Kedves Szent Mónikás Édesanyák!


    Az idei országos találkozó – mint minden évben – az imádságról szól. A Szentlélek munkálkodásáról bennünk, az összetartozásról, arról, hogy a Lélek egyre nagyobb létszámban szólít meg minket. A közös imádságban Krisztus különösen is köztünk van. Külön-külön is naponta ugyanazért a szándékért imádkozunk. De amikor összejövünk, kivált az Eucharisztia ünneplésére, akkor imádságunk magának Krisztusnak és az Egyháznak a könyörgése.
    Van azonban a mostani alkalomnak egy különlegessége. Róna Gábor atya, aki huszonhárom éven át vezette és kísérte a mozgalmat, már nem lehet közöttünk. De egyénisége, tanúságtétele, meggyőző hite belevésődött mindnyájunk szívébe. Gábor atya a jezsuiták régi, nagy nemzedékéhez tartozott. Egyszer beszámolt ecuadori tapasztalatairól, az ottani Szent Mónika közösségről. Akik hallották, nemcsak érdekességet találtak benne, hanem felfedezték a Szentlélek hívását. Azét a Lélekét, aki nem ismer határokat. Működéséről, sugallatairól árulkodik a közösség hazai fejlődése is.
    Amikor hálát adunk a Gondviselésnek azokért a kegyelmekért, amelyeket Gábor atya szolgálata által kaptunk, kérjük is további segítségét. Mert feladataink bőven vannak: családunkban, egyházközségünkben, Egyházunkban és magyar hazánkban is. Olyan történelmi erők tépázzák kis hazánkat és az emberiséget, amelyeknek nem parancsolhatunk, de teljes mélységükben át sem látjuk őket. De a teremtő és megváltó Isten hatalma mindenre kiterjed. Ő adja az anyaságnak is azt az erőt, amely az életet és a jövőt hordozza, és amely otpdirekterősebbnek bizonyult minden földi gondnál. Ő hívott, hogy munkatársai legyünk.
    Hivatásunkat Isten iránti szeretetben teljesítve megtapasztaltuk az imádság erejét. Elbűvölten és félő tisztelettel éltük át, hogy amikor Istenhez teljes szívünkből kiáltottunk, mindig meghallgatásra találtunk. Ebben a lelkületben erősítsen minket a Szent Motpdirektónika közösség kitartó imája és szeretete!
    Ebben a szellemben hallgassuk most Gábor atya gondolatait!
    A közösség minden tagjának sok kegyelmet és kitartást kívánok!

Budapest, 2015. augusztus 12  

+ Erdő Péter

 

 

Most a velünk töltött 23 évre emlékezve

 

hallgassuk meg Gábor atya gondolatait :

 

 

 

 

 

 

 

 

A Szentlélek megérintette szíveteket és

 

meghívott arra, hogy ti is ebbe az

 

ima-családba tartozzatok Vállaltátok, hogy

 

elmondjátok naponta a Közösség imáját, mert

 

hitből fakadó szent meggyőződésetek, hogy ha

 

buzgón és többen összefogva kérünk valamit

 

mennyei Atyánktól, Ő azt biztosan megadja

 

nekünk! Ebben az imában pedig azt kérjük,

 

hogy ti édesanyák és minden édesanya töltse

 

be istentől kapott gyönyörű hivatását: hogy

 

gyermekeit példájával és szavaival a jó isten

 

felé vezesse!

 

 

 

A szeretet belső köteléke fűz bennünket össze,

 

még ha testileg távol is kell maradnunk.

 

Mi egy Testet alkotunk, és azon belül még mint

 

a gyermekekért imádkozó édesanyák is

 

összetartozunk!

 

A Szentlélek az erő Lelke. A szeretetből és

 

nagy dolgokba merjünk belevágni Istenért és

 

azokban ki is tartsunk, a kicsikben is

 

odaadóknak és hűségeseknek bizonyul

 

junk.

 

 

 

Kedves jó testvéreim, mindig azzal kezdem,

 

hogy hálát adok a jó Istennek ÉRTETEK,

 

imádkozó édesanyákért és kérem őt, az ő ereje

 

tartsa magasra imádkozó kezeiteket és

 

szíveteket, és ne engedje, hogy föladjátok napi

 

imátokat, amellyel oly sok kegyelmet esdetek

 

ki az édesanyák és a gyermekek, fiatalok

 

számára. Az imádkozó Szűzanya és Szent

 

Mónika képe lebegjen mindig előttetek!

