JŐJJETEK HOZZÁM

Terítve már az Úr szent asztala
Siess ó ember téged vár oda
Belépni készül lelked ajtaján
Szeretet szava nyílik ajakán.

Refr.: Jőjjetek hozzám fáradt emberek,
Enyhülést adni mindig kész leszek
Szavadra Uram térdre roskadok
Mert jól tudom, hogy méltó nem vagyok.

Megtisztult lelkem elővezetem

NE FÉLJ, NE FÉLJ.

Van úgy, hogy nehéz és fáradt a szívem
Semmihez nem kezdhetek
Idegen vagyok magamnak is olykor,
De Hozzád elmehetek.

Refr.: Ne félj, ne félj, én veled vagyok
Segítek rajtad, én harcolok
Ne félj, ne félj, csak nézz reám,
Szerettelek már ott a Golgotán.

Van úgy, hogy gyötör és kínoz a sátán,

Kedves Édesanya Társaim! A Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösség Pécs-Gyárvárosi Csoportja nevében köszöntelek Benneteket. Pécs-Gyárváros, ahogy a neve is jelzi, munkások lakta része volt a városnak. Elődeink erős hite, áldozatos munkája eredményeként, hálájuk jeleként épült fel az Isten háza, melyet 1929. október 6-án Virág Ferenc pécsi püspök úr Munkás Szent József tiszteletére szentelt fel. „…legyen ez a templom megszentelt hely, ahol találkoznak gyárvárosiak örömben és szomorúságban, dicsőségben és megaláztatások között, legyen ez a templom minden Istenben bízó lélek édes otthona„. 1927-1929-ben is nagy szükség volt áldozatra, imára, összefogásra. De szükség van napjainkban is sok áldozatra, imára, összefogásra, hogy csodálatos templomaink megteljenek imádkozó, érző lelkekkel, hogy gyermekeink, unokáink is megmaradjanak hűségesen Egyházunkban, az Úr Jézus követésében. Ezt látjuk a Szent Mónika Közösség megalakulásában is. „..szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni…”(Lk 18,1). 2000. december 2-án, zászlószenteléssel egybekötve alakult közösségünk. Minden hónap első szombatján 17 órakor jövünk össze, és közös imában fordulunk az Úrhoz gyermekeink, unokáink hitéért, megtéréséért könyörögve, Szűzanya és Szent Mónika közbenjárását is kérve. Imaóránk része a napi ima elmondása, amit az Édesanyák drága gyöngye, üdvözlégy Szent Mónika ének követ. Ezután imák, könyörgések a családokért, fiatalokért, hazánkért, papjainkért, szerzeteseinkért és hivatásokért imádkozunk és a Béke fejedelme énekkel zárjuk imaóránkat. Ezzel szinte ráhangolódunk a 18 órakor kezdődő szentmisére, mely a családokért van bemutatva. Bekapcsolódtunk a nemzetünk lelki megújulását célzó 2005. július óta „Folyamatos Szentségimádás Magyarországon” engesztelésbe. Minden hónap 4. péntekén Pécsen az Irgalmasok templomában reggel 6 órától másnap reggel 6 óráig tartó adorációs szolgálatban közösségünkből többen részt veszünk. Igyekszünk aktívan részt venni egyházközségünk szolgálatában Gulner János c.apát úr vezetése alatt. Fontosnak tartjuk közösségünk találkozóit. Ezek alkalmak a lelki töltődésre, gazdagodásra, óriási erőforrás további életünkhöz, közös imáinkhoz. A Pécsi Egyházmegye ezeréves fennállásának jubileumára készülve, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által meghirdetett ima évében 2006. augusztus 26-án a Pécs-Gyárvárosi Közösség lesz a vendéglátója a KERESZTÉNY ÉDESANYÁK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJÁNAK. (Pécs Zsolnay V. u. 92.) Szeretettel hívjuk és várjuk a keresztény testvéreinket, édesanyákat és családjukat, hogy együtt engeszteljünk gyermekeink megtéréséért, családjaink, nemzetünk lelki megújulásáért. Program: 9,30 Vendégek fogadása a templomban, imalapok kiosztása 10,00 Rózsafüzér, ima, ének 11,00 Ünnepi szentmise, szentbeszédet mond: Mayer Mihály pécsi püspök Koncelebrál: Róna Gábor atya és a jelenlevő papság 12,15 Agapé (szeretetlakoma) 13,15 Tanuságtételek, beszámolók 14,00 Szentségimádás 15,00 Áldás, találkozó bezárása. Szeretettel hívjuk és várjuk az engesztelő lelkipásztorokat és zarándokokat! Bővebb információ: Németh Tamásné 06-30/4860139 és Vilyevácz Józsefné 06-30/3344126 Imádságos szeretettel: Némethné Anna

