Kalocsa, 1996 szeptember 23-án

Kedves jó Édesanyák!

        Nagy szeretettel gondolok Mindannyiatokra, az Úr és a Szûzanya áldását kérem lieátok. - Pár nap múlva egy hónapja lesz, hogy együtt lehettünk szép kalocsai találkozónkon, mivel sokan közületek csak imádságban vagy levélben tudták kifejezni hogy velünk tartanak azon a napon, hadd mondjam el, hogy is történt, milyen is volt ezévi találkozónk. Gondolom, azok az édesanyák akik itt voltak, szívesen olvassák, akik pedig nem tudtak résztvenni csupán lelkileg, ők még szívesebben olvassák ezt a kis beszámolót.
        Augusztus 27-e egy keddi napra esett ebben az évben. Du. 3 órakor beharangoztunk és megtelt a templom kb. 200 édesanyával! Miután szeretettel köszöntöttem őket, kitettem az Oltáriszentséget és elõtte elimádkoztuk a rózsafüzért. Minden tizedet egy külön szándékra ajánlottunk fel:
1. Hogy a leánygyermekek minél korábban felismerjék az anyai hivatás szépségét és a Szűzanya példájára tiszta szívvel készüljenek föl rá.
2. Hogy a fiatal leányok és leendõ édesanyák fõleg a szeretet gyakorlásával tudják legyõzni magukban az önzés szellemét, hogy önzetlenül és alázattal tudják majd szolgálni Isten terveit.
3. Hogy az édesanyák, akik méhükben gyermeküket hordozzák, benne isten ajándékát lássák és istenbe vetett bizalommal világra is szüljék őket.
4. Hogy minden hozzánk tartozó édesanya állhatatosan végzett napi imájával sok gyermek és fiatal számára esdje ki a hitet és az abban való megerõsödés kegyelmét.
5. Hogy Szentatyánk, aki hazánkba fog látogatni, megerõsítsen bennünket hitünkben és különösképen abban, hogy reményünket az Úr Jézus Szívének szeretetébe helyezzük.
A rózsafüzér tizedeket egy-egy ének választotta el egymástól, majd szentségi áldást adtam a Legszentebbel. Az Oltáriszentséget a szentségházban megőrizve folytattuk találkozónkat a tanuságtételekkel.

Nagyon szép tanuságtételeket hallottunk, volt édesanya, aki elmondta, hogy családjának a tagjai milyen nagy veszélybõl menekültek meg. Egy egész család, kis gyermekekkel, amikor autójuk súlyos balesetet szenvedett, egy karcolás nélkül vészeltek át a nehéz helyzetet. És ő ezt a mi Közösségünk imájának tudja be. másik édesanya szép, az ifjuság körében végzett munkájáról számolt be. Hogy a távollevõk hangját is hallhassuk, én két levelet olvastam fel: a nyiregyházi édesanyák levelét, amelyben olyan gyönyörûen ragadták meg közösségünk lelkiségét és amelyet sok édesanya írt alá. A másik pedig egy székesfehérvári édesanya levele volt, aki avval a szép gondolattal jött, hogy ebbõl az alkalomból ajánljuk fel gyermekeinket és unokáinkat a Szűzanya Szeplõtelen Szívének, Ennek a kérésnek örömmel tettünk eleget, amikor a szentmisében a szentáldozás után fölolvastam az erre az alkalomra írt felajánlási imát.

Találkozónk fénypontja a szentmise volt. A jó Istent dicsõítettük azért, hogy egy szent édesanyát adott nekünk mint közbenjárót és példaképet Szent Mónika személyében. A szentmise kezdő verse így szólt: " Meghallgattad őt, Uram, és nem utasítottad vissza, amikor imáiban könnyekkel áztatta a földet. " / A napi zsolozsmából / - A szentmise olvasmányait csak jelezni szeretném, hogy azokat újból megkeressétek és belõle erõt és vigasztalást merítsetek. A szentlecke Péter apostol elsõ levele 1.fejezetének 3-9. verse volt. " Áldott legyen az Isten és Urunk Jézus Krisztus Atya, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élõ reményre. " Ebben a szép szentírási szakaszban az élõ reményrõl, a mennyben ránk váró örökségrõl, Isten erejérõl van szó, no meg  kicsit a jelen szomorúságról is, de amelyen átragyog az igazi öröm... Szeretném, kedves jó édesanyák, ha átimádkoznátok Szent Péter apostol nekünk is szóló szavait.

