Kalocsa, 1996 február 21-én

Kedves jó Édesanyák!

Nagy szeretettel köszöntelek Benneteket bármerre is vagytok az ország legkülönbözõbb tájain. Mi összetartozunk. A Szentlélek fuvallata érintette meg a szivünket, hogy együtt imádkozzunk oly megszámlálhatatlanul sok gyermek és ifjú hitéért. Nem csak azokért, akikhez családi szálak fűznek, hanem ismeretlen édesanyák ismeretlen gyermekeiért is.
Ma Hamvazószerda van. Buzgó szívvel járultunk a templomba, hogy a pap megjelölje homlokunkat a megáldott hamuval, amely emlékeztetett bennünket arra, hogy zarándokok vagyunk ezen a földön és a mi örök hazánk a mennyekben van. Az Úr kegyelme ösztökél bennünket, hogy alázatos szívvel, bátor határozottsággal kövessük mi is az Úr Jézust, aki ment Jeruzsálembe és onnan föl az Atyához.
Már hónapok multak el azóta, hogy november 8-án megírtam Nektek utolsó levelem. Azóta sok szép levelet kaptunk tőletek és az én bánatom az, hogy nem tudok minden levélre személyesen is válaszolni, de minden hónap 27-én szívbõl ajánlom fel szentmisémet értetek és a ti szándékaitokra. Köszönjük a sok szép karácsonyi képeslapot és többektõl olyan kedves leveleket, amelyekben most először számoltatok be családotokról, gondjaitokról, az ima által elnyert szép meghallgatásokról, apostoli buzgóságotokról. Hála legyen mindezért a jó Istennek!
Szeretnék különösen is hálát adni a jó Istennek és a jóságos Szűzanyának, hogy csodálatos módon megoltalmazták kedves atyánknak, GÁBOR IMRE kiskunfélegyházai esperes plébános urnak az életét. Imre atya kezdettõl fogva lelkesen támogatta az õ plébániáján igen korán megalakult közösséget, tartotta szentmiséiket és így ott alakulhatott ki az egyik legszebben működõ csoportunk. Kedves Imre atya, szívbõl örülünk felgyógyulásának, imádkoztunk és szentmisét is mutattunk be ezért. Áldja és vezesse az Úr és oltalmazza a Szűzanya továbbra is!
Nem régen kaptam levelet Spanyolországból. Egy fiatal, lelkes, mexikói származású ágostonrendi atya vette át a világon különbözõ országokban elterjedt Keresztény Édesanyák Szent Mónika közösségének az összefogását. Lorenzo atya 91.évében és lehanyatló erejével ezt már nem tudta folytatni. Ezt az atyát Szalvador Garciának hívják. Nagy szeretettel köszönt benneteket, kedves magyar édesanyák, köszöni lankadatlan imáitokat és kéri, tartsatok ki továbbra is! A világon mintegy 30.000 édesanya tagja van közösségünknek. Õk is imádkoznak naponta a ti gyermekeitekért, a ti kis unokáitokért, biztos vagyok felõle, hogy nevetekben is nagy szeretettel köszönthetem Szalvador atyát. /Ez az õ keresztneve és annyit jelent mint "Megmentõ", "Üdvözitõ".
Egy nagyon szép és fontos kezdeményezésrõl egy soproni édesanya, Németh Erzsike levelén keresztül értesültünk. Úgy hívják ezt a mélyen keresztény szellemû kezdeményezést, hogy "Lelki adoptálás". Városuk minden plébániáján meghirdették, olyan szépen foglalták össze, miben áll a lelki adoptálás, hogy azt szeretném ide átmásolni, hogy valamennyien, kedves édesanyák, értesüljetek róla és ha indítást éreztek rá, ti is csatlakozzatok hozzá.

Kedves keresztény Testvér!
Nagyon szép, - a magyar Katolikus Egyház vezetése által is támogatott- mozgalom indult el hazánkban, célja, hogy minél több megfogant magyar gyermek megszülethessen.
A mozgalom tagjai vállaják, hogy lelkileg "örökbe fogadnak" egy megfogant magyar gyermeket. Kilenc hónapon át naponta imádkoznak azért, hogy a gyermek szülei vállalják, és ne öljék, meg a gyermeket. Imáikban azt is kérik, hogy " fogadott fiuk, vagy lányuk " a megszületése után törvényes, rendezett életet élhessen. A gyermek nevét, akit " örökbe fogadtak ", egyedül Isten ismeri.
Szeretettel hívunk téged is, hogy közös imával megmentsük egy-egy magyar gyermek életét."

