Szent Mónika Közösség hírlevele
Kelt: Budapest, 2013. szeptember 19.
Kedves jó szentmónikás édesanyák!
Az Úr legyen veletek! Szeretettel köszöntelek Benneteket! Fogadjátok szeretettel tőlem ezt a pár sort…
Készülök a holnapi szentmisére. Olvasom az evangéliumot (Lk 8,1-3). Így szól: „Ezután bejárta (Jézus) a városokat és falvakat, tanított és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket … különféle betegségektől megszabadított. Mária, aki Magdala városából származott, Johanna, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.” Az az érzésem támadt, hogy erről próbálok írni Nektek.
Igen, az apostolokat és a tanítványokat Jézus nevelte a mi számunkra. Minden figyelmüket Jézusra kellett szegezniök, hogy az ő tanítását és tetteit, viselkedését teljesen magukévá tudják tenni. De ott voltak ezek a jólelkű asszonyok is Jézus kíséretében, akik gondoskodtak Jézusról és a születendő Egyház apostolairól és hithirdetőiről. Milyen jó, hogy Szent Lukács fontosnak tartotta, hogy ezt megörökítse számunkra! Milyen fontos szerepük volt az Úr Jézus feltámadása körüli eseményekben! Egyik közülük vitte el Krisztus feltámadásának az örömhírét az apostoloknak! (Szent János evangéliumának 20. fejezete). Milyen fontos szerepe volt Szűz Máriának, a mi Urunk édesanyjának is a születő Egyház és az apostolok életében!
Sajnos abban az időben nem becsülték meg az asszonyokat úgy, ahogy azt megérdemelték volna. Mégis mennyit tett az Egyház a Szűz Anya iránti kiemelt tisztelettel azért, hogy a női méltóságot felismerje az emberiség! Mit jelent számunkra az, ha földi édesanyánkra gondolunk, és szeretettel és nagy tisztelettel vagyunk égi Édesanyánk iránt? Ez bennünk mélységes tiszteletet ébreszt a nő és minden édesanya iránt!
Ma is az Úr Jézus kíséretében ott vannak az Úr Jézust szeretettel szolgáló asszonyok. Mindenütt, ahol él az Egyház, számtalan szolgálatban ott találjuk őket. Ők díszítik templomainkat, ők fáradoznak a szeretetszolgálatban, a szegények, a betegek felkarolásában. A kórházainkban hány jó doktornő, ápolónővér gondozza, gyógyítja a betegeket. Mit is mondjunk a jó édesanyák, nagymamák jóságos jelenlétéről, jó tanácsairól, segítéséről, szerető gondoskodásáról? Nemde az Úr Jézus mondta: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek?” (Mt 25,40) Van-e egyáltalán hely vagy feladat, ahol a mi hajadon nővéreink vagy asszony testvéreink ne lennének ott, hogy szolgáljanak az Úr Jézusnak és embertestvéreinknek? És még nem is szóltunk a keresztény tanító- és tanárnőkről, a hitoktató nőkről, akik az iskolákban, hittanórákon oktatják, nevelik a gyermekeket. Úgy, ahogy az evangélium írja: ma is vannak „még sokan mások”, akik életükkel, fáradozásukkal, adományaikkal gondoskodnak Róla. Biztos vagyok benne, hogy nagy lesz a jutalmatok, kedves édesanyák, a mennyben!
Mégis visszatérek ahhoz, amit már oly sokszor írtam nektek: Mindez semmit sem ér, ha nem szeretetből tesszük. (1Kor 13,1-3) De én biztos vagyok benne, hogy ti ezt szeretetből teszitek! De a szeretetet nem a mi erőfeszítésünkből kell előteremtenünk (kisebb mértékben azért abból is), hanem a szeretetet úgy kapjuk, „mert a szeretet Istentől van”. (1Jn 4,7) Tőle kell azt kérnünk, és Ő nagy örömmel megadja azt nekünk. Olyan szépen írja a Szentírás az isteni Bölcsességről: „Könnyen megtalálják azok, akik szeretik. Akik keresik, meg is találják. … Aki kora hajnalban keresi, nem kell, hogy fáradjon, mert a háza küszöbén ülve találja.” (Bölcs 6,12-14) A jó Isten megadja nekünk a szeretetet, ha azt keressük, ha azt kérjük Tőle!
Kedves jó Édesanyák, legyetek ti is ezek a jólelkű asszonyok, akik az Úr Jézus kíséretében vagytok és neki szolgáltok! Erőforrásotok legyen a szentmise, a szentáldozás és a szüntelen imádság.
Szeretettel köszöntelek Benneteket!
Gábor atya