Drága jó Szentmónikás Társaim!

Szombaton együtt lehettünk a Szt.István Bazilikában az országos
találkozónkon. A Szentségimádás alatt egy litániát is elmondtunk közösen,
hiszen már pár nap mulva itt a Pünkösd és nekünk nagyon nagy szükségünk van,
hogy megtapasztaljuk a Harmadik Isteni Személy segítségét. Elküldöm most
legalább azoknak, akiknek tudom az e-mail címét és kérleg benneteket, hogy
nyomtassátok ki és imádkozzuk együtt, nemcsak pünkösd idején, hanem az év
bármely időszakában.
Mindannyiotoknak kívánom, hogy megkapjátok a Szentlélek ajándékait és
körülöttetek újra metörténjen az első pünkösdi csoda. Legyetek bátrak és
tegyetek tanúságot arról, hogy az imának nagyon nagy ereje van!
Szeretettel és imával:Bartalné Veronka

ÉDESANYÁK IMÁDSÁGA MAGYARORSZÁGÉRT A Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége a Nemzeti Imaév keretében tartja évi budapesti találkozóját a Szent István Bazilikában 2006. május 27-én szombaton 9 órától délután 3 óráig, fővédnökünk Erdő Péter bíboros érsek úr támogatásával. A délelőtt folyamán zenés áhitat, rózsafűzér és engesztelő szentségimádás lesz gyer- mekeinkért, családjainkért, a magyar ifjúságért, édes magyar hazánkért. A hálaadó szentmisét 12 órakor Forgács Alajos plébános mesterkanonok úr mutatja be. A szentmisén archaikus Mária énekekkel köszönti a Szűzanyát Lovász Irén művésznő. Szeretettel várjuk a gyermekeink jövőjéért imádságukkal oly sokat tevő édesanyákat, nagymamákat. E-mail: szentmonika@freemail.hu

