Fohász Európa sebzett szívében
Boldog Gizella ünnepén Hódmezővásárhelyen, a Szent István plébánián gyűltek össze a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének tagjai, hogy hálát adjanak gyermekeikért, unokáikért, és együtt imádkozzanak a felnövekvő nemzedék hitéért.
A nap elején Jakab Zoltán atya köszöntötte a híveket és beszélt röviden a templomról. Bíró László püspök atya bevezető szavai buzdítottak minket a szentmisén: „Ma ünnepeljük az első magyar szent család édesanyját. Olyan szerencsés nemzet vagyunk, hogy egy szent család áll nemzetünk élén: Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre herceg személyében.
A püspök atya szentbeszédében idézte Paul Claudel: A Selyemcipő c. művéből egy várandós édesanya imádságát:„…Istenem, add, hogy ez a gyermek, aki bennem él, és itt fog megszületni Európának e megsebzett szívében, lélek legyen, ki zenét teremt, s hogy a lelkek, akik ráfigyelnek, az örömében egyesüljenek…”
„A megszokott imádságunkat imádkoztuk újra gyermekeinkért, akik itt születtek Európa sebzett szívében, és lehet, hogy ők is sebzettek lettek. Talán nem úgy alakult az életük, mint ahogy megálmodtuk a kiságyban. Talán sokszor reményvesztettek vagyunk emiatt. De mégis újra fáradhatatlanul imádkozunk.”
William Ross Wallace egy gondolatával folytatta Bíró püspök: Mert a kéz, mely a bölcsőt ringatja, az egész világot igazgatja.
„Az édesanyák, akik Európában a bölcsőt ringatták, most imádsággal „uralják” a világot, és ezt a pici országot. Joghatóságukkal eljutnak mindenhova, ahol gyermekeik élnek, még külországba is. Aggodalom él bennük, hogy milyen felnőttek lesznek gyermekeik, hogy zene fakad-e a lelkükből, vagy öröm esetleg sírás. Az anyák állandóan a szülés fájdalmát élik meg. Most az imádságon keresztül vagyunk a „világra hozói” gyermekünknek. Ők mennek tovább az úton, csak Isten kegyelme tudja, hogy fog használni nekik mindaz, amit teszünk értük.”
A püspök úr rámutatott, hogy az édesanyák teszik széppé az otthont, akik a szeretet örömét sugározzák akkor is, amikor már kiröppennek a gyerekek. Az édesanyák azok, akik az ajándékozás kultúráját őrzik. Életet ajándékoznak gyermekeiknek, és most már az imádsággal viszik tovább ezt a hagyományt. Egy gyerek soha nem tudja megköszönni az éjszakázásokat, a kamaszkori lázadások elviselését. Ez mind az édesanyák ajándéka, ezt nem lehet megfizetni és nem is szabad.”
Kürtösi Krisztián döbröközi plébános, aki Róna Gábor SJ halála után vette át a közösség lelki vezetését, elmondta: „Nap, mint nap érzem, hogy imádkoznak értem, és ez az ima bátorít. Gábor atya hagyatékából hozzám kerültek a Mónika közösség aktái. Kinyitottam, mint egy ereklyét, amit nem csak nekem hagyott Gábor atya, hanem a közösségnek. A kalocsai alapítás papírja került a kezembe, melynek az elején ez állt: Szüntelenül imádkozzatok! (Lk 21,36). Gábor atya ma is ezt üzeni nekünk, mert szükségünk van az imádságra, ami erőt ad, hogy tovább tudjunk lépni és küzdeni. Amikor imádkozunk, és saját szavainkkal Isten felé fordulunk, az a szívünk mélyéből fakad.”
A délutánt Szabó Ferenc és Enikő kilenc gyermekes család tette széppé énekükkel és közös zenélésünkkel. Olyan elemi erővel szólt az egyik ének, hogy az egész templom felállt, és együtt énekelt velük. Majd meghallgattuk Majoros Ármella domonkos nővért, aki rendjük múltjáról és jelenéről beszélt nekünk, valamint saját életéből is felvillantott eseményeket. Május lévén Szűz Anya énekekkel köszöntöttük égi Édesanyánkat.
A nap végén tanúságtételek hangzottak el, a szentségimádás után Krisztián atya áldásával térhettünk haza, hogy otthonunkban újra ostromoljuk az eget véget nem érő imádságainkkal.
Rózsásné Kubányi Andrea