Nagy szeretettel köszöntünk benneteket, legfőképpen is a névnapjukat ünnepelő Mária társainkat. Teszem ezt most Gábor atyával együtt, mert helyette most Bíboros úr írt nekünk..

    Nagy örömmel és Isten iránti végtelen hálával köszönöm, hogy ismét együtt imádkozva köszönthetlek benneteket, különösen azokat, akik először vesznek részt évi rendes budapesti találkozótokon. Az évek múlásának, az időnek nincs hatalma a közösségeteket összetartó, rendszeres találkozóitokat "összehívó" lényegen. Ez a lényeg az imádság, az Isten és ember közötti szoros és állandó kapcsolat, amely áthatja az imádkozó ember egész életét, annak semmivel össze nem téveszthető jelleget ad. Ahogy gyermekkorunk katekézisein megtanultuk; amikor imádkozunk, Istennel beszélgetünk, és ez minden életállapotunkban így van.

    Tudom, hogy az ország legtávolabbi pontjairól, sőt a határon túlról jöttetek, erőt és fáradságot nem kímélve. Fontosnak tartjátok, hogy közösen adjatok hálát Istennek mindenért, amit adott és eltervezett: a megpróbáltatásokért és az örömökért. Az igazi hálában benne foglaltatik a remény, az isteni kegyelemben való végtelen bizalom, az a tudat, hogy kéréseink Istennél meghallgatásra találnak. Nem anyagi boldogulásért esdekeltek, hanem azért, hogy gyermekeitek hitüket el ne veszítsék, vagy újra megtalálják egy olyan korban, amely nem leli a biztos pontot: az igazságot, a békét, a jóságot, a türelmet, a megértést, az állhatatosságot, végső soron, a szeretet.

    Tudjátok, hogy Isten üdvözítő tervének vagytok munkatársai, hiszen a hit átadásának elsődleges színtere a család, amelynek örök példája a Szentcsalád. Sajnos, még a keresztény családokban is előfordul, hogy az élet útvesztőiben a gyermekek hitükben megrendülve letérnek az Istenhez vezető útról. Az édesanyák kitartó imája és meg nem szűnő szeretete, ahogy szent Mónika példája is üzeni, meg tudja menteni a céltévesztett tévelygőket. Csak az imádságos szeretet képes szüntelenül, szinte észrevétlenül, a legnagyobb természetességgel és örömmel cselekedni övéiért és másokért. Ez az édesanyák semmi mással össze nem téveszthető jellemzője, és ez az alapja annak a közös nyelvnek, amely a világ bármely részén élő édesanyák között minden felszínesség nélküli, igazi kapcsolatot teremt.

    Kérlek benneteket, legyetek az édesanyai hivatás szelíd és alázatos, hiteles misszionáriusai bárhol, amerre jártok. Kérem Istent, hogy a Szűzanya és a szentek közbenjárására mindannyian az "élő víz forrása lehessünk egy szomjazó világban." (XVI. Benedek pápa: Deus Caritas est ).

Budapest, 2007. augusztus 23.

A Bíboros úr levele megtalálható még az Aktualitások 2007 rovatunkban is.