JÉZUS és MÁRIA nevében!             Miskolc, 1998 október 19-én

        Kedves jó szentmonikás édesanyák!
        Nagy szeretettel köszöntelek Benneteket. Bocsássatok meg, hogy legutóbbi, július 8-i levelem óta oly hosszú idõ múlt el. Ez idõ alatt sok minden történt. Itt az iskolában megindult a tanév, a plébániánkon a hitoktatás. És közben volt két szép találkozónk szentmonikás édesanyákkal: augusztus 27-én Kalocsán, szeptember 26-án pedig Miskolcon. Kalocsára nagy számban jöttek össze kedves édesanyák és mindenen túltett az a bõség, amellyel minket megvendégeltek. Még másoknak is jutott belõle. Tudom, hogy ez a szív jóságának a kifejezõje, és áldja meg a jó édesanyákat a jó Isten érte. De mégis azt szeretném, ha a kis agapék inkább a találkozásnak, az egymással való kedves, szeretetteljes ismerkedésnek és beszélgetésnek az alkalmai lennének. De mégegyszer megköszönöm mindannyiónk nevében áldozatos jóságakat. Ezt az elvet inkább általánosságban mondom, kérve, hogy ezt a jövõben próbáljuk követni.
        A miskolci találkozóra kicsit kevesebben jöttek, de nagyon örültünk azoknak akikkel együtt lehettünk. Beismerem, hogy itt még egy kicsit gyerekcipõben járunk. De a vidéki csoportok, különösen is a nyíregyházi testvéreink jelenléte nagyban lelkesített minket is. Itt Tóthné Terézia a mi kedves segítõnk, fia ide jár hozzánk a gimnáziumba. De Árva néni is a kedves diósgyõriekkel itt voltak és õ maga társaival együtt segített megszerezni az agapéra valókat. A jó Isten fizesse meg!
        Hadd emlékezzek meg azokról a kedves szentmonikás édesanyákról, akik idõs koruk, betegségük vagy bármely más okból nem tudtak eljönni egyik találkozónkra sem. Nagyon nagy szeretettel gondoltunk rájuk is.
Imájukkal, akadályoztatásuk felajánlásával, égő vágyukkal talán éppen ők a mi találkozóink igazi résztvevõi. Veronka nõvérünk sem tudott eljönni Miskolcra, önkéntesen vállalta, hogy ebben az évben õ is azok közé tartozik, akik csak lélekben és imádkozva vesznek részt találkozónkon.
        Szeretném, ha úgy igazából átélnénk, hogy mi egy nagy családot alkotunk, itt Magyarországon, és a világ sok más országában. Közben, épp Szent Ágoston napján kaptam levelet Madridból Rivera Rafael atyától, aki világviszonylatban a szentmonikás édesanyák csoportjainak az összefogója. Levelébõl értesültem, hogy Lorenzo atya pár éve az örökkévalóságba költözött. Rivera atya levelébõl: " Gratulálok mindazoknak a magyar édesanyáknak önátadásukért és az Úr és Szent Mónika iránti szeretetükért. Munkájuk csodálatraméltó. Adja a jó Isten, hogy így folytassák papjaik segítségével és apostoli lelkesedésükkel, amelyrõl tanúságot tesz a magyar édesanyák Közössége." Majd hírt ad arról, hogy milyen szépen terjed a Közösség Peruban, Venezuelában és egészen csodálatos módon Mexikóban. '' Tudjuk, hogy ezek az oly sok és különbözõ nemzethez tartozó édesanyák egy szívvel-lélekkel imádkozzák a napi imát, valamennyien egy nagy csaladot alkotva a szentek közösségében. Nagyon tetszett nekem az az apostoIkodás, amelyet a magyar édesanyák a kisgyermekek érdekében és közöttük fejtenek ki. "Kétség kívül a magyar keresztény édesanyák példája más országok sok édesanyáit fogja lelkesíteni, amikor olvassák az ön levelét és szemlélhetik a fényképeket. " /Ezek a soproni találkozón készültek./
        Azonban tudjátok, kedves Édesanyák, mi volt a mi legnagyobb örömünk? Az, hogy sikerült terjeszteni az egy-tizedes kis rózsa-fűzéreket! Marika édesanya lelkesen írja, hogy csak kérjünk bátran kis rózsafűzéreket és terjesszük! "Csak mennél nagyobb mennyiséget tessék kérni. Az összeget megelõlegezzük. Több hónap multán is el lehet küldeni! A rózsafűzérek egy része itt készül Sopronban . Az ifjúsági közösségünk egy fiatal anyukája a legügyesebb rózsafűzér készítő." Egy osztrák missziós lelkületû édesanya a terjesztője és mi nagy örömmel kapcsolódunk bele ebbe az apostolkodásba! " A cél a fontos -írja Marika /Imrik Zoltánné, Sopron/: minél több ember kezébe kerüljön rózsafûzér és minél többen imádkozzanak."
