Karácsonyi szeretethimnusz


Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő
harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem
szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló
számra,ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített
asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem
vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi
énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom,
de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ
nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel
díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban
énekelek, de nem Jézus Krisztus a szívem titka, akkor nem értettem
meg, hogy miről szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.
A szeretet barátságos az idoszűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott
karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból,
hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel
ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a
számítógépek elavulnak.

A szeretet ajándéka megmarad.

Derűsen a nehéz helyzetekben is

A Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének találkozója

A szülők a lehető legjobbat akarják a gyermekeiknek. Azt azonban nehéz eldönteni, hogy mikor tesszük a legjobbat, mi válik igazán a javukra. Mennyi fejtörés, sok gyötrődés és álmatlan éjszaka... És sokszor a legjobb szándékunk ellenére is kiderül, valahogy nem így kellett volna. A gyermekünk mégsem úgy él, mégsem azon az úton jár, amit mi elképzeltünk. Milyen eszközük marad az édesanyáknak, hogy valamit még változtassanak a maguk feje után menő vagy már önálló életet élő gyermekük helyzetén? Sokak tapasztalata, hogy a "prédikálás", a tanácsok osztogatása, a szidás vagy a számonkérés csak ront a helyzeten. De milyen nehéz szó nélkül megállni! Ha a gyermekeinknek nem mondhatjuk el, kivel oszthatnánk meg aggodalmainkat? Ha tehetetlenek vagyunk, ki az, akire rábízhatnánk, hogy tegyen valamit az ügyükben? A Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének tagjai névadó szentjük példáját követik, aki évtizedekig imádkozott tévelygő fiáért, s hűséges, kitartó imájának meglett a gyümölcse: gyermekéből, Ágostonból nagy szent lett. A magyar Szent Móniká-s édesanyák ugyanazt az imádságot mondják el nap mint nap, amit a világ többi részén élő társaik. Könyörögnek önmagukért, hogy jól tölthessék be a szülői hivatásukat, és fohászkodnak a maguk és mások gyermekeiért. Hazánkban ennek az imádkozó mozgalomnak az elindítója a kalocsai Bartalné Veronka. Elmondása szerint az ima első hatása az édesanyákon mérhető le: oldódik bennük az aggodalom, a görcsös tenni akarás, derűsebben állnak a nehéz helyzetekhez is, hiszen tudják, hogy az ügyük jó kezekben van, már "intéződik", s ezért a nehezebben kezelhető gyermekükhöz is elfogadóbban, reménységgel tudnak viszonyulni.