Köszönjük szépen kedves Erzsike édesanyának, hogy nekünk ezt a szép anyagot elküldte. Elküldte még a Lelki adoptálás ünnepélyes fogadalomtétele szertartásának rendjét is. Ezt nem csak helyszűke miatt nem írom most le ide, hanem azért sem, mert" fogadalmat tenni ", méghozzá ünnepélyeset, annak van egy sajátos jelentése Egyházunkban pl. a szerzetesi fogadalmak. Én ezért inkább elkerülném ezt a kifejezést, de nem azt, amit ki akar fejezni: egy szent elhatározást, hogy naponta végzett imámmal, áldozataimmal küzdök azért, hogy az a gyermek megszülessen és jó ember, jó keresztény legyen belõle és eljusson az üdvösségre.
A külsõ szertartás sokunk számára nem is volna megvalósitható, ahol megtehetik, nagyon szép, tegyék meg. De a lényeg az imán van, még akkor is, ha egyedül a jó Isten tudja, hogy én azt vállaltam.
Van egy szép kis ima, de az sem lényeges, hogy éppen ezekkel a szavakkal imádkozzunk a mi kis örökbefogadott gyermekünkért, végezhetjük úgy is, hogy a Szent Mónika közösség napi imájában, ott ahol az utolsó saját kérésünknek is helyet adtunk, ott imádkozzunk ezekért a kis magzatokért.
A mozgalom ezt az imát kéri, hogy naponta elmondja az a személy, aki erre vállalkozik:

" Uram Jézus, Édesanyád, Mária közbenjárására, aki szeretettel szült világra Téged, valamint Szent Józsefnek, a bizalom emberének közbenjárására, aki születésed után gondoskodott rólad,- kérlek Téged annak a meg nem született gyermeknek érdekében, akit lélekben adoptáltam, és akit a halál veszélye fenyeget, kérlek, adj szüleinek szeretetet és bátorságot, hogy meghagyják gyermekük életét, melyet Te magad rendeltél számára. Amen."

Kedves jó édesanyák, fogadjátok szeretettel ezt a kezdeményezést és terjesszétek környezetetekben.
Ma már megkezdõdött a nagyböjti szent idõ: lelki felkészülés Urunk Jézus Krisztusnak üdvösségetszerzõ halálának és dicsõséges feltámadásának a megünneplésére.
Szabadjon egy kicsit elmélkednem veletek Urunk Jézus ÖT SZENT SEBÉ-nek tiszteletérõl. Elsõ tisztelõi maga a Szűzanya, Szent János apostol és a jeruzsálemi szent asszonyok voltak. És azóta buzgó lelkek megszámlálhatatlan sokasága.
Szűzanyánk a Szeretetláng üzenetében ennek egy sajátos formájára tanít meg bennünket: Amikor arra kér (bennünket), hogy a csütörtöki és pénteki napokon családi szentórák formájában engeszteljük Szent Fiát. " Az Ő kérésére (Szent Fiáéra) ötszöri keresztvetéssel kezdjétek, miközben ajánljátok magatokat Szent Fiam Sebei által az örök Atyának. Az engesztelõ ájtatosságot így is fejezzétek be. azt a keresztvetést reggel és este, és napközben is végezzétek, mert ez közelebb visz benneteket Szent Fiam által az Örök Atyához, és szívetek megtelik kegyelemmel. " - Eddig az idézet, és hadd fűzzek hozzá egy-két gondolatot ehhez az ötszöri keresztvetéshez...
Bár látom, hogy ezt sokan úgy gyakorolják, hogy ötször keresztet vetnek magukra és mondják: " Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen. " Én jobban szeretem ezt inkább így végezni: Megállok a feszület elõtt / vagy ha nincs, akkor lélekben magam elé képzelem a felfeszitett Úr Jézust / és szeretettel föltekintek rá... és kérem: Úr Jézus, áraszd ki szívembe a jóindulat, az imádság és a bűnbánat Lelkét.. /Lásd a Bibliában Zakariás próféta 12,9.verstõl a 13.fej.2.verséig bezárólag. / Csak nézem csendben az Úr Jézust, szeretõ szívvel és nem mondva semmit... majd mélységes tisztelettel, szótlanul, ötször keresztet vetek magamra rátekintve és rágondolva az Úr Jézus egy-egy szent sebére, itt vagy fölajánlom őket a mennyei Atyának engesztelésül bûneinkért, vagy pedig kérve az Úr Jézust, hogy Szent Sebeibõl áradjanak a kegyelem gyógyitó sugarai a mi lelkünkbe, a mi szegény világunkba... Az ötödik seb maga az Úr Jézusnak megsebzett szentséges szive, melybõl üdvösségünk árad...
Drága jó édesanyák, az Úr áldjon meg benneteket, családjaitokat! Az Ő nevében köszönöm imáitokat és kérem Õt, tartsatok ki továbbra is benne.
Nagy szeretettel