Kalocsa, 2002. szeptember 21.

Drága jó Édesanya társaim!

Hálát adok az elmúlt hónapok sok öröméért, a két csodálatos találkozónkért, a beszámoló és új csatlakozók levelekért, imáitokért, szeretetetekért, amit oly sok formában kinyilvánítotok személyes találkozásunk, telefonbeszélgetések és írásaitok által. Nagyon köszönöm adományaitokat, a bélyegeket, mert egyre több boríték tornyosulhat elõttem, melyekben küldhetem Gábor atya körlevelét.
Könnyû a dolgom, mert mindkét találkozónkról olyan részletes és átfogó beszámolót fogalmazott meg két társunk is, hogy csak ezekbõl kell addig idéznem, amíg a géppapír megengedi. Az elsõt az egri csoportvezetõ Marika jelentette meg a "Katolikus Hang"-ban. Ebben az évben július 27~én, szombaton, Budapesten a Városmajori Jézus Szíve templomban került megrendezésre az országos találkozó. Dr.Bíró László püspök úr, Lambert Zoltán kanonok úr és Róna Gábor jezsuita atya nyújtott lelki támaszt, gyónási lehetõséggel segítették megtisztulásunkat. Programunk délelõtt 9 órakor kezdõdött a rózsafüzérrel. Ezt követte a szentmise, melynek keretében Dr. Bíró László szentbeszédében többek között megemlékezett Szt. Annáról és Szt. Joachimról, Jézus Krisztus nagyszüleirõl. Õk idõs korukban is szeretetben éltek, azért maradtak ma is hitelesek, mert életük átlátszó, tiszta volt. Legyünk mi is hozzájuk hasonlóak. Beszélt a családi élet szentségérõl, arról, hogy a házasság Istentõl való intézmény. Történelemformáló erõk vagyunk. Imáinkkal olyan embereket formálhatunk, akiket átjár - átragyog az Isten. Felelõsek vagyunk mindazokért, akikért imáinkat mondjuk. Egy budapesti beteg édesanya férjével elkészítette találkozónkra Magyarország térképét, melyen kis piros szívekkel jelölték meg azokat a helységneveket, ahol már mûködik Mónika közösség, ahova eljutnak körleveleink. Örömteli szívvel éreztük és láttuk, hogy a térképen kevés az üres terület. Ezt követte a közösségi zászlók felszentelése, megáldása. Hat szebbnél-szebb zászlót hoztak, melyeket tavaly óta készítettek a szorgos édesanyák. A szentmise után az agapé következett. A közösen megterített asztal öröme, az egymás iránti szeretet és tisztelet meghatódottsággal töltött el bennünket. Itt alkalom volt az ismerkedésre és az ezt követõ tanúságtételeknél is, ahol sok édesanya számolt be az ima erejérõl, hogyan tapasztalták meg Szent Mónika imájának hatását gyermekeik életében. A szentségimádás méltó befejezése volt ennek a gyönyörû napnak. "Újuljunk meg Istennel való kapcsolatunkban" hangsúlyozta Bíró püspök úr. "Éljünk világos, átlátszó életet. Gondoljunk Szentatyánkra, akit sokan szentként tisztelnek, és bár beteg, meggyötört, idõs ember, mégis hallgatják, figyelnek szavára, mert élete tiszta, átlátszó és hiteles." Köszönjük Zoltán atyának, és a drága, idõs, beteges vendéglátó anyatársaknak és minden résztvevõnek a segítségét. A zarándoklat mindig áldozatokkal jár, de sok kegyelem forrása.
A második találkozónk csatlakozott a Kalocsa-Kecskemét egyházmegye 1000 éves jubileumi ünnepségeihez. Számítottunk rá, hogy mindenfelõl jöttök és megalakulásunk 10. évfordulóján együtt adunk hálát. Kimondhatatlan öröm volt, hogy közel ezer édesanya jött el, és a jezsuita templomtól körmenet formájában mentünk a Főszékesegyház elõtti térre. Köztük voltak a kazincbarcikai édesanyák is, akik hajnali 4 órakor indultak, mert az õ különbuszuk jött legtávolabbról. Farkas Erzsike köszönõ-beszámoló levelébõl idézek, amit eljuttattam az érsek úrnak is. "Pontban 11 órakor megszólalt az egyházmegye összes harangja. A tömeg felállva köszöntötte a bevonuló egyházi vezetõket, Karl-Josef Rauber nuncius urat, Paskay hercegprímás urat az ország minden érsekét, püspökét, és a hosszú sorokban érkezõ papságot, majd nagy taps közepette üdvözölte Dr. Bábel Balázs érsek úr, Szalay István az egyházakért felelõs államtitkárt, Mádl Ferenc köztársasági elnököt feleségével és Orbán Viktor volt miniszterelnökünket feleségével. Külön üdvözölte a jubiláló Szent Mónika közösség tagjait is. A Szent Korona másolata, az élõ virágokkal kirakott virágkompozíciók és a nap sugarai szívet melengetõ egységgé formálták a hatalmas tömeget. Megható volt érezni a csendes egységet, az együtt imádkozást, a hálát. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek mondta a szentbeszédet. A szentmise után a több ezres tömeg vendéglátása az utcákon felállított sátras asztaloknál zavartalanul történt. A Mónikás csoportok zászlóikkal a jezsuita templomhoz vonultak. Itt a templom melletti zárt kertben felállított asztalok roskadásig megtelve ételekkel és italokkal vártak bennünket. Földi táplálékunk vétele után bementünk a csodálatos templomba és lobogóinkat az oltár elé helyeztük. Róna Gábor jezsuita atya köszöntött bennünket, aki maga is csodálkozott, hogy a 10 évvel ezelõtti gondolatból milyen sok égõ és csiszolt kõ vált, élõ édesanyák és nagymamák csoportjaiból, Szent Mónika követõivé. Lelki templommá váltunk, az édesanyák szívében lángra lobbant a Szentlélek. Itt is sok édesanya társunk osztotta meg tanúságtételeivel tapasztalatait. Kazincbarcikáról Juhászné Magdika mesélte el megalakulásuk és imaóráik részleteit. Végezetül Nédeczky György: Mi lesz veletek gyerekek? címû versét szavalta el. Meghatottan hallgattuk a gyermekeinket, unokáinkat fenyegetõ megannyi veszélyt. Helyhiány miatt nem lehet felsorolni és fel sem tudtuk mérni, mennyi helyrõl érkeztek a találkozóra, de nagy öröm volt látni a színültig megtelt templomot, bízni abban, hogy imáink meghallgatásra találnak. Mindkét találkozón a tíz év alatt megírt több ezer levél és a friss könyörgéseitek is az oltár elé kerültek. Hisszük, hogy kellõ idõben meghallgatást nyernek. A szentségimádási óra következett, ahol a könyörgéseket más-más csoportok végezték. A szentségi áldás után, amit családjainknak elvihettünk elbúcsúztunk egymástól, de a közös ima naponta összeköt bennünket. A kazincbarcikai levél szerint õk éjfélre értek haza. Az úton még gépkocsivezetõjük lelkét is fölforrósították, aki büszkén vállalta, hogy ezt a közösséget minden évben elviszi a Szent Mónika találkozókra. Erzsike levele így végzõdik: "Édesanyáékét, szívünk reménységét életünk végéig kérjük, védje meg gyermekeinket a világ bûneitõl, adjon nekik élõ hitet, segítsen bennünket, hogy imáinkban kitartóak legyünk és sokan megérezzék a hívást közénk."
Látjátok nekem elég volt idézni leveleitekbõl és most megint csak megköszönöm mindazoknak, akik segítséget nyújtottak ennek a nagyszabású rendezvénynek a zavartalan lebonyolításában. Mindannyian ott voltunk együtt, egy sem hiányzott közületek még az égbõl is mosolyogva néztek le ránk, azok akik a tíz év alatt már közelebb jutottak a Mennyei Atyánkhoz. Az ünnepkör miatt sok helyen jelent meg rólunk újságcikk, rádió-TV mûsor és ezek hatására megint sok csatlakozó levél érkezett.
Nagyszerû kezdeményezés a kiskunmajsai édesanyák részérõl, hogy az iskolai szülõi értekezleteken minden osztálynál hírt adnak imaösszefogásunkról az édesanyák elõtt és osztják az imalapot. Náluk is szép hálaadó szentmisével ünnepeltek augusztus 27-én, lelkipásztoruk személyesen tette fel kitûzõiket és a tortaevés sem maradt el.
Folytatván örömeinket: levél érkezett Szolnokról Máriától, így gratulálunk és a jó Isten áldását kérjük rájuk 50. házassági évfordulójuk alkalmából. Fényképes értesítésrõl láthattuk meg Rubovszky Borbála Máriát, aki Budapesten született meg éppen akkor, amikor mi itt Kalocsán ünnepeltünk, õ tehát a közösségünk jubileumi kisbabája! Isten éltesse sokáig! Legyen szüleinek sok öröme benne. Ungvárról pedig a harmadik boldog hír: Erzsike fiát Istvánt június 27-én szentelték áldozópappá. Kísérje az Úr áldása szolgálatát, imádkozzunk továbbra is papi és szerzetesi hivatásokért.
Imáinkat kérik még Hatvanból lelki betegségben szenvedõ Rolandért és budapesti Nóriért is. Segítséget kér Zsuzsika Pécsrõl, akinek a lánya (egyetemista) albérlõ Budapesten és várna egy diáklányt társnak a költségek miatt. A lakás a Mûegyetem és a Kertészeti egyetemhez van közel (telefonja: 06-30-433-56-58.
Dr. Bábel Balázs érsekünk küldi nektek ezeket a jubileumi emlékfûzeteket, nagy szeretettel. Köszönöm eddigi hûségeteket, elindulunk Közösségünk második 10 évének imahadjáratára.

