Kalocsa, 1997. augusztus 28-án

Dícsértessék a Jézus Krisztus!

Kedves jó szentmonikás édesanyák!
Az Úr békéje legyen bennetek!

Nagy örömmel fordulok most hozzátok, hogy még melegében beszámoljak Nektek tegnapi szép találkozónkról. Messzirõl is jöttek kedves édesanyák. A legelsõk talán éppen az egriek voltak. Még üres volt a templom és egyikük megkérdezte, ugye még mások is jönnek? Hát jöttek is! Nem fértünk be a templomba! Még a pótszékeket is ki kellett hozni és így sem lett elég. Hála a jó Istennek! Ez az Õ mûve! Honnan is jöttek tehát édesanyák? Csak úgy fölsorolom a helyneveket: Budapest, Eger, Szentkirály, Kiskunmajsa, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Pestújhely /XV.ker./, Szilvásvárad, Baja, Kecel, Tata, Harkakötöny, Alsómégy, Hornokmégy, Imre-hegy, Fülöpjakab, Kunszállás, Csávoly, Újtelek, Mélykút, Pápa, Fajsz, Dusnok, Balotaszállás, Bátya. És ha valamely helység kimaradt volna, elnézést kérünk.
Ima találkozónkat szentségkitétellel és a szentolvasó elimádkozásával kezdtük. A tizedeket egy-egy énekkel szakítottuk meg és minden tizednek volt egy imaszándéka:
1. A Szent Mónika Közösséghez tartozó minden édesanyáért, hogy álhatatosan kitartsanak az imában és ne lankadjanak el buzgóságukban.
2. Hogy az Úr eősítse meg a hitüket a közös ima erejében, amely hitünk az ő kifejezett igéretén nyugszik.
3. Magyar hazánk hitbeni és erkölcsi feltámadásáért és mindazokért, akik ebben fáradoznak, különösen is az édesanyákért.
4. A jelen- és távollevõ édesanyákért, hogy az Úr teljesítse azt a kérésüket, amelyet leginkább a szivükben hordoznak.
5. Hogy a Szűzanya Szeplõtelen Szivének Szeretetlángja mihamarabb kiáradjon édes hazánkban és az egész világon.
A rózsafüzér elimádkozása után áldást adtam a legméltóságosabb Oltáriszentséggel, amelyet utána a szentségházban helyeztem el.
Ezután következtek egyes édesanyák beszámolói, egy másik édesanya nagyon szép dolgot olvasott fel Szent Mónikáról és utána egy szép imát mondott.
A szentmisén két atya is koncelebrált, egyikük az érsek
atya képviseletében jött el és adta át főpásztorunk üdvözlését. A szentmise Szent Mónikát állította elénk annak az evangéliumi özvegy édesanyának a személyében, aki egyetlen fiát siratta és vitte ki temetni. De az édesanya könnyei megindították üdvözítõnk jóságos szivét, és visszaadta élve gyermekét az anyának. Ez történt Szent Mónikával is és fiával Ágostonnal.
A homíliából szeretnék pár gondolatot kiragadni.
Azzal a felvetéssel kezdõdött a homilia, hogy megelégedhetünk-e csupán azzal, hogy gyermekeink ne veszítsék el a hitüket. Bár ez igen nagy dolog, mégsem szabad ezzel megelégednünk! A feltámadott üdvözítõ, aki Galileába hívta az ő tanítványait, ezt az ünnepélyes nagy parancsot adta nekik: "Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet ..." Ez pedig csak úgy megyalósitható, ha mi is Krisztusnak igazi tanítványokat igyekszünk nevelni. Az Ûr Jézus is legtöbb és legdrágább idejét tanítványai képzésére fordította. Jézus elõre látta a jövõt és így gondolkozott: "Mivel én egy napon meg fogok halni, másokat fogok kiképezni, akik olyanok lesznek mint én. Rájuk küldöm Szentlelkemet és elküldöm őket az egész világra, amint az Atya küldött engem, hogy folytassák térben és idõben a rámbízott küldetést." Az Úr Jézus tökéletesen tudta, hogy az õ nagy feladata a megváltás műve mellett a tanítványok képzése volt. - A ti feladatotok is ez, kedves édesanyák.
De ezt csak úgy tudjátok megvalósítani, ha előbb ti is Jézus igazi tanítványai lesztek. Azzal, hogy meg vagyok keresztelve, még nem vagyok automatikusan Jézus tanítványa is! Jézus tanítványa az, aki hűségesen nap mint nap odaül Jézus lábaihoz, hogy hallgassa a Mestert! Hallgatni a Mestert! Mi mennyire nem tudunk hallgatni! Azt hisszük, hogy az imádkozás abban áll, hogy mindig mi beszélünk! Mennyire fárasztó olyan valakinek a társaságában lenni, aki csak beszél és nem hagy minket szóhoz jutni. Ne tegyük ezt az Úr Jézussal! Csendesedjünk el, még a belsõ beszédet is hagyjuk abba és hagyjuk õt beszélni és hallgassuk, hallgassuk Őt!
Ha kitárt szívvel hallgatjuk Öt, szivünk beissza az õ
jelenlétet, az õ szavait és lassan-lassan mi is hasonlóvá válunk Hozzá. Szavai vérünkké, életünkké válnak. Olyanok leszünk mint Ő! " Elégedjék meg a tanítvány, ha olyan lesz, mint a Mestere. " / Máté 10,24 /
Az emberek mindjárt apostolkodni szeretnének. Nem! Elõbb kell tanítványnak lenni és csak utána apostolnak! Jézus az apostolait tanítványai közül választotta ki. Egy jó kis gyakorlat: Valaki egy társaságban körüljár poharat kínálgatva a jelenlevõknek. De a pohár üres! Az emberek értetlenül nézik. Nemde mi is poharat kinálgatunk az embereknek, és azok észreveszik, hogy a mi poharunk üres! Töltsd meg, jó testvérem a poharadat, a szívedet, Jézus az élõ vizek forrása, töltsd meg poharadat az élet vizével, és akkor adhatsz bõséggel szomjazó embertársaidnak. Ülj le Jézus lábához és hallgasd õtl Meg fogod tapasztalni, hogy õ valóban szól hozzád! Elõbb kell tanítványnak lenni és csak utána apostolnak! Csak úgy tudunk Jézusnak igazi tanítványokat képezni, ha elõbb mi magunk azok vagyunk.

