Hódmezõvásárhely, 2001 szept.14-én

Szeretett szentmonikás édesanyák!

Szeretettel köszöntünk benneteket. Hála legyen a jó Istennek minden adományáért. Köszönet Nektek is, jó édesanyák, fáradhatatlan szeretetekért és hogy kitartotok az imádságban. Ez az egyetlen kötelezettség, amit vállaltunk, tartsuk is meg Isten kegyelmével.
Köszönetünk azoknak a kedves édesanyáknak, akik pécsi, majd budapesti találkozónkat elõkészítették, szeretettel vendégül láttak minket; azoknak is, akik eljöttetek vagy pedig otthonról imáitokkal kísértetek bennünket. A beszámolót inkább Veronka nõvérünknek hagyom.
Tõlem pedig fogadjatok szeretettel ezt a kis lelki tanítást.
Kedves édesanyák, tudjuk, hogy a mi életünkben az a legfontosabb, hogy megdicsõüljön bennünk a jó Isten! AzÚr Jézus számára is ez volt. Fõpapi imájában így fohászkodott: "Atyám, dicsõítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsõítsen Téged." /Jn 17,1/
De konkrétan, hogyan tudjuk mi megdicsõíteni a jó Istent? Azzal, hogy szép dicsérõ imákat mondunk? Ez is fontos, hiszen minden teremtmény elsõdleges kötelessége dicsõíteni az Istent. Bizonyára ti is sok szép választ tudnátok adni.. De azért most engedjétek meg, hogy olyan választ adjak, amit talán nem gyakran hallunk. .
Induljunk ki abból, hogy mit ért a Biblia "Isten dicsõsége" alatt... Ezalatt Isten végtelen felségét, lenyének végtelen gazdagságát, minden értelmet meghaladó szépségét, jóságát, lenyûgözõ, imponáló nagyságát jelenti. Végül is magát az Istent és ennek a fönségnek a megnyilvánulásait a teremtésben /"Dicsõséged betölti a mennyet és a földet" / a megtestesülésben /"és láttuk az õ dicsõségét"/ a megváltásban, a mennyei dicsõségben... Mi kicsiny emberek, hozzáadhatunk valamit Isten dicsõségéhez? Semmit!...
Hát akkor hogyan dicsõülhet meg bennünk és általunk az Isten? Figyeljetek! Nagyon egyszerû! ... Úgy hogy befogadjuk magunkba az õ dicsõségét /ajándékait, kegyelmeit, az õ jóságát, szeretetét, irgalmasságát/ és azt kiárasztjuk környezetünkre! Közremûködünk az õ dicsõségének a kinyilvánításában. Befogadni és kiárasztani!
Egyszer egy kis gyermek anyukájával bement egy templomba és elkápráztatták a szép színes üvegablakok, amelyeken át beáradt a napnak a fénye... Anyu, kérdezte a kicsi, kik azok a bácsik és nénik? Azok a szentek, kislányom. Más alkalommál is szóba kerültek a szentek, Megkérdezték a gyermeket, tudja-e kik azok a szentek. Igen, felelte. Azok, akik átengedik a fényt! Milyen jól megértette ez a kis csöppség!
Ez az életszentség nem is olyan elérhetetlen a számotokra, kedves édesanyák! Csak be kell fogadni Isten szeretetét,Amelyet Ő bõséggel akar közölni veletek -ehhez szükséges, hogy legalább a szívünk állandó kapcsolatban legyen a jó Istennel /nem feltétlenül tudatosan/ és azt árasszátok családotokra, környezetetekre. Mert tudjátok, Isten megjelenítésének legszebb és leghatásosabb módja: a szeretet.
A munkánk is Isten dicsõségét szolgálja. Az elkészített ebédben, a megterített asztalban, a virágos szobában, mindabban ami az életet könnyebbé, elviselhetõbbé, a világot szebbé teszi: nyilvánvalóvá vélik isten dicsõsége.
Véletlenül tegnap este kinyitottam egy könyvet. És ott nyilt ki, ahol a szerzõ egy angol költõt említ, aki egyik versében így írt Szûzmáriáról: "Mária egyetlen dolga az volt, hogy Isten dicsõségét átengedte magán." Majd így folytatja az iró: "Magát az isten dicsõségét nem láthatjuk, hanem csak annak hatásait a teremtett világon. Imádkozzunk különösen is azért, hogy kezünk munkája jóságának dicsõségét, tekintetünk gyengédségét és együttérzését, ajkaink életét és békességet teremtõ hatalmát közvetíthessék."
Kedves jó édesanyák, a ti édesanyai hivatásotok csodálatos út az életszentségre, megértitek? Kérem a jó Istent, hogy Ő továbbra is dicsõüljön meg bennetek és általatok.

Szeretettel