 

 

 

 

Hála Nektek azért, hogy hűségesen végzitek

 

napi imátokat, amely most már oly sok

 

édesanya szívéből száll fel a jó Isten színe elé.

 

Hiszem, hogy a Ti imáitoknak is része volt

 

abban, hogy Isten kegyelméből jobb napokat

 

remélhetünk édes Hazánk számára. Most hálás

 

szívvel még kitartóbban kell imádkozni!

 

Hazánk új vezetésének nagyon sok

 

imasegítségre van szüksége, hogy a jó

 

szándékokat tettekre is tudja váltani.

 

 

 

 

Szeretném, ha úgy igazából átélnénk, hogy mi

 

egy nagy családot alkotunk, itt

 

Magyarországon, és a világ sok más

 

országában. Szent Ágoston napján kaptam

 

levelet Madridból Rivera Rafael atyától, aki a

 

világon a szentmonikás édesanyák

 

csoportjainak az összefogója, ezt írja:

 

Gratulálok a magyar édesanyáknak

 

önátadásukért és az Úr és Szent Mónika iránti

 

szeretetükért. Munkájuk csodálatraméltó. Adja

 

a jó Isten, hogy így folytassák papjaik

 

segítségével és apostoli lelkesedéssel.

 

 

 

Drága Édesanyák, imádkozzatok a sok árva és

 

kimondhatatlanul szenvedő gyermekért és

 

édesanyáért, akik most a háború, a rettegés, a

 

száműzetés és éhezés szörnyű éjszakáját

 

szenvedik át. Imáinkkal siettessük, hogy újból

 

békében és kölcsönös megértésben

 

élhessenek. "Oltsuk el a gyűlölet tüzét a

 

szeretet tüzével!"

 

 

 

Köszönjük kedves leveleiteket, melyeket

 

magam is elolvastam. Bennük bizalommal

 

tárjátok fel szíveteket, mondjátok el

 

örömeiteket, gondjaitokat, keresztjeiteket, így

 

könnyebb hordozni azokat, mert tudjuk, hogy

 

vannak szerető testvérek, akik imáikkal

 

segítenek.

 

Az én legfontosabb feladatom az, hogy az ég

 

felé emeljem imáimban és főleg a

 

szentmiseáldozat bemutatásakor a ti

 

szándékaitokat, kéréseiteket. Ti vagytok,

 

kedves édesanyák, azok, akiknek a kezébe

 

tette és a szívére bízta a jó Isten magyar

 

népünk kis bimbóit, hajtásait.

 

 

 

Isten megjelenítésének legszebb és

 

leghatásosabb módja: a szeretet.

 

A munkánk is Isten dicsőségét szolgálja. Az

 

elkészített ebédben, a megterített asztalban, a

 

virágos szobában, mindabban ami az életet

 

könnyebbé, elviselhetőbbé, a világot szebbé

 

teszi: nyilvánvalóvá válik isten dicsősége.

 

Mária egyetlen dolga az volt, hogy Isten

 

dicsőségét átengedte magán. Magát az Isten

 

dicsőségét nem láthatjuk, hanem csak annak

 

hatásait a teremtett világon.

 

Kérem a jó Istent, hogy Ő továbbra is

 

dicsőüljön meg bennetek és általatok.

 

 

 

Ne hagyjuk alább az imádkozást! Nem szabad

 

a szívünkben haragot vagy gyűlölködést őrizni

 

senki iránt. Tudom, nem is volt ilyesmi a

 

szívünkben. Drága értékeinket: keresztény

 

hitünket és hazaszeretetünket féltőn őrizzük

 

és ültessük gyermekeinknek a lelkébe.

 

Higgyük el, hogy a szeretet a legnagyobb

 

hatalom és a gyűlöletet csak a szeretettel

 

lehet legyőzni.

 

 

 

 

Ha most tekintetünket édes Hazánkra

 

fordítjuk, és az egész világra, bizony elszorul a

 

szívünk. Mit hoz a jövő, mi lesz

 

gyermekeinkkel, a magyar családokkal,

 

népünkkel?

