Kedves jó szentmonikás édesanyák!
A jó Isten áldását kérem Mindannyiótok számára! Szerte az országban, mégis egyek vagyunk a mi Urunk Jézus Krisztusban és a mi kedves szentmonikás Közösségünkben. Néha ez igen szépen láthatóvá válik, amint ez június 26-án a budapesti Egyetemi templomban, augusztus 27-28-án az egri bazilikában történt. És még hányan imádkozzak otthonaikban Közösségünk imáját! Mindenért dicsőítés és hála legyen a legszentebb Szentháromságnak, amelynek újból fölajánlunk minden kedves édesanyát, családjukkal, kéréseikkel.
Drága édesanyák, bizonyára hallottátok, hogy ezt az évet Szentatyánk az Eukarisztia évének nyilvánította, hogy ebben a legszentebb titokban egyre jobban elmélyedjünk, hogy egyre inkább életünk igazi középpontjává és kimeríthetetlen erőforrásává váljon, amint az volt Szent Mónika számára is. Ezért szeretnék ebben a levelemben és a következőkben is...a SZENTMISÉ-röI elmélkedni veletek! Tudom, mennyire szeretitek a szentmisét, és mennyire fájlaljátok, amikor hiányzik. Nem csoda, hiszen Szentatyánk gyönyörű, tömör kifejezésével „Az Egyház az Eukarisztiából él." Hátha még jobban megértenénk, micsoda kincset rejt magában minden egyes szentmise! Nem akarjátok, hogy együtt megpróbáljuk fölfedezni? Hát akkor,... kezdjük el! Oly sokszor hangzik el ez a szó .ÁLDOZAT a szentmise folyamán, különösen is a központi eukarisztikus imában. Egyszer figyeljétek csak meg! „Tiszta, élő, szent, örök, engesztelő áldozat, amely az egész világnak békét és üdvösséget hoz..." Valóban, erős hittel valljuk, hogy a szentmise: áldozat, a legszentebb ÁLDOZAT! -Próbáljuk ezt a szót egy kicsit jobban megérteni!
Ki nem hallott már Káin és Ábel áldozatáról? (Teremtés könyve 4,3-5) Most ne a szörnyű testvérgyilkosságra figyeljünk, hanem arra, hogy ez volt az első áldozatbemutatás amiről tudunk. Csodálatos! Az ember felfedezi, hogy ajándékot adhat a jó Istennek, és így fejezi ki szíve legmélyebb érzéseit: hogy Őt imádja (Urának, Istenének ismeri el és hódol előtte), megköszöni számtalan jótéteményét, így próbálja kiengesztelni a bűneinkkel megbántott Istent, és alázattal és gyermeki bizalommal eléje tárja kéréseit. Tehát 4 nagy érzelem: imádás, hálaadás, engesztelés és kérés! Ebből a mélyből előtörő négyes forrásból fakad minden igazi áldozat! Ezért lemond valamiről ( Ábel föláldozza legkedvesebb bárányát...) és odaajándékozza Istennek. Minden áldozatban van valami látható ( egy cselekmény...), és valami láthatatlan. Ez a láthatatlan adja meg a külső cselekménynek az igazi értékét! Voltaképpen a szívemet, önmagamat adom oda Istennek!! Ez a „benső áldozat” a lelke a „külső" áldozatnak . Isten a szívünket nézi. Ezért olvassuk: „Az Úr rátekintett Ábelre és ajándékaira, de Káinra és ajándékaira nem tekintett." Miért? Mert Ábel tettei igazak voltak, Káiné pedig nem...(1 Jn 3,12). Milyen szívvel megyünk mi is a szentmisére? Van-e bennünk valami, ami miatt Isten nem tud gyönyörködni áldozatunkban? Tisztítsuk meg előbb a szívünket...! Hány és hány áldozatot mutattak be Istennek az Ószövetség folyamán! Olykor már panaszkodik is az Úr: „égő áldozataid folyton előttem vannak"..Nincsen rájuk szükségem...! "Dicséretet mutass be áldozatul Istennek, teljesítsd fogadalmaidat és hívj segítségül: megmentelek és te dicsérni fogsz engem." (50(49),zsoltár) - Biztos, hogy megindította Mennyei Atyánk szívét a sok őszinte áhítattal bemutatott áldozat, mégis elégtelenek voltak, tökéletlenek voltak! „Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el." (Zsid 10,4) Ezért jön majd az Úr Jézus, hogy Ő legyen a TÖKÉLETES ÁLDOZAT! (Most csak ennyit, Drágáim, legközelebb majd folytatjuk!) A jó Isten áldjon meg Benneteket Szeretteitekkel együtt!
Budapest- 2004 szeptember 9-én
