Kazincbarcikai vendégek az ezeréves Kalocsa-Kecskeméti Fõegyházmegye hálaadó szentmiséjén, és a Szent Mónika közösség 10 éves jubileumán

Vasárnap hajnali 4 óra. Mi, a Kazincbarcikai Római katolikus egyházközség Szent Mónika közösség tagjai kissé álmosan, de nagy-nagy bizalommal vártuk az autóbuszt, hogy elvigyen bennünket Kalocsára, zarándokutunkra, ahová meghívást kaptunk és hetek óta készülõdünk. Juhász Imréné Magdika - aki egy évvel ezelõtt indította el útjára egyházunknál a Szent Mónika közösséget - virágokkal és új lobogónkkal érkezett a buszhoz. A virágkompozíciót a kalocsai Jezsuita templom oltárára - a Szent Mónika közösség 10 jubileumi évfordulójának színhelyére - visszük, hálánk jeléül. Az újonnan elkészült - magyar címerrel ellátott -lobogónk elsõ útja, hogy velünk együtt résztvegyen az ezeréves kalocsai foegyházmegye hálaadó szentmiséjén, ahonnan 10 évvel ezelõtt indult el e szent mozgalom, ahol megszentelése történni fog.
Utunk alatt hálát adtunk Istennek, imádkozva a Rózsafüzért. Kértük példaképünket, Szent Mónikát, a keresztény édesanyát, legyen reménységünk utunkon és egész életünkben. 10 órára értünk Kalocsára, ahol a felvonulás már elkezdõdött a székesegyház elõtti téren felállított hatalmas oltárhoz. Kazincbarcikai lobogónkkal csatlakoztunk a menethez, hogy a számunkra fenntartott helyet elfoglaljuk.A nap ragyogóan sütött le a sárga szalagokkal elválasztott, székekkel és padokkal ellátott helyekre, a templom és körülötte lévõ fák árnyékában meghúzódó többezres tömegre. Pontban 11 órakor megszólalt az egyházmegye összes harangja. A tömeg felállva köszöntötte a bevonuló papokat, Dr. Jakubinyi György Gyulafehérvár bíboros főpásztorát, Paskay László nuncius érsek - püspök urat, az egyházmegyék vezetõ pásztorait, Szalay Istvánt, az egyházakért felelõs államtitkárt, Mádl Ferencet a Köztársasági elnökét és feleségét, Orbán Viktort a volt miniszterelnököt és feleségét. Dr. Bábel Balázs érsek, Kalocsa-Kecskemét Fõegyházmegye vezetõje, mint házigazda köszöntötte a vendégeket, az ország minden tájáról érkezõ Szent Mónika közösségeket, a híveket és minden résztvevõt. A Szent Korona hiteles másolatának jelenléte, a gyönyörû, élõ virágokkal kirakott ezeréves oltárdísz, a színes-pompás virágkompozíciók, a nap sugarai és a szívek melege mind-mind egységgé alkotják ezeréves jubileumi ünnepünket, amelybõl egy emberélet parányi porszemnek tûnik, de ezek a pillanatok alkotják egységgé történelmünket. A szentmisét Dr. Paskay László celebrálta, a szentmisén résztvevõ papok segítségével. Megható volt érezni a hatalmas tömegben a csendes egységet, az együttimádkozást, a hálát miközben a nap sugarai egyre erõsebben ontották fényüket. A felajánló könyörgések, a hitvallás e többezer ember szájából oly erõvel hatott rám, hogy sokszor elborította szemeimet könnyeim fátyola, hogy kis hazánkat ért ezernyi csapás ellenére - mint most éppen az árvíz - egyre erõsebben ragaszkodunk Istenhez.