        A mi iskolánkban kb. 670 rózsafûzért adtunk el. A gyermekek lelkesen vásárolták, többen nem csak maguk számára, hanem a testvérkéknek is, vagy ajándékozás céljából. A hittanos gyermekeink,-a plébániai hittanosokra gondolok,- is megvették. Velük is szeretnénk megszerettetni a rózsafûzér imádkozást. Marika édesanya nagy Örömmel közölte, hogy sok édesanyatól kapott kérést, hogy küldjön rózsafûzéreket. /Én már elküldtem az eladott rózsafûzérek árát. Marikáék nagylelkûségét a mi hûségünkkel igyekezzük viszonozni./
        Kedves jó Édesanyák, a kis rózsafûzérek terjesztése mögött még egy mélyebb vágy húzódik meg: Mozgósítani édes Hazánk, a bûnösök megtérése és a világ javára - a f atimai Szûzanya példájára - azt a ki-meríthetetlenül gazdag kegyelem forrást, amit a gyermekek imája jelent! Az õ lelkûk tiszta, a hitük mély, nagy hittel tudnak imádkozni. Tanítsuk meg őket imádkozni a rózsafûzért!  A többit hagyjuk a Szûzanyára!
Nem elég csak rózsafûzért ajándékozni egy gyermeknek, vagy lelkesíteni õt, hogy imádkozza, a nagymamák szeretõ együttimádkozása nagyon fontos. Erzsike írta Sopronból: "Valóban 2-3 éves kortól már egy tized rózsafûzért el tud mondani, vagy legalább is a gyertya mellett hallgatni a kisgyerek; az én gyermekeimnek legalább is egy békességes befejezését adta a napnak az esti 1 tized rózsafûzér elimádkozása."
        Ha  valahol sikerült elkezdeni egy kis " imafészket " rózsafûzért imádkozó gyermekekbõl, vagy akik szentséglátogatást végeznek egy buzgó édesanya, nagymama vagy hitoktatónéni vezetésével, kérem közöljék velem. Olyan szívesen tenném közzé legközelebbi levelemben! Milyen szép lenne, ha karácsonyra ilyenekrõl számolhatnánk be! Kérem, írjanak, kedves édesanyák mindarról, amit szeretnének elmondani másoknak mindannyiónk örömére és lelkesítésére!
Kedveseim! Veronka édesanya megkért, hogy írjam bele levelembe, hogy nagy szeretettel teszi majd be a borítékba a kis kerek emblémákat. Takács Emõke grafikus mûvész alkotása. Nagyon szép és kifejezi, hogy az édesanya vezeti a gyermekeket a jó Istenhez! Köszönjük Emõkének szép munkáját. Szabad sokszorosítani!
        Egyik nagymama a miskolci találkozónk elõtt azzal a kéréssel állt elõ, hogy a napi imában valahányszor elõfordul a szó: " gyermekeink ", utána mindjárt mondjuk azt is hogy "unokáink "! Így például: " gyermekeinket és unokáinkat ". Itt Miskolcon már így imádkoztuk a szentmisénken. Ha jónak látjátok, ti is elfogadhatjátok és így imádkozhatjátok!
        Erzsébet édesanya írta Ungvárról: " Szent Mónika napján írom ezt a levelet /aug.27-én/. Sokan voltunk a szentmisén. Most alakul a Közösségünk. Az édesanyák imádkozzák az imát minden nap nagy lelkesedéssel. " Erzsike óvodában dolgozik mint dada, a férje kõmûves, fia pedig 3.éves teológus az egri szemináriumban. Imádkozzunk értük!
        Kiskunfélegyházáról pedig ezt írta Bella édesanya, aki az ottani csoportunk összefogója: "Lélekben veletek leszünk. Nálunk is lesz  -mint minden 27-én-  " szentmonikás " szentmise. Elõtte pedig -mint minden csütörtökön- elimádkozzuk a rózsafûzért a gyermekeinkkel. Istennek hála, már harmadik éve imádkozunk minden csütörtökön és október minden napján együtt velük. " Hogyan veszi pártfogásukba a Szüzanya az ilyen édesanyákat és gyermekeiket!
        Kedves Édesanyák, Veronka testvérünk levelezését megkönnyítendõ hálásan vesszük, ha neki küldött leveleitekben mellékeltek levélbélyegeket, ezzel is segítitek,hogy minél közelebb lehessünk hozzátok!
A végére hagytam egy kis hírt a Szeretetlángról. Felhívtam telefonon Takács püspök atyát érdeklõdve a Szeretetláng ügyének állása felõl. Kért, hogy legyünk türelemmel, és arra kért bennünket, hogy buzgón és állhatatosán imádkozzunk a Szüzanyához, a "Bölcsesség Székéhez", hogy világosítsa meg õt... Kedves jó Testvéreim, úgy érzem, nem imádkoztunk még eleget és nem hoztunk elég áldozatot. Nagyon kérlek Benneteket, drága édesanyák, ez alatt a két hónap alatt -Karácsonyig- különösen is imádkozzunk, ahogy kinek-kinek a Szentlélek sugallja, erre a nagy szándékra! Kérlek Benneteket és kérem magamat is!
Szeretettel búcsúzom Tõletek megköszönve buzgó és állhatatos imáitokat.

Krisztusban tiétek