Szent Anna és Joachim ünnepe után egy nappal, 2002 július 27-én gyűltek össze a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének tagjai Budapesten, a városmajori Jézus szíve templomban, hogy megünnepeljék fönnállásuk 10. évfordulóját. A közösség gondolata Spanyolországból ered, Magyarországra Róna Gábor atya hozta el a hírét, és 1992. augusztus 27-én alakult meg Kalocsán az első csoport. Tagjai azt tűzték ki célul, hogy mindennap imádkoznak gyermekeikért, hogy az élet nehézségeiben ne veszítsék el hitüket. Évente két alkalommal, egyszer Budapesten, egyszer valamelyik vidéki városban országos találkozót szerveznek. A mostani találkozón Bíró László püspök úr kiemelte szentbeszédében, hogy nekünk is szenteknek kell lennünk, ahogy Szent Anna és Joachim is azok voltak. A mai világban, ahol oly kevesen vállalkoznak aszkéta életre, az emberek tisztelik az életszentséget és felnéznek rá. Szent az, akivel találkozva nem alakul ki kétely bennünk, hogy van-e Isten. Nagy szükség van most szent életű édesanyákra és nagymamákra. Olyanokra, akiknek a hétköznapokban is Isten áll az életük középpontjában. Ahogy Anna és Joachim öregségükben is őrizték a házasság titkát, szerették egymást, úgy kell nekünk is küzdenünk a házasság szentségéért. Nagyon várták az Életet - és Szűz Máriát kapták, aki Jézus édesanyja lett. Nekünk is így kell várnunk az életet, mert az Isten ajándéka. A közösség tagjai most többnyire nagymama korúak. Először őket érintette meg ennek a közösségnek a lelkisége, de jó lenne, ha minél több fiatal édesanya csatlakoznaehhez az imamozgalomhoz. Aki fölveszi velük a kapcsolatot, annak imalapot küldenek, és negyedévente körlevelet, amiben Gábor atya lelki buzdítást ad, és tájékoztatást a közösség életéről. A cím: Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége 6300 Kalocsa, Szent István u. 24. A következő ünnepélyes találkozó Kalocsán lesz augusztus 25-én, ahol az ezeréves egyházmegye jubileumi szentmiséjén vesznek részt, amely 10 órakor kezdődik a jezsuita templomban. Rózsás Csabáné Kubányi Andrea