Szent Anna és Joachim ünnepe után egy nappal, 2002 július 27-én gyűltek össze a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének tagjai Budapesten, a városmajori Jézus szíve templomban, hogy megünnepeljék fönnállásuk 10. évfordulóját. A közösség gondolata Spanyolországból ered, Magyarországra Róna Gábor atya hozta el a hírét, és 1992. augusztus 27-én alakult meg Kalocsán az első csoport. Tagjai azt tűzték ki célul, hogy mindennap imádkoznak gyermekeikért, hogy az élet nehézségeiben ne veszítsék el hitüket. Évente két alkalommal, egyszer Budapesten, egyszer valamelyik vidéki városban országos találkozót szerveznek. A mostani találkozón Bíró László püspök úr kiemelte szentbeszédében, hogy nekünk is szenteknek kell lennünk, ahogy Szent Anna és Joachim is azok voltak. A mai világban, ahol oly kevesen vállalkoznak aszkéta életre, az emberek tisztelik az életszentséget és felnéznek rá. Szent az, akivel találkozva nem alakul ki kétely bennünk, hogy van-e Isten. Nagy szükség van most szent életű édesanyákra és nagymamákra. Olyanokra, akiknek a hétköznapokban is Isten áll az életük középpontjában. Ahogy Anna és Joachim öregségükben is őrizték a házasság titkát, szerették egymást, úgy kell nekünk is küzdenünk a házasság szentségéért. Nagyon várták az Életet - és Szűz Máriát kapták, aki Jézus édesanyja lett. Nekünk is így kell várnunk az életet, mert az Isten ajándéka. A közösség tagjai most többnyire nagymama korúak. Először őket érintette meg ennek a közösségnek a lelkisége, de jó lenne, ha minél több fiatal édesanya csatlakoznaehhez az imamozgalomhoz. Aki fölveszi velük a kapcsolatot, annak imalapot küldenek, és negyedévente körlevelet, amiben Gábor atya lelki buzdítást ad, és tájékoztatást a közösség életéről. A cím: Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége 6300 Kalocsa, Szent István u. 24. A következő ünnepélyes találkozó Kalocsán lesz augusztus 25-én, ahol az ezeréves egyházmegye jubileumi szentmiséjén vesznek részt, amely 10 órakor kezdődik a jezsuita templomban. Rózsás Csabáné Kubányi Andrea

Nõk az Anyaszentegyházban

Újból és újból fölmerül a kérdés, milyen szerepe van a nõknek egyházunkban, és vádként sokszor megfogalmazódik, hogy másodrendû tagjai. Paradox már önmagában az is, ha valaki ezt így érzi, mert az egyházat nõi szerepekrõl szoktuk elnevezni, Szent Pál nyomán Krisztus jegyesének, és õsidõktõl fogva a krisztusi közösséget Anyaszentegyháznak hívjuk. Egyházunk alapítója, Jézus Krisztus áttörte a kor szokásait nõkkel való kapcsolatában, amin még apostolai is meglepõdtek. Gondoljunk a szamariai asszonnyal való találkozásra, Jézus olajjal való megkenésére Simon farizeus házában a bûnös nõ által, vagy ahogyan jó útra térítette a halálra ítélt házasságtörõ asszonyt. Jézus nõkkel való kapcsolatában nem volt semmi kétértelmûség, teljes szeretettel fogadta õket, és a hegyi beszédben tudtára adta a férfiaknak is, nem hagyja, hogy a nõk élvezeti cikké váljanak. Barátai között nõk is voltak: Márta és Mária. Magdolnával közölte elsõként a föltámadás jóhírét, és nyilvános mûködése alatt elfogadta az asszonyok támogatását. A nõk is viszonozták az irántuk érzett szeretetet, hiszen Jézus perében egyetlen egy asszonyról sem tudunk, aki ellene vallott volna, vagy kifejezetten ellenségesen viszonyult volna hozzá. Apostolai közé azért nem választotta be õket, mert az apostolság a szolgálati papság feladatával is együtt jár, és a pap az oltárnál Jézust, a võlegényt jeleníti meg, akinek magától értetõdõen férfinak kell lennie.
Egyébként a Katolikus Egyházban végül is mindent megtehetnek a nõk, amit a protestáns egyházakban a lelkésznõkre bíznak. Szükségbõl keresztelhetnek, taníthatnak katekétáktól az egyetemig, és ez már többlet: az Oltáriszentséget is elvihetik a betegekhez.
Isten tervét a nõi méltóságról Jézus állította helyre, amely Szûz Mária személyében már meg is valósult. Csúcspontja, õsmintája a nõ személyes méltóságának, Isten végérvényes szövetsége "asszonnyal kezdõdött az angyali híradáskor" (II. János Pál pápa). Szûz Mária részese lett Krisztus papi, prófétai és pásztori tisztségének, amely a keresztség által minden nõ feladata is lesz.
A papság lényege az áldozatbemutatás, aki az egyetemes papság részese, annak Istennek kedves lelki áldozatot kell bemutatnia (Péter levél). Szûz Mária egész élete lelki áldozat volt. Ahogyan Szent Bernát írja: lélekben fiával együtt meghalt a kereszt alatt, és lélekben föl is támadt vele. Mindazok a nõk, akik életük áldozatát, családjukért, másokért való fáradozásukat ezzel a lelkülettel élik meg, azok Krisztus egyetemes papságában részesülnek. A pap kiengesztelõdésnek a szolgája, és áldásosztó személy. Ezt a feladatot is nagyszerûen végezhetik a nõk is Egyházunkban, hiszen egy-egy családnak a békéje, vagy egy-egy családtag Istennel való kibékítése számtalanszor az õ életüknek a gyümölcse, így lesznek áldássá környezetük számára.
A prófétai tisztség elsõdlegesen nem jövendõmondást jelent, hanem Isten nevében való szólást és beszédet. Szûz Mária még úgy is próféta, hogy jövendölése nap, mint nap valóra válik, mert Erzsébetnek elmondotta, hogy õt boldognak fogja nevezni minden nemzedék. A rózsafüzér imádság ezt a próféciát folytonosan valóra váltja. Amikor a kánai mennyegzõn a szolgáknak fölhívta figyelmét, hogy azt tegyék, amit Jézus mond, akkor ugyancsak a prófétai tanító hivatásnak tett eleget. Ezt a feladatot végzik azok a nõk, családanyák, akik már kicsi gyermekkortól a hitigazságokra tanítják a gyermekeket, kifejezetten a hivatásos katekéták, akikbõl több százezer van katolikus egyházunkban, Magyarországon is megbénulna a hitoktatás az õ áldozatos tevékenységük nélkül. A legnagyobb tanítók között is ott vannak a nõk: Avilai Nagy Szent Teréz, Siennai Szent Katalin, Lisieuxi Szent Teréz. Az egyházdoktorok között foglalnak helyet, akiknek tanítása mértékadó hitünk világában. A teológiai karokon úgyszintén egyre gyakoribb a professzornõk jelenléte, spiritualitásuk a férfiakéval együtt megvalósítja az istenképiségnek a lelkiségét.
A pásztori, vagy királyi tisztség már az anyaságban is benne van, vagy a szüzességi fogadalmat tett szerzetesek másokért élõ életében, mert ahogyan a pásztor összegyûjt, megõriz, és táplálja a rábízott juhokat, úgy valósítják meg a nõk ezt a tisztséget, amikor szeretetükkel másokért élnek. Szûz Mária maga köré gyûjtötte az apostolokat, amikor a Szentleiket várták, és ezzel is példát mutatott, hogy az eljövendõ Egyház életében milyen fontos szerepe van a nõi hivatásnak. Most a kommunizmus bukása után már látjuk, hogy az Egyház fönnmaradását a diktatúrában milyen nagy fokban köszönhetjük a nõknek, akik, ha kellett, rejtetten is, de annál nagyobb áldozattal megtettek mindent az unokáikért, és imádkoztak értük. Templomainknak szépsége, rendezettsége, tisztasága legtöbbször nekik köszönhetõ.
Mindezeket a feladatokat még lelkesebben, és buzgóbban tudják betölteni, ha nem egyedül, hanem egymást erõsítve végzik. A rózsafüzér társulatok, lelkiségi csoportosulások (KALÁSZ, Mónika közösség, stb.) erõforrásaivá válnak hivatásuknak.
Szentatyánk a nõi méltóságról szóló apostoli levelének befejezõ gondolatával zárom elmélkedésemet: "az egyház köszönetet mond a Legszentebb Háromságnak "a nõ misztériumáért" és minden nõért - mindazért, amit nõi méltóság megvalósított "Isten nagy tetteiért", amelyek az emberi generációk során õbenne és õáltala megvalósultak."