Nõk az Anyaszentegyházban

Újból és újból fölmerül a kérdés, milyen szerepe van a nõknek egyházunkban, és vádként sokszor megfogalmazódik, hogy másodrendû tagjai. Paradox már önmagában az is, ha valaki ezt így érzi, mert az egyházat nõi szerepekrõl szoktuk elnevezni, Szent Pál nyomán Krisztus jegyesének, és õsidõktõl fogva a krisztusi közösséget Anyaszentegyháznak hívjuk. Egyházunk alapítója, Jézus Krisztus áttörte a kor szokásait nõkkel való kapcsolatában, amin még apostolai is meglepõdtek. Gondoljunk a szamariai asszonnyal való találkozásra, Jézus olajjal való megkenésére Simon farizeus házában a bûnös nõ által, vagy ahogyan jó útra térítette a halálra ítélt házasságtörõ asszonyt. Jézus nõkkel való kapcsolatában nem volt semmi kétértelmûség, teljes szeretettel fogadta õket, és a hegyi beszédben tudtára adta a férfiaknak is, nem hagyja, hogy a nõk élvezeti cikké váljanak. Barátai között nõk is voltak: Márta és Mária. Magdolnával közölte elsõként a föltámadás jóhírét, és nyilvános mûködése alatt elfogadta az asszonyok támogatását. A nõk is viszonozták az irántuk érzett szeretetet, hiszen Jézus perében egyetlen egy asszonyról sem tudunk, aki ellene vallott volna, vagy kifejezetten ellenségesen viszonyult volna hozzá. Apostolai közé azért nem választotta be õket, mert az apostolság a szolgálati papság feladatával is együtt jár, és a pap az oltárnál Jézust, a võlegényt jeleníti meg, akinek magától értetõdõen férfinak kell lennie.
Egyébként a Katolikus Egyházban végül is mindent megtehetnek a nõk, amit a protestáns egyházakban a lelkésznõkre bíznak. Szükségbõl keresztelhetnek, taníthatnak katekétáktól az egyetemig, és ez már többlet: az Oltáriszentséget is elvihetik a betegekhez.
Isten tervét a nõi méltóságról Jézus állította helyre, amely Szûz Mária személyében már meg is valósult. Csúcspontja, õsmintája a nõ személyes méltóságának, Isten végérvényes szövetsége "asszonnyal kezdõdött az angyali híradáskor" (II. János Pál pápa). Szûz Mária részese lett Krisztus papi, prófétai és pásztori tisztségének, amely a keresztség által minden nõ feladata is lesz.
A papság lényege az áldozatbemutatás, aki az egyetemes papság részese, annak Istennek kedves lelki áldozatot kell bemutatnia (Péter levél). Szûz Mária egész élete lelki áldozat volt. Ahogyan Szent Bernát írja: lélekben fiával együtt meghalt a kereszt alatt, és lélekben föl is támadt vele. Mindazok a nõk, akik életük áldozatát, családjukért, másokért való fáradozásukat ezzel a lelkülettel élik meg, azok Krisztus egyetemes papságában részesülnek. A pap kiengesztelõdésnek a szolgája, és áldásosztó személy. Ezt a feladatot is nagyszerûen végezhetik a nõk is Egyházunkban, hiszen egy-egy családnak a békéje, vagy egy-egy családtag Istennel való kibékítése számtalanszor az õ életüknek a gyümölcse, így lesznek áldássá környezetük számára.
A prófétai tisztség elsõdlegesen nem jövendõmondást jelent, hanem Isten nevében való szólást és beszédet. Szûz Mária még úgy is próféta, hogy jövendölése nap, mint nap valóra válik, mert Erzsébetnek elmondotta, hogy õt boldognak fogja nevezni minden nemzedék. A rózsafüzér imádság ezt a próféciát folytonosan valóra váltja. Amikor a kánai mennyegzõn a szolgáknak fölhívta figyelmét, hogy azt tegyék, amit Jézus mond, akkor ugyancsak a prófétai tanító hivatásnak tett eleget. Ezt a feladatot végzik azok a nõk, családanyák, akik már kicsi gyermekkortól a hitigazságokra tanítják a gyermekeket, kifejezetten a hivatásos katekéták, akikbõl több százezer van katolikus egyházunkban, Magyarországon is megbénulna a hitoktatás az õ áldozatos tevékenységük nélkül. A legnagyobb tanítók között is ott vannak a nõk: Avilai Nagy Szent Teréz, Siennai Szent Katalin, Lisieuxi Szent Teréz. Az egyházdoktorok között foglalnak helyet, akiknek tanítása mértékadó hitünk világában. A teológiai karokon úgyszintén egyre gyakoribb a professzornõk jelenléte, spiritualitásuk a férfiakéval együtt megvalósítja az istenképiségnek a lelkiségét.
A pásztori, vagy királyi tisztség már az anyaságban is benne van, vagy a szüzességi fogadalmat tett szerzetesek másokért élõ életében, mert ahogyan a pásztor összegyûjt, megõriz, és táplálja a rábízott juhokat, úgy valósítják meg a nõk ezt a tisztséget, amikor szeretetükkel másokért élnek. Szûz Mária maga köré gyûjtötte az apostolokat, amikor a Szentleiket várták, és ezzel is példát mutatott, hogy az eljövendõ Egyház életében milyen fontos szerepe van a nõi hivatásnak. Most a kommunizmus bukása után már látjuk, hogy az Egyház fönnmaradását a diktatúrában milyen nagy fokban köszönhetjük a nõknek, akik, ha kellett, rejtetten is, de annál nagyobb áldozattal megtettek mindent az unokáikért, és imádkoztak értük. Templomainknak szépsége, rendezettsége, tisztasága legtöbbször nekik köszönhetõ.
Mindezeket a feladatokat még lelkesebben, és buzgóbban tudják betölteni, ha nem egyedül, hanem egymást erõsítve végzik. A rózsafüzér társulatok, lelkiségi csoportosulások (KALÁSZ, Mónika közösség, stb.) erõforrásaivá válnak hivatásuknak.
Szentatyánk a nõi méltóságról szóló apostoli levelének befejezõ gondolatával zárom elmélkedésemet: "az egyház köszönetet mond a Legszentebb Háromságnak "a nõ misztériumáért" és minden nõért - mindazért, amit nõi méltóság megvalósított "Isten nagy tetteiért", amelyek az emberi generációk során õbenne és õáltala megvalósultak."

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek