Kedves Édesanyák és Nagymamák!
Róna Gábor atya halála óta most nyílik először alkalmam arra, hogy szeretettel köszöntsek minden kedves Édesanyát és Nagymamát határon innen és túl. Szeretnék bekopogatni egy-egy pillanatra a mindennapjaitokba, hogy imádságomról és barátságomról biztosítsalak benneteket és családjaitokat.
Különleges számunkra ez az első, levél útján való találkozás ebben az új esztendőben, hiszen a Gondviselés akarata szerint egy rendkívüli időnek, mégpedig az irgalmasság szentévének lehetünk a részesei.
Egyházunk ebben a szentidőben meghív bennünket, hogy az evangéliumok által újra átgondoljuk mit is jelent az irgalmasság megélése a saját életünkben. Ferenc pápa levelében ezt nyomatékosan ki is hangsúlyozza:
„mindnyájan „arra kaptunk meghívást, hogy irgalmasságban éljünk, mert nekünk volt elsőként részünk abban, hogy irgalmasságot gyakoroltak irányunkban”.
Kedves Édesanyák és Nagymamák!
Felmerülhet a kérdés bennünk, hogy miért hív bennünket a Szentatya ismét és nyomatékosan az irgalmasság gyakorlására. Hiszen mi egyénileg és közösségeinkben is sokat imádkozunk, rendszeresen járunk szentmisére, számtalan jó elmélkedés és tanítás hallgatói és olvasói lehetünk, s úgy gondoljuk, hogy joggal érezhetjük magunkat az egyház aktív tagjainak. Hát akkor mégis mit tehetünk még többet? Hogyan is kezdjünk hozzá? Mit vár tőlünk Isten?
Először is tudatosítsuk magunkban, hogy Isten nem elvont és megvalósíthatatlan feladatokat vár el tőlünk, hanem nagyon is egyszerű és hétköznapi szolgálatokat. Ahhoz, hogy az Atya Irgalmas Arca tudjunk lenni, a béke emberének kell lennünk családunkban, közösségünkben és egyházközségünkben.
Ne feledjük, hogy minden jócselekedetnek az alapja a béke. Béke, mely Isten ajándéka!
Békét kell teremteni saját magunkban, hogy a szeretet és az irgalom eszközei tudjunk lenni. Tartózkodnunk kell minden olyan beszédtől és cselekedettől, amely tönkretehet mindent, amely Isten és az ember irgalmas szeretetéből született vagy születhet. Ferenc pápa a szentévet meghirdető levelében határozottan felhívja figyelmünket arra, hogy éljük meg konkrétan az irgalmasság cselekedeteit:
1. „Ne bíráskodjunk, és ne ítélkezzünk, hanem bocsássunk meg és adakozzunk, maradjunk távol a „pletykáktól”, a „féltékenység és az irigység” által sugallt szavaktól.” Vegyük észre a jót, ami minden személyben jelen van” és váljunk a „megbocsátás eszközeivé”.
2. „Nyissuk meg a szívünket a lét perifériái felé, vigyünk vigaszt, irgalmasságot, szolidaritást és figyelmet mindazoknak, akik „a mai világban nélkülöznek és szenvednek (…)”
3. „Örömmel hajtsuk végre a testi és lelki irgalmasság műveit (…).”
A Szentatya szavai, amelyben a gyakorlati megvalósítás rejlik mindannyiunkhoz szólnak. Ferenc pápának az egyház tagjaihoz intézett gondolatait elsősorban tehát a saját családjainkban, közösségeinkben kell megvalósítanunk. Ha ezt gyakorlatban meg is tesszük, közösségeinket Isten új lendülettel, fogja megajándékozni.
Szeretném kérni közösségünk minden tagját, hogy az irgalmasság évében még inkább törekedjünk a szeretetteljes közös imaalkalmak megteremtésére. A közösség tagjai az egyházközségek többi tagjával együtt imádkozzanak. Legyen az imádságunk mások számára is jel és bátorítás, hogy a ránk bízott családokért, gyermekekért, fiatalokért nemhiába imádkozunk.
A Szent Mónika Édesanyák imája mellett ne feledkezzünk meg a Szentmise rendszeres részvételéről, az egyéni és közösségi Szentségimádásokról és nem utolsósorban a rózsafüzér napi mondásáról. Ezek segítenek bennünket abban, hogy szolgálatunkat az Egyházban még mélyebben megéljük.
Kedves Édesanyák és Nagymamák! Legyetek családjaitokban a béke és az irgalmasság apostolai. Segítsétek elő imáitokkal és szolgálataitokkal Isten irgalmas szeretetét elsősorban családjaitokban, közösségeitekben és egyházközségeitekben.
Kérem a Szentlelket, hogy az irgalmasság évében tegyen minden édesanyát és nagymamát nyitottá, bátorrá, hogy az irgalmasság apostolai tudjanak lenni.
Szeretettel és imával:
Kürtösi Krisztián
atya
Döbrököz 2016. Január 15.