Az Úr Jézus és a Szűzanya nevében!

Mélykút, 1997 február 20-án.

Kedves jó szentmonikás édesanyák! Az Úr legyen veletek!
Újból én szólok hozzátok, hogy megtörjem ezt a kissé hosszabbra nyúlt hallgatásomat. Bizony, az augusztusi nagytalálkozónkról szóló-beszámolóm után most írok nektek elõször. Sajnos elmaradt a karácsony elõtti kis levél. Kérlek benneteket, fogadjátok ezt megértéssel. Most már februárban vagyunk, benn a nagyböjti szent idõben, hogy lelkileg megújulva ünnepelhessük majd húsvét szent ünnepét.
Itt vagyok Mélykúton, ahol Sándor atya jóvoltából csendben tudok imádkozni és dolgozni, nagyobb összeszedettségben mint otthonomban, imádkozzatok érte és plébániájáért. A jó Isten áldja meg érte!
Kedves jó testvéreim, mindig azzal kezdem, hogy hálát adok a jó Istennek ÉRTETEK, imádkozó édesanyákért és kérem õt, az õ ereje tartsa magasra imádkozó kezeiteket és sziveteket, és ne engedje, hogy föladjátok napi imátokat, amellyel oly sok kegyelmet esdetek ki az édesanyák és a gyermekek, fiatalok számára. Az imádkozó Szűzanya és Szent Mónika képe lebegjen mindig elõttetek!
Kedves jó édesanyák, pár héttel ezelõtt ugyancsak itt voltam Mélykúton és egy szép könyvet olvastam Fatimáról: "Századunk reménycsillaga FATIMA". A Fatimában élõ Kondor atyának a könyve. Szinte egy kincset fedeztem fel! Ebbõl a kincsbõl szeretnék ma megosztani valamit veletek. Bizony, ebben az évben ünnepeljük a Szűzanya fatimai jelenéseinek nyolcvanadik évfordulóját! Még sokat kell tanulnunk Fatimából és sokat kell még tennünk, hogy a Szűzanya kéréseit valóra is váltsuk.
Talán sokan nem is hallottunk még arról, hogy a Szűzanya jelenéseit angyali jelenések elõzték meg. Három alkalommal egy angyal jelent meg a három kis pásztor gyermeknek 1916-ban, akik akkor még csak 6, 7 és 9 évesek voltak... Szeretném ide lemásolni Kondor atya könyvébõl a három angyal-jelenés történetét, hogy azokból valami lelki hasznot meríthessünk.
Az elsó angyal-jelenés: 1916 tavasza lehetett, amikor elõször jelent meg az angyal. A gyermekek a hegyoldalban legeltették nyájukat. Megebédeltek, és ezután elimádkozták a rózsafűzért. Ekkor történt az elsõ jelenés. "Mintha egy átlátszó ifjú lett volna, ragyogóbb mint a kristály.. Hozzánk érve igy szólt: " Ne féljetek, én a Béke Angyala vagyok! Imádkozzatok velem együtt! " Letérdelt és homlokával a földet érintette. Valami belsõ természetfeletti lendület bennünket is magával ragadott, ugyanígy csináltuk, s ismételtük a szavait:
" Istenem, hiszek Tebenned, imádlak Téged, remélek Tebenned és szeretlek. Bocsánatodért esedezem Hozzád mindazokért, akik nem hisznek Benned, nem imádnak, nem bíznak Benned és nem szeretnek." Ezt az imát háromszor ismételte. Utána hozzáfűzte: " Így imádkozzatok! Jézus és Mária Szíve kegyesen fogadja imáitokat. " S eltûnt.
