Derűsen a nehéz helyzetekben is
A Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének találkozója
A szülők a lehető legjobbat akarják a gyermekeiknek. Azt azonban nehéz eldönteni, hogy mikor tesszük a legjobbat, mi válik igazán a javukra. Mennyi fejtörés, sok gyötrődés és álmatlan éjszaka... És sokszor a legjobb szándékunk ellenére is kiderül, valahogy nem így kellett volna. A gyermekünk mégsem úgy él, mégsem azon az úton jár, amit mi elképzeltünk. Milyen eszközük marad az édesanyáknak, hogy valamit még változtassanak a maguk feje után menő vagy már önálló életet élő gyermekük helyzetén? Sokak tapasztalata, hogy a "prédikálás", a tanácsok osztogatása, a szidás vagy a számonkérés csak ront a helyzeten. De milyen nehéz szó nélkül megállni! Ha a gyermekeinknek nem mondhatjuk el, kivel oszthatnánk meg aggodalmainkat? Ha tehetetlenek vagyunk, ki az, akire rábízhatnánk, hogy tegyen valamit az ügyükben? A Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének tagjai névadó szentjük példáját követik, aki évtizedekig imádkozott tévelygő fiáért, s hűséges, kitartó imájának meglett a gyümölcse: gyermekéből, Ágostonból nagy szent lett. A magyar Szent Móniká-s édesanyák ugyanazt az imádságot mondják el nap mint nap, amit a világ többi részén élő társaik. Könyörögnek önmagukért, hogy jól tölthessék be a szülői hivatásukat, és fohászkodnak a maguk és mások gyermekeiért. Hazánkban ennek az imádkozó mozgalomnak az elindítója a kalocsai Bartalné Veronka. Elmondása szerint az ima első hatása az édesanyákon mérhető le: oldódik bennük az aggodalom, a görcsös tenni akarás, derűsebben állnak a nehéz helyzetekhez is, hiszen tudják, hogy az ügyük jó kezekben van, már "intéződik", s ezért a nehezebben kezelhető gyermekükhöz is elfogadóbban, reménységgel tudnak viszonyulni.
Sokat segít az is, hogy az anyák tudnak egymásról: időszaki kiadványukban Róna Gábor atya lelki útravalóján kívül az imaszándékok is szerepelnek, s igen megerősítő az, hogy már nem érzik magukat egyedül a lelki harcban, hanem biztosak lehetnek abban, hogy az ő gyermekeikért is sok száz édesanya imádkozik, ahogy ők is támogatják imájukkal a társaikat. Veronka arról is sokszor kap visszajelzést, ha elrendeződött az a helyzet, amiért az édesanyák imádkoztak: a fiatalok egyházilag rendezik a házasságukat, mégis megkereszteltetik az unokát, a gyermek fölhagy az italozással vagy a kábítószerezéssel. Több mint egy évtizeddel ezelőtt, amikor ez a mozgalom hazánkban elindult, először azok az idősebb édesanyák, nagymamák kapcsolódtak be, akik rádöbbentek, hogy mulasztást követtek el, amikor a múlt rendszerben nem adták át hitüket a gyermekeiknek, nem járatták őket hittanra, nem jártak együtt templomba. Ezek az asszonyok életük vége felé közeledve azt érezték, nem halhatnak meg nyugodtan, ha nem látják, hogy a fiaik és lányaik is megismerik a boldogság forrását, akit ők a maguk számára újból fölfedeztek. Mit ér, ha életet adnak valakinek, de nem ismertetik meg vele azt, aki az örök életet tudja nyújtani? Később egyre több fiatal édesanya is írt a kalocsai címre, hogy elkérje az imádságot, és fohászkodik a gyermekekért, természetesen azokért is, akik Isten útján járnak, hogy soha ne térjenek le róla. Sok helyen az anyáknak vágyuk támadt arra, hogy rendszeres időközönként együtt vigyék az Úr elé a kéréseiket Szent Mónika közbenjárására, és házaknál vagy templomokban találkoznak közös imádságra. S mivel a hírlevél útján tudnak egymás örömeiről, nehézségeiről, fájdalmairól, nagy boldogság számukra, hogy ha máskor nem, de legalább az éves találkozó alkalmával láthatják egymást, személyesen is megismerkedhetnek. A múlt szombaton a Babér utcai Szent Mihály-templomban több száz édesanya gyűlt öszsze az ország minden tájáról, és együtt imádkoztak, hálát adtak az Úrnak azokért a csodákért, amelyekett családjaikban véghezvitt, és könyörögtek az emberileg sokszor reménytelen helyzetekért, azzal a biztos tudattal, hogy Isten számára semmi nem lehetetlen. "Sok helyen a férjek, az édesapák együtt akarták mondani az imádságot a feleségükkel, ezért született meg az a másik imádság, amit a házaspárok közösen mondhatnak - mondja Veronka".
A bölcsen megfogalmazott Szent Mónika-imádság kapaszkodót nyújt ahhoz, hogy az imádkozó szülők ne a saját elképzeléseikhez ragaszkodjanak, ne az általuk jónak tartott megoldást akarják minden áron "kiimádkozni", hanem teljes bizalommal ráhagyatkozzanak az Úr gondviselő szeretetére. Helyesebb istenkép és bensőségesebb istenkapcsolat alakul így ki az édesanyákban, apákban, nagyszülőkben.
Az ünnepi szentmisét celebráló Udvardy György püspök szentbeszédében az ima sokrétű jelentéséről és feladatáról szólt. Kifejezve e "csendben" létrejött és csendesen imádkozó közösség feletti örömét, két imaszándékot ajánlott különösen is az édesanyák figyelmébe: az egyházat és a családot, mert ez az a két közösség és intézmény, amely az életet védi, és amely ellen ádáz harcot vív a gonosz. A találkozónak otthont adó, Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt templomnak ebben a vonatkozásban külön üzenete van: Szent Mihály főangyal védelmezőnk minden kísértésben és küzdelemben.
Madocsai Bea
Új ember katolikus Hetilap 2005.szeptember