Nõk az Anyaszentegyházban

Újból és újból fölmerül a kérdés, milyen szerepe van a nõknek egyházunkban, és vádként sokszor megfogalmazódik, hogy másodrendû tagjai. Paradox már önmagában az is, ha valaki ezt így érzi, mert az egyházat nõi szerepekrõl szoktuk elnevezni, Szent Pál nyomán Krisztus jegyesének, és õsidõktõl fogva a krisztusi közösséget Anyaszentegyháznak hívjuk. Egyházunk alapítója, Jézus Krisztus áttörte a kor szokásait nõkkel való kapcsolatában, amin még apostolai is meglepõdtek. Gondoljunk a szamariai asszonnyal való találkozásra, Jézus olajjal való megkenésére Simon farizeus házában a bûnös nõ által, vagy ahogyan jó útra térítette a halálra ítélt házasságtörõ asszonyt. Jézus nõkkel való kapcsolatában nem volt semmi kétértelmûség, teljes szeretettel fogadta õket, és a hegyi beszédben tudtára adta a férfiaknak is, nem hagyja, hogy a nõk élvezeti cikké váljanak. Barátai között nõk is voltak: Márta és Mária. Magdolnával közölte elsõként a föltámadás jóhírét, és nyilvános mûködése alatt elfogadta az asszonyok támogatását. A nõk is viszonozták az irántuk érzett szeretetet, hiszen Jézus perében egyetlen egy asszonyról sem tudunk, aki ellene vallott volna, vagy kifejezetten ellenségesen viszonyult volna hozzá. Apostolai közé azért nem választotta be õket, mert az apostolság a szolgálati papság feladatával is együtt jár, és a pap az oltárnál Jézust, a võlegényt jeleníti meg, akinek magától értetõdõen férfinak kell lennie.
Egyébként a Katolikus Egyházban végül is mindent megtehetnek a nõk, amit a protestáns egyházakban a lelkésznõkre bíznak. Szükségbõl keresztelhetnek, taníthatnak katekétáktól az egyetemig, és ez már többlet: az Oltáriszentséget is elvihetik a betegekhez.
Isten tervét a nõi méltóságról Jézus állította helyre, amely Szûz Mária személyében már meg is valósult. Csúcspontja, õsmintája a nõ személyes méltóságának, Isten végérvényes szövetsége "asszonnyal kezdõdött az angyali híradáskor" (II. János Pál pápa). Szûz Mária részese lett Krisztus papi, prófétai és pásztori tisztségének, amely a keresztség által minden nõ feladata is lesz.
A papság lényege az áldozatbemutatás, aki az egyetemes papság részese, annak Istennek kedves lelki áldozatot kell bemutatnia (Péter levél). Szûz Mária egész élete lelki áldozat volt. Ahogyan Szent Bernát írja: lélekben fiával együtt meghalt a kereszt alatt, és lélekben föl is támadt vele. Mindazok a nõk, akik életük áldozatát, családjukért, másokért való fáradozásukat ezzel a lelkülettel élik meg, azok Krisztus egyetemes papságában részesülnek. A pap kiengesztelõdésnek a szolgája, és áldásosztó személy. Ezt a feladatot is nagyszerûen végezhetik a nõk is Egyházunkban, hiszen egy-egy családnak a békéje, vagy egy-egy családtag Istennel való kibékítése számtalanszor az õ életüknek a gyümölcse, így lesznek áldássá környezetük számára.
A prófétai tisztség elsõdlegesen nem jövendõmondást jelent, hanem Isten nevében való szólást és beszédet. Szûz Mária még úgy is próféta, hogy jövendölése nap, mint nap valóra válik, mert Erzsébetnek elmondotta, hogy õt boldognak fogja nevezni minden nemzedék. A rózsafüzér imádság ezt a próféciát folytonosan valóra váltja. Amikor a kánai mennyegzõn a szolgáknak fölhívta figyelmét, hogy azt tegyék, amit Jézus mond, akkor ugyancsak a prófétai tanító hivatásnak tett eleget. Ezt a feladatot végzik azok a nõk, családanyák, akik már kicsi gyermekkortól a hitigazságokra tanítják a gyermekeket, kifejezetten a hivatásos katekéták, akikbõl több százezer van katolikus egyházunkban, Magyarországon is megbénulna a hitoktatás az õ áldozatos tevékenységük nélkül. A legnagyobb tanítók között is ott vannak a nõk: Avilai Nagy Szent Teréz, Siennai Szent Katalin, Lisieuxi Szent Teréz. Az egyházdoktorok között foglalnak helyet, akiknek tanítása mértékadó hitünk világában. A teológiai karokon úgyszintén egyre gyakoribb a professzornõk jelenléte, spiritualitásuk a férfiakéval együtt megvalósítja az istenképiségnek a lelkiségét.
A pásztori, vagy királyi tisztség már az anyaságban is benne van, vagy a szüzességi fogadalmat tett szerzetesek másokért élõ életében, mert ahogyan a pásztor összegyûjt, megõriz, és táplálja a rábízott juhokat, úgy valósítják meg a nõk ezt a tisztséget, amikor szeretetükkel másokért élnek. Szûz Mária maga köré gyûjtötte az apostolokat, amikor a Szentleiket várták, és ezzel is példát mutatott, hogy az eljövendõ Egyház életében milyen fontos szerepe van a nõi hivatásnak. Most a kommunizmus bukása után már látjuk, hogy az Egyház fönnmaradását a diktatúrában milyen nagy fokban köszönhetjük a nõknek, akik, ha kellett, rejtetten is, de annál nagyobb áldozattal megtettek mindent az unokáikért, és imádkoztak értük. Templomainknak szépsége, rendezettsége, tisztasága legtöbbször nekik köszönhetõ.
Mindezeket a feladatokat még lelkesebben, és buzgóbban tudják betölteni, ha nem egyedül, hanem egymást erõsítve végzik. A rózsafüzér társulatok, lelkiségi csoportosulások (KALÁSZ, Mónika közösség, stb.) erõforrásaivá válnak hivatásuknak.
Szentatyánk a nõi méltóságról szóló apostoli levelének befejezõ gondolatával zárom elmélkedésemet: "az egyház köszönetet mond a Legszentebb Háromságnak "a nõ misztériumáért" és minden nõért - mindazért, amit nõi méltóság megvalósított "Isten nagy tetteiért", amelyek az emberi generációk során õbenne és õáltala megvalósultak."