Kalocsa, 2002. április 23.

Drága jó Édesanya társaink!

Elõször is nagyon megköszönöm azt a sok jókívánságot, szép verseket, idézeteket, melyekkel, húsvét alkalmával megajándékoztatok bennünket.
Köszöntöm mindazokat az édesanyákat, akik az elmúlt körlevél óta csatlakoztak hozzánk, hogy imáikkal erõsítsék közösségünket. Hálásan köszönjük bélyegadományaitokat és kitartó imáitokat. Ami január óta történt arról röviden annyit, hogy az idén is meghívást kaptunk Budára a Magyar Szentek Templomában megrendezett Gyümölcsoltó Boldogasszonyi zarándoklatra. Kalocsáról, Bátyáról és Dusnokról 50 édesanya ment fel külön busszal és hallgathatta az értékes beszámolókat. Örülhettek az ország minden részérõl egybegyûlt és gyermekeinkért imafelajánlást tevõ lelki adoptálásnak. Bíró püspök úr homiliájában a Szûzanyánkkal való szorosabb kapcsolattartás fontosságára hívta fel a figyelmet. A mi közösségünk is bemutatkozhatott és több száz imalapunk talált gazdára. Ápr. 2-án a MTV1 vallási műsorában hallhattuk Dr. Némethné Erzsébettel, a soproni csoportvezetõnkkel és Rogácsné Piroskával a dusnoki vezetõvel készített riportot. Sajnos nincs mód, hogy a sok-sok levélbõl idézzek, amiben beszámoltak az elmúlt negyedév alatt, de pár gondolatot mégis megosztanék veletek:
Örüljünk együtt, mert Klárikának Bp-en nem kellett végrehajtani a tüdõmûtétet, a szakmári édesanyáknak hálát mondunk mert ki tudtak imádkozni kicsi falujukból papi hivatást. Két édesanya is kéri imáinkat fiaikért, mert több éves kapcsolatuk szakadt meg és féltik õket mi lesz most velük.
Debrecenbõl két kismamáért kérik imáinkat, ahol veszélyben vannak a kisbabák, pedig már nagyon szeretnének gyermekáldást.
Egy édesapa botlása miatt börtönbüntetésének letöltése miatt családja ki ne vesse õt szeretetébõl, hanem megbocsátva türelemmel visszavárják maguk közé reményt adva neki. Ukrajnában élõ édesanyatársaink osztják meg fájdalmukat, mert hat /16-11 éves/ fiú katonai lõszert talált, amely felrobbanva borzalmas roncsolásokat végzett rajtuk, imádkozzunk értük és szüleikért és Hegyeshalomban súlyos beteg Ákosért is. Köszönöm a sombereki édesanyák beszámolóját, ahonnan így ír Fenyõsiné Anna: " Minden hónap 18-án 18 órakor találkozunk. A fiatal édesanyáktól kezdve idõsebb nagymamákig minden korosztály képviselteti magát. Nagyon összekovácsolódott a közösségünk, nincs szebb, mint mikor 40 lelkes édesanya szájából zeng az ének. Imák, elmélkedések, könyörgések váltják egymást. Havonta van új forgatókönyv állandó és változó részekkel az ünnepkörnek megfelelõen. ÁLLANDÓ rész: Miatyánk, Üdvözlégy, Felajánló imánk, Ének: Édesanyánk drága gyöngye és a Szent Mónika napi ima. VÁLTOZÓ rész: Oltáriszentség köszöntése, ének: Jézus szívéhez, Egy csokor ima, Szent József litánia, Szt. József ének, Szent Sebek rózsafűzér, Böjti gondolatok, Ének: Áll a gyötrött. A találkozójuk állandó résszel fejezõdik be: Egy keresztény édesanya imája, Gyermekeink õrangyalához, Úrangyala, Csendes alkony." Ez volt márciusban!
Azért írtam le havi összejöveteleik programját, mert többen kérdezték, mivel töltik ki máshol a csoportok az imaórájukat. Talán ez segít, de van, ahol szentmisével kötik össze, vagy egy tized rózsafüzért mondanak az ima mellé és inkább gondjaikat osztják meg. Minden jó, ami egymással és Istennel összeköt bennünket.