Most pedig térjünk rá a híreinkre.
1. Elöljáróm áthelyezett Miskolcra. Az ottani jezsuita plébánián és gimnáziumban fogok dolgozni. Hiszem, hogy sokat tehetek ott is a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége érdekében. Azonban szeretném, ha a levelezõ központ itt maradna Kalocsán, Bartalné Veronka testvérünknél. Kérlek benneteket, leveleiteket a bélyegzõnk cimére küldjétek, akkor Veronka biztosan meg fogja kapni. Tehát ne az én nevemre ! Ha benn a levélben van egy lap, ami nekem szól, azt Veronka úgy is el fogja juttatni hozzám, és amúgyis bõségesen fog tájékoztatni engem mindenrõl.
2. A SZERETLÁNG ügye. Utolsó levelem óta kétszer is voltam Székesfehérváron és beszéltem Takács Nándor püspök atyával. Az elsõ alkalommal arra kért, hogy a Szeretetláng Lelkinapló eredeti kézzel írott szövegének fénymásolt példányait vigyem el neki. Második utamon, aug. 12-én már ezt a kérését teljesíthettem. És még arra kért, írjak egy kis tanulmányt bemutatva miben látom FATIMA és a SZERETETLÁNG kapcsolatát. Nagy szeretettel és bizalommal volt hozzám a püspök úr. Kedves édesanyák, nagyon kérem imáitokat erre a szándékra, vagyis hogy megkapjuk az egyházi jóváhagyást. Sõt még többet, hogy elnyerjük a püspök atya jóságos atyai és fõpásztori vezetését.
3. REGIONÁLIS TALÁLKOZÓ" MISKOLCON. Egy hónap múlva, szeptember 27-én, szeretnénk találkozni Miskolcon. Kalocsáról egy busszal jönnek majd az édesanyák. De mindazok, akik oda könnyebben el tudnak jutni, pl. Egerbõl, talán Nyíregyházáról stb. nagy szeretettel várjuk õket! A jezsuita templom és a gimnázium fenn van az AVAS-on, a vasútállomásról elérhetõ a 31-es busszal. Ez több kanyar után fölvisz az Avasra /ez egy hegyre épült városrész/ és ott balkéz felõl a Fényi Gyula téren látni fogtok egy vörös téglából készült épületegyüttest, oda kell jönni. Du. 14 órakor kezdõdik a találkozó és kb. 17.30-ig fog tartani. Ismerkedés, imádkozás!
Kedves édesanyák, szeretném még megköszönni nagylelkû adományaitokat, amelyekkel hozzásegítetek körleveleink megjelentetéséhez, amilyen ez a jelen levél is. Isten fizesse meg! De szívesen vesszük, ha levélbélyeget is küldtök, ezzel megkönnyititek, hogy Veronka megválaszolhassa leveleiteket.
Íme, kifogytam a papírból is. Nincs más hátra, mint szívbõl kivánni sok-sok áldást Reátok és kedves Családjaitokra.
Az Úr Jézus és a Szűzanya áldjon meg Benneteket! Nagy szeretettel