Hódmezõvásárhely, 1999 szeptember 20-án
Kedves szentmonikás édesanyák!
Ezt a levelet egy szép õszi délutánon kezdem el írni. Ügy tûnik, mintha folytatódna még a nyár. Örülünk neki és benne a jó Isten áldását látjuk. Bárcsak még tartana tovább a szép õsz! Elindult az iskolaév is, amely új feladatokat ró mindannyiónkra: szülõkre, gyermekekre, nagyszülõkre. Ehhez az új munkához kértük a Szentlélek Isten segítségét: hogy bírjuk erõvel, egészséggel, hittel, szeretettel és reménnyel!
Ez a kis levél -Istennek hála- sokfelé eljut az országban. A legörvendetesebb, hogy eljut olyan édesanyákhoz is, akik számára ez jelenti az egyetlen látható kapcsot Közõsségünkkel, a többi édesanyákkal. Akik koruk, egészségi állapotuk miatt nem tudnak kimozdulni otthonukból, mégis imájuk révén, áldozataik felajánlásával oly fontos tagjai Közösségünknek. Tartsatok ki, kedves édesanyák, napi imátok hûséges végzésében. Kövessétek Szent Mónika példáját!
A legutolsó levelünkben már beszámoltunk a Budapesten tartott június 26-i találkozónkról. Azóta újból találkoztunk augusztus 27-én Kalocsán, majd a rákövetkezõ nap Kiskunhalason. Mindkét helyen nagyon szépen válaszoltak az édesanyák a meghívásnak. Kalocsán immáron 7. alkalommal ünnepelhettük együtt égi pártfogónk és példaképünk Szent Mónika ünnepét. Hála legyen érte a jó Istennek. A halasi találkozó is nagyon szép volt. Igazán meleg fogadtatásban részesültünk a halasi édesanyák részérõl. Az esperes atya, Vangel Imre atya is nagy szeretettel köszöntött bennünket a templomban, ahol 10 órakor kezdtük meg Találkozónkat, úgy ahogy szoktuk:szentségkitétellel, a rózsafûzér közös elimádkozásával, amelyet tizedenként egy-egy édesanya imádkozott elõ és amelyekhez Veronka édesanya olvasott fel igen fontos szándékokat. Majd kis szentségi áldás, az Oltáriszentség megõrzése és következtek a beszámolók, tanúságtételek. Öröm látni, ahogy az édesanyák minden félelem nélkül jönnek ki, és mondják el örömeiket, gondjaikat, a kegyelmeket, amelyekben Közösségünk imái révén részesültek. Külön öröm volt számomra, hogy a jelenlevõk között voltak, akik megemlékeztek az én jó édesanyámról, aki hosszú-hosszú éveken át tanított egy ottani iskolában. Én ugyanis halasi vagyok... Nagyon szép volt az a kezdeményezés is, amelyre majd csak az ebédelés után került sor: sokan a jelenlevõk közül kimentünk a temetõbe és a drága édesanyák szép kardvirágokat helyeztek el jó szüleim sírjára. Megindító volt, ahogy együtt imádkoztunk, hallani azt a spontán, szívbõl jövõ imát és közösen imádkozni...
Visszatérve a templomba, elkezdõdött a szentmise, épp Szent Ágostonnak volt az ünnepe. Nagy szent, nagy tudós, de ugyanakkor hálás fiú is volt, aki olyan szépen tudott írni Vallomásaiban édesanyjáról.
Nagyon sok könyvet írt, amelyeit a katolikus hitet magyarázták és védték. De megvallotta: "Anyámnak, az õ imáinak és
érdemeinek köszönhetek mindent , ami vagyok. Ő kétszer szült meg engem: elõször erre a világra, másodszor az Isten országa számára."
Nagyon szépen köszönjük a kedves halasi édesanyáknak az igen meleg fogadtatást, az oly nagy elõkészületet, amelyre tudom, hogy a szeretet vitte õket. De mint felelõs vezetõnek szabadjon arra kérnem a kedves édesanyákat, akik fogadnak minket, hogy mi ugyanúgy jó1 érezzük magunkat és örülünk, ha kevesebb étellel fogadnak bennünket. Minden nagyon finom volt és nagy szeretettel elkészítve. Mindannyiónk nevében nagyon szépen köszönjük!
Kedves testvérek: szeptember eleje óta új helyen mûködöm:
Címem: 6800 Hódmezõvásárhely, Szent István tér 4.
Közelebb vagyok a gyulai, debreceni testvéreinkhez. Elöljáróm a lelkemre kötötte, hogy igyekezzem itt is elõmozdítani a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségét!
Mexikói utamról is szeretnék írni, hiszen szívbõl köszönöm, hogy olyan nagylelkûen gyûjtöttetek, hogy felkereshessem a szeretetlángos testvéreinket abban a távoli nagy országban. Hála a jó Istennek minden nagyon szépen sikerült. Antalóczi atya már beszámolt róla az Új Emberben. Az ottani testvérek nagy szeretettel fogadtak bennünket. Az együttimádkozás, a közös szentmisék, a sok személyes találkozás több nemzetbeliekkel, a nyitottság és érdeklõdés az Egyház vezetõi részérõl, a hívek tömeges részvétele az u.n. lelkinapokon, amelyeket az ország több helyén rendeztek meg, nagy lelki élmény volt számunkra. Vannak ott is nehézségek, de tartjuk magunkat Echeverria ecuadori bíboros úr világos irányelveihez; bízom benne, hogy tovább halad szépen elõre a Szûzanya ügye.
Van egy dédelgetett tervünk, hogy a jubileumi szentévben tartunk egy lelkinapot Budapesten, amelynek a vezetésére felkértük Bíró László püspök urat, aki nagyra becsüli a mi Közõsségünket és aki a Magyar Katolikkus Püspöki Karban épp a családpasztorizációval van megbízva. Nagyon szeretnénk ha erre május hónapban kerülhetne sor. Bízom benne, hogy sokan közületek részt vennétek rajta!
A jó isten áldjon meg Benneteket, gyermekeiteket, unokáitokat. Legyetek szorgalmas munkásai továbbra is az Úr szõlõjének,
hogy megkaphassátok majd az örök élet jutalmát. Ott majd ki lehet pihenni az élet fáradalmait. De addig... imádkozzunk és dolgozzunk!
Sok szeretettel