 

Drága édesanyák, maradjatok szilárdak ebben

 

a hitben, az Egyházhoz való hűségben,

 

szorítsuk erősen egymás kezét, bátorítsuk

 

egymást és mindenkit! Tekintetünket emeljük

 

fel az Úr Jézusra! Tekintetünk forrjon össze az

 

övével! "Jézusom, bízom Benned!"

 

 

 

Az együtt imádkozó család együtt marad!

Azok, akik megtanulnak Jézusra és Máriára

 

tekinteni, azok egymás szemébe is fognak

 

nézni, egymásra fognak találni. Az ilyen ima

 

ápolja és erősíti a családi közösséget. "Jézust

 

helyezi a középpontba, vele osztják meg

 

örömüket és fájdalmaikat, kezébe helyezik a

 

bajokat és terveket, tőle nyernek reményt és

 

erőt az út folytatásához"- írta a Szentatya.

 

Nem is tudjátok, micsoda "kapaszkodót" adtok

 

gyermekeitek kezébe!!!

 

 

 

Ti, drága édesanyák, ott álltok családjaitok

 

középpontjában: tőletek indul el az élet,

 

hozzátok térnek vissza gyermekeitek, hogy

 

erőikben megújulva tudják vívni az élet harcát.

 

Imádkozzunk, hogy tudjátok teljesíteni szent

 

édesanyai hívatásotokat, és már most is, de

 

főleg egykor megkapjátok szép életetek

 

jutalmát! A jó Isten áldjon meg Benneteket és

 

teljesítse szívetek minden vágyát!

 

 

 

Milyen szép és gyermekien egyszerű az ima,

 

amelyre az angyal tanította meg a kis

 

pásztorgyermekeket Fatimában: Istenem,

 

hiszek tebenned, imádlak téged, remélek tebenned

és szeretlek. Bocsánatodért esedezem hozzád

mindazokért, akik nem hisznek benned nem

 

imádnak, nem bíznak benned és nem szeretnek.

 

Azokért és azok nevében is imádkozunk, akik

 

nem tudnak imádkozni, vagy bármi okból

 

eltávolodtak a jó Istentől. A jó Isten a mi

 

imádságos, munkás, áldozatos életünket várja.

 

A többit bízzuk az Ő végtelen atyai jóságára,

 

irgalmára.

 

 

 

 

 

Erdő Péter bíboros úr örömmel és

 

készségesen elfogadta, hogy a

 

Keresztény Édesanyák Szent Mónika

 

Közösségének a Fővédnöke legyen.

 

Ez nagy öröm mindannyiunk

 

számára! Adjunk hálát a jó Istennek,

 

hogy még bírja a hivatásával járó

 

súlyos terheket. Mi szüntelenül

 

imáinkba foglaljuk őt!

 

MIT SZÓLNÁTOK HOZZÁ, HA A SZENT MONIKA

 

KÖZÖSSÉGBE TARTOZÓ MINDEN ÉDESANYA

 

LELKILEG ÖRÖKBE FOGADNÁ BÍBOROS

 

ATYÁNKAT?!

 

Ez azt jelentené, ha egy édesanyának

 

van két gyermeke, akiért imádkozik,

 

mától kezdve tekintse úgy, hogy

 

HÁROM gyermeke van! A két saját és

 

az örökbefogadott Bíboros atya!

 

Legyen ő új családtagja minden

 

egyes családotoknak, akiért úgy

 

imádkoztok mint a saját

 

gyermekeitekért!

 

 

 

Egyszer csak megjelenik egy Közösség, amely elismeri és

 

kiemeli az édesanyai hivatás nagyságát, és nyújt egy

 

Közösséget, amelyben felismerik közuösek acéljaik, közösek

 

a nehézségeik, egy azonos a hivatásuk:

 

férjeik, gyermekeik, unokáik révbe vezetése, elvezetése a végső

 

boldog együttlétbe Istennél. A Szent Mónika Közösség

 

valahogy az édesanyák egy igen mély igényére tapintott rá és

 

ad rá választ. Ezért nem is kellett nagyon propagálni. Maguk

 

az édesanyák adták azt tovább, így terjedt el rohamosan

 

szerte az országban és azon túl is.

 

 

 

 

Közösség vagyunk, ahol egymásban segítséget találunk, hiszen

 

amikor egyedül vagyunk, könnyen elfáradunk. Egymást

 

segítitek a buzgóságra, a kitartásra. Olyan ez, mint egy

 

körtánc, ahol mindenki egymás felé kitárja karjait, egymás

 

vállára teszitek kezeteket és táncra perdültök. Lelketekből

 

fölcsattan az öröm. Mennyei Atyánk is gyönyörködve tekint le

 

rátok. Így újul meg szüntelenül az erőnk és általatok édes

 

Hazánk, így lesz bennetek Krisztus öröme, és örömötök így

 

lesz teljes! (János 15,11)

 

 

 

 

Üzenet a Bíboros úrtól:

 

Isten üdvözítő tervének vagytok munkatársai,

 

hiszen a hit átadásának elsődleges színtere a

 

család, amelynek örök példája a Szentcsalád.

 

Sajnos, még a keresztény családokban is

 

előfordul, hogy az élet útvesztőiben a

 

gyermekek hitükben megrendülve letérnek az

 

Istenhez vezető útról. Az édesanyák kitartó

 

imája és meg nem szűnő szeretete, ahogy

 

szent Mónika példája is üzeni, meg tudja

 

menteni a céltévesztett tévelygőket.

 

 

Olyan jó volt együtt lennünk Esztergomban, együtt

 

ünnepelnünk Bíboros úrral Közösségünk fennállásának

 

20-éves Jubileumát.

 

A szép, nagy dolgok egy picinyke kis magból születnek és

 

bontakoznak ki. Így kezdődött a mi Közösségünk is: pár szó,

 

amely elhangzott egy egyszerű kis szentbeszédben, említés

 

valamiről, ami akkor és ott jutott eszembe, és a magocska jó

 

talajba hullott, a kalocsai édesanyák szívébe, és őutánuk

 

számtalan más édesanya szívébe is. Bízzatok abban, hogy egy

 

elejtett szó nem tudjuk mikor fakaszt új életet, növekszik

 

bokorrá, fává, melynek ágain a madarak fészket rakhatnak.

 

 

 

Kedves jó Édesanyák, érzem, hogy eljött az idő, hogy

 

gondoskodjam, gondoskodjunk utódomról, aki átveszi

 

kezemből a stafétabotot, aki szeret benneteket, édesanyák, és

 

jó lelkipásztor lévén segít benneteket szent hivatásotok

 

teljesítésében. Erre a szándékra szeretném kérni imáitokat.

 

Még egyszer nagy szeretettel gondolok Rátok, és a jó Isten

 

bőséges áldását kérem Reátok és szeretett Családjaitokra.

 

testvéretek az Úr Jézusban, Gábor atya

 

 

 

Szeretettel köszöntelek Benneteket! Mi jobbat mondhatnék,

 

kívánhatnék nektek, mint amit az újévi szentmise első

 

olvasmányában hallhattunk, csak éppen többes számban

 

mondva: „Áldjon meg és oltalmazzon meg benneteket az Úr!

 

Ragyogtassa rátok arcát az Úr, legyen jóságos hozzátok, és

 

szerezzen nektek üdvösséget!” Ezt az áldást, isteni oltalmat

 

kívánom, és azt, hogy ahogyan ti ráragyogtok

 

gyermekeitekre, unokáitokra, úgy ragyogtassa rátok is arcát a

 

jóságos Isten! Hogy mindannyian azon az úton járjunk, amely

 

bennünket a Mennyei Atyához vezet.

 

 

 

 

 

A cél: eljutni a mennyei Atyához! "Szem nem

 

látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem

 

fogta, amit Isten azoknak készített,azoknak

 

akik őt szeretik."

 

Eljutni, szeretteinkkel és minél több

 

embertestvérünkkel a mennyei Atyához, és

 

Vele maradni örökre!!! "Eljutni nyugalmának a

 

helyére" (94. zsoltár).

 

Ebben részesítsen mindannyiónkat a jóságos

 

Isten!

 

Szívből köszöntelek Benneteket, és sok áldást

 

kívánok erre az esztendőre is, szeretettel:

 

Gábor atya