design_element1 Szent Monika - Kereszteny edesanyak kozossege design_element3 design_element4 design_element5 design_element6

Szent Mónika

Keresztény édesanyák közössége | szentmonika@szentmonika.hu

1995. november

 

IHS és Mária édesanyánk!             Kalocsa, 1995 november 8-án


Kedves jó Édesanyák!

        Újból nagy szeretettel köszöntelek Benneteket!
Már több mint három hónapja, hogy meghívtalak Benneteket
augusztus 27-i kalocsai találkozónkra. A találkozó megtörtént és bizonyára vártatok tõlem egy kis beszámolót, fõleg azok a kedves édesanyák, akik nem tudtak rajta részt venni. Bocsássátok meg ilyen nagy késedelmemet. Majd két hónapra rá, kalocsai, bátyai, fajszi édesanyák elmentek Kiskunfélegyházára és Szentkirályra, ahol volt kedves találkozásunk az ottani szentmonikás édesanyákkal. Errõl a két szép eseményrõl szeretnék most írni nektek.

        Augusztus 27-én szép vasárnapra virradtunk. Legelsõként a szentkirályi édesanyák jelentek meg, akik most elõször jöttek el közénk. Mivel délelõtt érkeztek, egyik helybeli édesanya megmutatta nekik a város látnivalóit. A találkozó kezdete du. 2 órára volt kitûzve, de már 1 órától érkeztek édesanyák a környékrõl és fölhangzott az ének és az imádság a templomunkban. 2 órakor örömmel köszöntöttem a kedves résztvevõket, megemlékezve azokról is, akik most lélekben és imádkozva vannak velünk, elmondtuk az örvendetes rózsafüzért, majd jómagam olvastam fel részleteket a tõletek kapott sok szép levélbõl. Utána édesanyák tettek tanúságot arról, hogyan végzik napi imájukat, mit jelent ez az õ életükben, hogyan igyekeznek egymást segíteni ott ahol csoport is tudott alakulni, mik a tapasztalataik.  Utána egy kalocsai édesanya olvasott fel Szent Ágoston vallomásaiból  / azt a részt, amelyben Szent Mónika megálmodta, hogy egykor az õ fia is ott lesz majd, ahol õ. /3.könyv, 11. fejezet/ - Finta József atya, kalocsa-eperföldi káplán, ifjúsági lelkipásztor -akinek az édesanyja a padban ülve hallgatta fiát, nagy örömét fejezte ki afölött, hogy ennyi imádkozó édesanyát lát itt együtt. Milyen nagy lelki támasz ez az õ számára is. Sok szép és hasznos dolgot mondott el nekûnk tapasztalataiból.

        Találkozónk legkiemelkedõbb pontja a szentmisén való részvétel volt. A szentmise olvasmánya: 2 Makabeusok 7. fejezete volt. Az a hitében rendíthetetlen zsidó édesanya, aki biztatta hét fiát, hogy bátran vallják meg hitüket és szenvedjék el érte a vértanuságot, hogy visszakapja majd őket odafönn az Isten országában. Az evangélium pedig: Szt.Márk 7, 24-30. Egy pogány édesanya hogy tudta kiesdeni az Úr Jézustól, hogy leányát meggyógyítsa.  A szentmise végén megérkezett érsek atyánk is, aki távolról sietett haza, hogy legalább egy kicsit velünk lehessen, örömmel látta, hogy ennyi édesanyát gyûjt össze a mi közösségünk és szívbõl adta ránk áldását. A szentmise után egy kis szeretetvendégség következett. Kedves érdekessége volt, hogy egy hosszú-hosszú ív papiron rajta volt minden édesanyának a neve és lakhelye, akik fölvették velünk a kapcsolatot, imádkozzák a napi imát, de ezen alkalommal nem lehettek közöttünk! A jelenlevõk között voltak édesapák, gyermekek és fiatalok is, olykor egy egész család! A jó Isten áldja meg azokat, akik eljöttek és ugyanúgy azokat is, akik lélekben lehettek csak velünk. Deo gratias!

