Váljunk mások vígasztalójává

Keresztelő Szent János ünnepén az újpalotai Boldog

Salkaházi Sára templomban gyűltek össze a Szent

Mónikás édesanyák, hogy égi pártfogójuk

közbenjárását kérjék gyermekiékért, unokáikért.

Mint minden alkalommal, rózsafüzér imádsággal indult a találkozó,

majd Repcsik Gyula plébános atya bemutatta a templomot és a

plébániai közösséget. Lothringer Éva szociális testvértől a templom

Védőszentjének, Boldog Salkaházi Sárának az életútjáról és

életáldozatáról hallhattunk.

Bábel Balázs felhívta a figyelmet arra, hogy nekünk is

vigasztalóvá kell válnunk. De óvakodnunk kell a

könnyed vigasztalástól: a gyógyíthatatlan beteg ágya

mellett szembe kell néznünk a valósággal, és elcsendesedve

a beteggel együtt kell felkészülnünk a nagy útra!

„A Szent Mónikás közösség együttléte egy hálaadás

, kegyelmek kérése, és arra való elszánás, hogy odaállok a

másik mellé, akinek nagyobb baja van. Ha az ember a saját

szomorúságát háttérbe helyezi, és megpróbál odafigyelni

másokra, akiknek nagyobb a gondja, maga is vigasztalódik.

Ahol szeretetben találkoznak az emberek, szeretetben jelen

van az Isten. Övé a végső, nagy vigasztalás, amit a világ

nem tud megadni. Isten letöröl szemünkről minden könnyet.

Isten vigasztalása az üdvösség öröme, ezt kell kérnünk,

ezért kell imádkoznunk. Ma legyen alkalom arra, hogy ezt a

boldogmondást általunk is teljesítse az Úr”- fejezte be

beszédét az érsek úr.

Délután megható megemlékezésben idéztük fel Róna Gábor

SJ atyát, aki huszonhárom évvel ezelőtt Kalocsán egyik

prédikációjában – ecuadori tapasztalatait felidézve - beszélt

az ottani Szent Mónika közösségről. A prédikációt hallgató

kalocsai édesanyák lelkében „jó földbe hullott a mag”,

magalapították a magyar édesanyák Szent Mónika

közösségét.

Gábor atya huszonhárom éven át vezette és szolgálta az

imádkozó édesanyák közösségét. Ennek emlékére

huszonhárom édesanya, égő mécsessel a kezében

részleteket olvasott fel hozzánk intézett körleveleiből. Az

elmúlt évek találkozóin készült diaképekkel idéztük fel

kedves, az édesanyákhoz mindig szeretettel forduló lényét,

majd Bartalné Veronka felolvasta Gábor atya neki írt utolsó

levelét.

A találkozón az édesanyák örömmel és egyhangúlag

megszavazták a közösség lelki vezetőjének Kürtösi Krisztián

atyát, döbröközi plébánost. Krisztián atya évek óta segíti és

szolgálja a közösséget, nemcsak plébániai csoportját, hanem

az országos találkozón résztvevő valamennyi édesanyát. Bár

a Püspöki Konferencia jóváhagyása után lesz hivatalosan a

Szent Mónika Közösség lelki vezetője, hálát adunk a

Gondviselésnek, hogy Krisztián atyában olyan lelki vezetőt

kaphat a közösség, aki szereti az édesanyákat, és azonosul

a közösség céljaival. ,Ez volt Gábor atya kívánsága is, ezért

imádkoztunk valamennyien, amióta az utódlás szomorú

témája felmerült.

A nap zárásaként Krisztián atya vezette a szentségimádást.

Rózsásné Kubányi Andrea