az ottani kedves édesanyáknak, hogy oly nagy szeretettel fogadtak bennünket. Többesszámban írom, mert gondolok arra a harminc édesanyára, akik busszal jöttek Kalocsáról és az Árva néni vezette miskolci édesanyákra. Egy édesanya Szombathelyrõl jött, egy másik Budapestről. A szombat délutáni szentmise alatt megtelt az egykori jezsuita templom édesanyákkal.
Újból a szentmise ünneplése állt találkozásunk középpontjában. A szentáldozás után közösen elimádkoztuk a napi imát, majd megköszöntem Bindes Ferenc plébános atyának, aki kedvesen házigazdám is volt, hogy idestova négy éve már oly nagy gonddal és szeretettel fogadja be, segíti és lelkileg táplálja kiváló oktatásával a soproni szent-monikás édesanyákat. Köszönünk oly sok jóságot vezetõjüknek Erzsike doktornõnek, lelkes munkatársainak és valamennyi ottani édesanyának jóságukat. Köszönjük kedves Katikának, hogy olyan szépen és szakértelemmel bemutatta nekünk Sopron városát!
        De ami még megindítóbb volt szombat délután, Erzsike beszámolója. Ebbõl megtudtuk, hogy a soproni édesanyák lelki adoptálással már legalább 300 kis magzatnak az életét mentették meg! Ez pedig igen nagy dolog: minden egyes adoptálás azt jelenti, hogy az örökbefogadó anyukák kilenc hónapon át naponta buzgón imádkoznak és áldozatot hoznak azért a kis magzatért. Csak az Úr Jézus szavait lehet ismételni: "Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, azt velem tettétek!"
        Számomra gondviselésszerû volt a soproni találkozó más szempontból is. Már régóta ott volt Miskolcon az asztalomon egy írás, amelyet egy édesanya küldött nekem ezzel a felirattal: " A gyermekek fogják megmenteni a világot ". Egy olasz kapucinus atya, Fatimából véve az inspirációt és Pio atya ismételt kérésére megalapította 1974-ben a " Fehér Hadsereget ". Tudjuk, hogy a Szûzanya azt kérte Fatimában minden egyes jelenése alkalmából a három kis pásztor gyermektõl, hogy " Imádkozzátok minden nap a rózsafûzért! " De hogyan tudnánk megszerettetni a gyermekekkel a rózsafûzér- imádkozást? Hiszen, valljuk meg, nekünk sem könnyû... És íme, Sopronban Marika édesanya, mutatott nekem, /sõt kaptam is ajándékba!/ 1-tizedes rózsafûzéreket. Hát itt van a gyakorlati megoldás! Egy gyermek, és ez alatt egy 3 évestõl kezdve fölfelé korú gyermeket értek, szívesen elmond anyukával vagy nagymamával egytizedet a rózsafûzérbõl! Pláne ha anyuka azt is mondja, hogy ezt a jó Szûzanya kéri tõle: hogy segítse Õt megmenteni a világot, hogy eljöjjön a béke az emberek közé, hogy a bûnösök Istenhez megtérjenek. Hogy õ legjobban a gyermekekre számít, mert a gyermekek megértik őt! És lehet, hogy az a kis gyermek nem is elégszik meg egy tizeddel, és meg lehet egyszer kétszer is ismételni, ha õ nagyon kéri. És íme odasegítettük őt, hogy megszeresse a rózsafûzér imádkozást!
        Nem szeretnék most Marika vállára egy nagy terhet rakni, talán elárulhatom a nevét: Imrik Zoltánné, 9400 Sopron, Erzsébet u.7.  Elárulom, hogy ezek a kis rózsafûzérek Ausztriából jönnek, onnan lehet beszerezni õket. Ára 50 Forint, ami messze nem felel meg a valós értékének. /Magyarországon ez másfél gombóc fagylaltnak az ára./+póstaköltség. Én még nem konzultáltam meg Marikával, de úgy gondolom, hogy ha valakit ez érdekel, kérdezze meg tõle levélben /ne felejtsen el megcímzett és felbélyegzett válaszborítékot csatolni leveléhez/, hogy mennyit szeretne /gondolom, legalább ötöt, hogy ne aprózzuk el a munkáját./ Gondolom, jó lenne a küldemény árát elõre beküldeni, mert jól tudjuk, hogy gyarlóak és feledékenyek vagyunk, és semmiképen sem szabadna megtörténni, hogy õt anyagi kár érje! Ugye, megértenek engem!
        Köszönjük még, kedves soproni édesanyák, azt az emlékfüzetet, amelyben oly megindító tanúságtételeket olvashattunk!
Most pedig , nézzünk egy kicsit elõre: Nagy szeretettel hívunk Benneteket KALOCSÁN tartandó Találkozónkra! Augusztus 27-én, Szent Mónika napján, 14 órákor, a jezsuita atyák templomában. Aki nem tud eljönni, lélekben, imádkozva legyen velünk! Fogjunk össze, drága édesanyák, mentsük meg Hazánkat, jövõnket, a gyermekeket!
        Egy hónapra rá, szeptember 26-án /mivel a szombat délután megfelelõbbnek látszik mint a vasárnap/ MISKOLCon szeretnénk találkozni az észak- és keletmagyarországi édesanyákkal. 14 órakor az Avas nevû városrészben levõ jezsuita templomban, Fényi Gyula tér 4. /A vasútállomásról elérhetõ a 31-es busszal/