        Evangéliumnak Szent Lukács 11. fejezetének 1-13 verseit vettük, amelyekben az Úr Jézus megtanít, hogyan imádkozzunk. Hogy bizalommal szólítsuk a jó Istent Atyánknak! Kérjük, hogy az Õ országa jöjjön el közénk, minden ember szivébe, valósuljon meg a mi hazánkban is! Hogy amire szükségünk van egy egyszerû de méltó élethez, a napi " kenyér ", kértük, hogy adja meg nekünk minden nap. És még arra is tanított minket, hogy a Mennyei Atya összehasonlíthatatlanul jobb a legszeretõbb földi atyánál is. Bizva kérjük tehát Őt!

        Mindebben példaként áll elõttünk Szent Mónika. Az ő példájára mi is imádkozunk gyermekeink, ifjúságunk hitéért. Szabadjon idéznem itt a Katolikus Egyház Katekizmusából /153.pont/: " A hit Isten ajándéka, õáltala belénk öntött természetfölötti erény. " A hithez szükséges az Isten megelõzõ és segítõ kegyelme és a Szentlélek bensõ segítsége, hogy Õ indítsa az ember szivét és fordítsa Isten felé, nyissa meg az értelem szemét és adja meg mindenkinek az igazság elfogadásának és hitének édességét. " - Ezért kell, kedves édesanyák buzgón imádkoznunk, hogy aki eddig nem tudott hinni, egy boldog nap ki tudja mondani szívbõl: HISZEK!

        Az Úr Jézus, aki közénk jött az átváltoztatásban majd méginkább a szentáldozásban, bizonyára nagyon örült a sok szeretőszívű, imádságos lelkû édesanyának. A szentáldozás után Veronka édesanya elkezdte, a felolvasóállvány mikrofonjánál, Közösségünk napi imáját, amelyet minden jelenlevõ édesanya a külön e célból kitett imalapokról buzgón és hangosan mondott el. Tudjuk, hogy a közös imának milyen ereje van!

        A szentmise ünnepélyes áldással fejezõdött be, ami elõtt minden jelenlévõt nagy szeretettel meghivtuk a kalocsai édesanyák által készített szerény agapéra. - A kijáratnál egy kalocsai édesanya, aki férjével együtt lent járt Róma kikötõjében Ostiában, mindenkinek egy képet ajándékozott, amelyen látható az a templom, amelyet azon a helyen épittettek, ahol egykor Szent Mónika lehunyta szemeit.

        Az agapé is nagyon szép volt, ott kötetlenül és örvendezve köszönthettük egymást. Itt szabadjon megköszönnöm mindazoknak a jó édesanyáknak, akik jelenlétükkel olyan széppé és felemelővé tették mindannyiónk számára ezt az ujabb kalocsai találkozót, hogy eljöttek! Hogy meghozták ezt az áldozatot. Szabadjon külön is megemlítenem a kiskunfélegyházi és a szentkirályi édesanyákat, akik egy-egy busszal jöttek el. És különösen meleg szeretettel gondolok és gondoltunk! és imádkoztunk! azokért a jó édesanyákért is, akik koruk, a távolság vagy egyéb kötelezettségeik miatt nem tudtak eljönni, de lélekben és imádságban valóságosan köztünk voltak!

        Az Ûr Jézus és a Szűzanya Szivében szeretettel öleljük kedves Mindannyiójukat! Tartsanak ti továbbra is az imában, amelynek bõséges kegyelmi gyümölcseit biztosan élvezni fogjuk, ha nem is itt, de egész biztosan az égi hazában.

        Köszönöm mindazoknak, akik imájukkal és mindennemû segítségükkel hozzájárulták, hogy ilyen szépen sikerüljön ezévi Szent Mónika összejövetelünk. Szeretettel továbbítom Fray Salvador García atya szeretetteljes üdvözleteit is, aki, mint tudjuk, a különbözõ országokban és földrészeken elterjedt Közösségünknek lelki vezetõje és összefogója.

        Maradjunk egyek az imádságban!

        Szeretettel