        Október 29-én újból vasárnap volt. Szerettük volna viszonozni a kedves kiskunfélegyházi édesanyáknak, hogy két Szent Mónika-nap alkalmával is olyan szép számmal, autóbuszon jöttek el hozzánk és megköszönni, hogy olyan buzgón kitartanak az imádságban. Mi is egy autóbuszt töltöttünk meg. 1/2 12-kor indultunk és 1 órára már ott is voltunk. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket, megmutattták városuk nevezetes történelmi helyeit, a szép városközpontot, majd a templomban együtt imádkoztuk el Közösségünk imáját. Szóltam pár szót, majd átmentünk a Konstantínumba, amelyet a Kalocsai iskolanõvérek vezetnek: háziasszonyképzõ iskola, Ez bizony fontos dolog! Nagyon szép a kápolna, az osztálytermek, minden gyönyörű ízléssel berendezve, sugárzik a szeretettõl, a tisztaságtól. Utána a jó félegyházi édesanyák kitettek magukért, megvendégelték az éhes utasokat. Köszönjük szépen! Utána kimentünk Pálosszentkútra, Félegyházától vagy 15 kilométerre. Ott a szentségi Ú Jézus előtt énekeltünk, elmondtunk egy lerövidített rózsafûzért, lorettõi litániát és áldást kaptunk. A Pálos atya, a szent hely őre elmondta nekünk ennek a kegyhelynek a történetét. Kedves volt, hogy szép számban elkísértek bennünket ide kedves félegyházi édesapák és édesanyák: négy autó kísérte a buszunkat. Fölszálláskor szeretettel integettünk egymásnak, hiszen bár Félegyházán vitt keresztül az utunk, ott már nem szándékoztunk megállni. Köszönjük kedves félegyházi édesanyák, hogy oly nagy szeretettel fogadtatok és oly sok kedves emlékkel gazdagodva jöhettünk el Tõletek!
        Közben besötétedett és folytattuk utunkat Kecskemétre. de nem mentünk be a városba, hanem mindjárt rátértünk a békéscsabai útra és 3/4 6 órakor szépen megérkeztünk Szentkirályra! Testvéreim, hiába keresitek a térképen, valószinüleg nem találtok rá. Ez a község egy õsi magyar település, amely Szent Istvánra vezeti vissza eredetét / ha jól tudom /.
De volt az elmult évtizedeiben egy párttitkár, akit történetesen Lászlónak hívtak és mivel túl vallásosnak érezte a község nevét, hát átkeresztelte " Lászlófalvára "! A jó szentkirályiak ezt nem sokáig bírták elviselni és mihelyt lazult egy kicsit a helyzet, óriási népi megmozdulással visszaszereztéK ősi nevüket. Ezzel már be is mutattam egy kicsit õket, milyen nép lakik errefelé...

        A jó szentkirályi édesanyák minden hónap utolsó vasárnapján tartják összejövetelüket: a du. 6 órai szentmise elõtti órában szentség-imádáson vesznek részt templomukban. Épp azt végezték Puskás Mihály érseki tanácsos plébános atya vezetésével. Megkért, hogy tartanám én a szentmisét, így én mondhattam a szentmisét és tartottam a homiliát. Gyönyörû volt a templom, szinte minden pad foglalt volt. A plébános atya volt a kántor és orgonista. A szentbeszédre nem is tudtam készülni... A szentmise olvasmányaiból kiindulva áttértem egy gondolatra, amely az úton ragadott meg. A Szűzanya és Szent Erzsébet találkozása. Két édesanyának a találkozása, akiknek a méhében a világ életének reménysége szunnyadt. Édesanyák, egy igen fiatalka és egy idős édesanya hordozták magukban Isten válaszát  az emberiség minden problémájára. Ma is, itt is, az  édesanyák találkozását ünnepeljük, édesanyákét, akiknek buzgó imáin keresztül valósulnak meg majd Isten tervei...
A SZERETETLÁNG  füzetkébõl felolvastam a Szűzanya szavait /1962.aug.8-án/: " Tudod, mily nagy bánatom van országom miatt! A családok, ó, a magyar családok szétziláltan, mintha lelkûk nem is volna halhatatlan, úgy élnek. Én Szeretetlángommal fel akarom melegíteni a családi tûzhelyeket, össze akarom tartani a szétszórt családokat. Legyetek minél többen, mert ezáltal sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Segítsetek Nekem, hiszen rajtatok áll, hogy ez a Láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntetõ kezét így közös erõvel visszatartsuk. " --- És az ÚR JÉZUS, szavait /1964.febr.29/: " Neked és minden családanyának, kik az én Szivem szerint cseledtek, szól: Munkátok értéke nem kisebb még a legnagyobb papi méltóságra emelt személyek tevékenységénél sem. Értsétek meg, ti, édesanyák, azt a fenséges hivatást, melyet reátok bíztam. Ti vagytok hivatva benépesíteni az én Országomat és betölteni a bukott angyalok helyét. Szivetekbõl, öletekbõl indul el Anyaszentegyházam minden lépése. Országom úgy növekszik, ahogy ti, édesanyák, munkálkodtok a teremtett lelkek között. Nektek van a legnagyobb és legfelelõségteljesebb munkátok. Legyetek annak teljes tudatában, hogy a ti kezetekbe adtam a lelkek sokaságának üdvösségre vezetõ munkájátt. "

Kedves volt itt is a vendéglátás, majd a plébános atya szólt hozzánk benn a templomban -hiszen nincsen más nagyobb helyûk- és beszélt Szentkirály történetérõl, a hitéletrõl, látszik, hogy nagyon szereti õket. Majd kimentünk Szent István király szobrához. Ott is imádkoztunk, énekeltünk, majd fölszálltunk a buszba és irány hazafelé... Egyszer csak kicsit bizonytalanul megszólal a " Kis lak áll a nagy Duna mentében..." és utána szinte jöttek megszakítás nékül a szebbnél szebb népdalok és alig vettük észre és már újból Kalocsaán voltunk! Este fél 11 volt... Hálát adunk a jó Istennek oly sok szép élményben gazdag utunkért!

A jóIsten áldja meg a kedves édesanyákat bárhol is vannak, és kedves Családjaikat is.

Szeretettel köszönti Mindannyiójukat