A Szűz Anya vezetett egész életemben

Róna Gábor jezsuita szerzetes

Jezsuita életét a budai Manrézában kezdte meg, a noviciátus leteltével külföldre kényszerült. Európa több országában végezte tanulmányait, majd a föld másik felén tanította a gyermekeket Isten szeretetére, jóságára. Ecuadorban működött harminc évig, a rendszerváltozás után tért haza. 1992 óta lelki vezetője a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének.

„Tanítócsaládban születtem 1929-ben Kiskunhalason. Szüleim buzgó keresztények voltak, hárman voltunk fiútestvérek. Az elemi iskolát szülővárosomban, a középiskolát pedig a jezsuita atyák kalocsai gimnáziumába végeztem. Itt tudatosodott bennem, hogy az Úr az ő szolgálatára hív a Jézus Társaságba” – meséli Gábor atya a kezdeteket.

1947-ben fölvették a rendbe. A két év noviciátus befejeztével - mivel a helyzet az országban kritikussá vált - elöljárói indíttatására 1949-ben elhagyta az országot. Mindig abban a reményben élt, hogy majd egyszer felkészülten visszatér és hazájában működhet.

Tanulmányait Németországban, Belgiumban, majd Spanyolországban végezte, ahol 1958. július 15-én szentelték pappá. Egy év múlva megkapta küldetését Ecuadorba. 1959-ben kezdte meg ott szolgálatát, mely egészen 1989-ig tartott.

„Szép emlékek fűznek oda, ahol rendünk iskoláiban diákoknak voltam lelki atyja, hittanára. Éneket tanítottam, kórust is vezettem. Életem nagy részét a Csendes - óceáni partvidék városaiban töltöttem. Hétvégeken a szegénynegyedekbe jártam misézni és lelkipásztorkodni. Vasárnaponként bejártam a börtönbe, hogy lelki vigaszt nyújtsak az ott lévőknek.

A dél-amerikai emberek nyíltszívűek, egyszerű körülmények között élnek, derűsek, bizakodóak, fontos szerepet tulajdonítanak a családoknak. Mindenütt örömmel fogadtak be. A vasárnapi szentmiséken sokan és buzgón vettek részt. Rendtársaimmal is mindig testvéri szeretetben éltünk, a tanév végén segítettem azoknak, akik az Andok magasságaiban tartottak népmissziót” – meséli fiatalkori élményeit Gábor atya.

1989-ben Dankó László akkori kalocsai érsek fölvette a Kalocsai főegyházmegyébe, az egykori jezsuita templom lelkészévé. Nagy örömmel tért vissza Magyarországra, hogy itthon folytassa lelkipásztori munkáját. Kalocsán börtön- és kórházlelkészként tevékenykedett, majd Miskolcon az Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban tanított hittant. Ezután rövid hódmezővásárhelyi lelkipásztorkodás után került Budapestre, a Mária utcai Jézus Szíve templomba, ahol azóta is a híveket szolgálja.

„Szűz Mária különös szeretettel vezette egész életemet. Még ecuadori tartózkodásom alatt megismerkedtem a Mária Légióval, melynek tíz éven át lelki kísérője voltam. 1980-ban magyarországi látogatásom alkalmával került kezembe a Szeretetláng Lelki Napló kis füzete, mely igen megragadott. Azt az indíttatást kaptam, hogy visszatérve Ecuadorba lefordítsam spanyol nyelvre. Mielőtt hazatértem volna, sikerült befejeznem a fordítást, amit mindjárt kiadtak Mexikóban és Ecuadorban. 2008-ban Sao Pauloban több országból jöttünk össze koordinátorok és a mozgalom lelkipásztor kísérői. Itt dolgoztuk ki a mozgalom alapszabályát. A Szeretetláng Lelki Napló spanyol szövegéből készültek francia, portugál, angol fordítások. A Szeretetláng azóta ismertté vált a világ számos országában, még Indonéziában és Közép-Afrika francia nyelvű országaiban is.”

Gábor atya még Ecuadorban hallott a Szent Mónika Közösségről. Kalocsán 1991-ben, Szent Mónika napján homíliájában megemlítette, hogy létezik egy közösség, amelyben az édesanyák imádkoznak gyermekeik hitéért. Egy évre rá kapott egy levelet, amelyben kalocsai édesanyák kérték, indítsuk el itthon is ezt az imaközösséget. A Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége 1992-ben alakult meg Kalocsán, azóta - Istennek hála - elterjedt az egész országban és már határainkon túl is alakultak virágzó közösségek. Minden évben rendeznek országos találkozót Budapesten és egy vidéki városban.

Gábor atya, mint a közösség lelki vezetője évente három alkalommal buzdítja körleveleiben az édesanyákat, nagymamákat gyermekeik, unokáik keresztény nevelésére és az értük mondott imára. Az országos és regionális találkozókon mindig velük együtt imádkozik a szentmisén. Idén május 24-én Döbröközben (Dombóvártól tíz km-re) jönnek össze az édesanyák, majd augusztus 30-án a Zuglói Páduai Szent Antal templomban lesz találkozójuk.

Kalandos ötvenöt év, tele örömökkel, nehézségekkel és gyönyörű emlékekkel, de minden nehézség mellett ott volt a Mennyei Atya szeretete és a Szűz Anya segítő kegyelme.

„Édesapám húsz éves koromban, amikor már a noviciátus vége felé tartottam, bizalmasan közölte velem: Gabi, amióta megszülettél, egy nap sem múlt el anélkül, hogy ne imádkoztam volna azért, hogy te pap légy, és Loyolai Szent Ignáchoz, hogy jezsuita légy.”

Kérdésemre, hogy mit üzen a fiataloknak, akik a szerzetesi, papi hivatáson gondolkodnak, Gábor atya ezt válaszolta: „Ha valaki érzi a szívében, hogy a jó Isten hívja, legyen nagylelkű, tudjon bízni abban, hogy Isten csodálatos módon megvalósítja benne az Ő tervét. Élete hasznos, és örömteli lesz, mert nem magának, hanem másoknak fog élni” - fejezi be Gábor atya visszaemlékezését, aki elmúlt nyáron ünnepelte pappá szentelésének ötvenötödik évfordulóját.

Rózsásné Kubányi Andrea