Lucia emlékezéseiben még, hozzáfűzi: " A természetfeletti légkör, amely körülvett bennünket, oly bensõséges volt, hogy jó ideig még saját létünket se vettük észre, ugyanabban a tartásban maradtunk, ahogy az angyal hagyott bennünket. Közben állandóan az õ imáját ismételtük. Erõsen és világosan éreztük magunkban Isten jelenlétét. Még ahhoz sem volt bátorságunk, hogy egymáshoz szóljunk. Másnap ugyanazon légkör hatása alatt álltunk, s csak lassan tértünk magunkhoz. "
A második angyal jelenés: Ez július vagy augusztus hónapban történt. A nagy hõségben ebéd után már a kút mellett játszottunk a fák árnyékában. Hirtelen egy ifjú állt elõttünk és így szólt: " Mit csináltok? Imádkozzatok, imádkozzatok sokat! Jézus és Mária Szentséges Szive általatok akarják irgalmasságuk tervét megvalósitani. Imádkozzatok szakadatlanul és vezekeljetek a sok bûnért, amellyel Istent megbántják és kérjétek a bûnösök megtérését! Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét." Hogyan hozzunk áldozatot? - kérdezte Lucia. " Mindent alakítsatok áldozattá! . .. fogadjátok megadással a szenvedést, amelyet az Úr fog küldeni és viseljétek türelmesen." Az angyal szavai fénysugárként hatoltak lelkûnkbe. A fényben Istent ismertük fel, s azt, hogy mennyire szeret bennünket és kívánja szeretetünket. Megértettük azt, hogy az Úr áldozatunk árán megtéríti a bûnösöket. Ettõl kezdve valamennyi önmegtagadásunkat Istennek ajánlottuk fel. De akkoriban még nem kerestünk más vezeklési módot, csak azt, hogy órákig a földre borulva az angyal imáját ismételtük.
A harmadik angyal jelenés: Október elején vagy szeptember végén lehetett.Ugyancsak a déli órákban történt, a hegyoldalban. "Ott szokásosan elimádkoztuk a rózsafûzért és azt az imát, amelyre az elsõ megjelenéskor tanított bennünket az angyal. Ez alkalommal jelent meg harmadízben, kezében kehellyel, fölötte pedig egy ostya, amelybõl vércseppek hullottak a kehelybe. A kelyhet és az ostyát a levegõben hagyta lebegni. Közben a földre borult és háromszor a KÖVETKEZÕ IMÁT rebegte: ''Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek! Mélységes alázattal imádlak, s felajánlom neked Jézus Krisztus legdrágább Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét, Aki a föld valamennyi tabernákulumában jelen van engesztelésül a szidalmazásokért ás közömbösségekért, amelyek által Õt bántják meg. Jézus Szentséges és Mária Szeplõtelen Szive végtelen érdemei által könyörgök Hozzád a szegény bûnösök megtéréséért."
Azután felemelkedett, kezébe vette a kelyhet és az ostyát. Az utóbbit nekem adta /Luciának/, a kehely tartalmát pedig Jácintával és Ferenccel itatta meg. Közben így szólt:
" Vegyétek Jézus Krisztus Testét és igyátok Vérét, amelyet a hálátlan emberek oly szörnyen meggyaláznak. Tegyétek jóvá bûneiket és vigasztaljátok a jó Istent." - Újra a földre borult és velünk együtt háromszor megismételte ugyanazt az imát: Legszentebb Szentháromság. . .stb és eltûnt.
Milyen volt a hatása a gyermekekre? Folytatom Lucia szavaival: " Ez a természetfeletti hatalom teljesen erõt vett rajtunk. Utánozni kezdtük az angyalt mindenben. Mi is földre borultunk és úgy ismételgettük imáját. A jó Isten jelenlétét annyira éreztük, hogy szinte összeroppantunk erejének hatása alatt. Testi érzékeink hosszabb idõre mintegy felmondták a szolgálatot. A rákövetkezõ napokban munkánkat ezen természetfeletti erõ kisugárzásában végeztük, amely mintha, beburkolt volna bennünket. Az Istennel való egyesülés békéje és boldogsága meg úgy lekötötte bensõnket, hogy lelkileg tökéletesen Vele egyesültûnk, fizikailag pedig teljesen erõtlenné lettünk. "
Ilyen egyszerûen és elragadó an írja le Lucia, mint fõszereplõ és szemtaú, ezt a történelmi eseményt, ezt a RENDKÍVÜLI LÁTVÁNYT, az emberi természet találkozását a túlvilággal. Mind a szavak, mind pedig a gesztusok és a színhely tele vannak tanulsággal és mély jelentõséggel.
Az idézetek KondorLajos SVD.atya könyvébõl a 39.-tõl a 45. oldalig találhatók. A Szent Szûz angyalt küldött maga elõtt, hogy az mintegy elõkészítse az Ő érkezését. E jelenések által a kis pásztorokat természetfölötti légkörbe helyezte. Megcsodálhatjuk, hogy az égi pedagógia milyen nagy tiszteletben tartja a gyermeket és tíz éven aluli kisgyermekek milyen mély hitre, szeretetre, áldozatvállalásra képesek! És milyen nagylelkûen válaszoltak az égi tanításra!
Kedves jó édesanyák, remélem, tudtok meríteni ihletet magatok számára, hogy ti is az Úr és a Szűzanya angyalai lehessetek.
Nagy szeretettel köszöntelek Benneteket