Most rátérnék nyári két találkozónk programjára: Július 27-én, szombaton reggel 9 órára gyertek Budára, a Városmajori Jézus szíve templomba, mert Bíró püspök úr 10 órától tartaná hálaadó és könyörgõ szentmisénket. Délben el kell mennie az ország más vidékéra. Rózsafüzérrel kezdenénk az összejövetelünket, hogy meggyónhassunk ez alatt és a leírt könyörgéseinket az oltárra tehessük, aki nem tud eljönni levélben is elküldheti. Szentmise után közösen terítjük meg az asztalokat, otthon elkészített és lehetõleg dobozba csomagolt édesség, vagy sós süteményekkel, pogácsával. A meghívó közösség kis létszámú így most lehetõségünk lesz a közös vendéglátásra. Papírpohár és szalvéta lesz, de mindenki hozzon mûanyag üvegben teát, amit asztalra tesz, így semmi gond nem lesz. Délután kerülne sor a tanúságtételekre és a Szentségimádásra. 16 óráig lehetnénk együtt, de akik ráérnek maradhatnak tovább is. A templom címe: XII. kér. Csaba u. 5. / A Moszkva tértõl nyugati irányba nyíló utca. Pár perc séta./
A másik találkozóra augusztus 25-én vasárnap várunk benneteket ide Kalocsára, hogy megünnepeljük megalakulásunk 10. évfordulóját. Ide nehezebb a közlekedés, így 10 órakor találkozunk a Szent István úton lévõ Jezsuita templomban. Innen vonulunk át lobogókkal a Fõszékesegyház elõtti térre, hogy ott együtt ünnepeljünk az ezer éves Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegye jubileumi szentmiséjén. Itt több ezer fõs tömegre kell számítani és az egyházi és országos vezetõk miatt nagy lesz a biztonsági intézkedés. A szentmise után mi visszamegyünk megalakulásunk templomába, mert ott jobban tudunk egymásra figyelni. A kalocsai édesanyák készítik el a szeretetvendégséget és itt is délután kerülhet sor a beszámolókra és meghittebb Szentségimádásra, 16 órai áldással.
Nagyon nagy szeretettel várunk benneteket mindkét helyre és kérjük a Szentlélek kegyelmi ajándékait, hogy megerõsödve térhessünk otthonainkba.
Levelem végére megérkezett Éva levele Pilisborosjenõrõl, melybõl idézek: "Óriási dolognak tartom a mi imamozgalmunkban a levelezést és az országos találkozókat! Tartani kell a lelket az édesanyákban, kellenek az együttimádkozások, a zarándoklatok, a lelkigyakorlatok! Úgy érzem, hogy mégis a legfontosabb a helytállásunk a családban, a közvetlen környezetünkben. Akárhogyan is alakulnak a dolgok, a jövõben még inkább szükség lesz arra, hogy világnak felmutassuk a keresztényi szeretetet, áldozatkészséget, becsületességet, határozottságot és az ebbõl fakadó erõt és derül. A világnak úgy érzem nem elég látni a szép zászlós körmenetet, a zsúfolt templomot! Nem elég a templomban imádkozni! Életünknek kell még inkább imádsággá válni!
Remélem, hogy a sok édesanya még tudatosabban elfogadott szenvedése hozzájárul a mozgalmunk és családjainak megerõsödéséhez, a világ jobbításához!"
Ettõl szebben én sem tudnék elbúcsúzni.
Ne feledjük a Jézusunk feltámadásából áradó reménységet és nyitott szívvel készüljünk a Pünkösdi erõ befogadására.
Isten áldja meg családjainkat!
Szeretettel:

Hálát adok Istennek mindazért a sok kegyelemért, amit közösségünkön keresztül adott nekünk az elmúlt esztendõben. Köszönöm nektek a hozzánk való csatlakozásotokat, fáradozásotokat, minden áldozatotokat és hûségeteket az imában.

Megpróbálom az utolsó /szeptemberi/ körlevél óta küldött leveleitek morzsáit elküldeni nektek, ami az elõttem fekvõ 55 levél és szebbnél szebb képeslap láttán lehetetlennek tûnik: A debreceni édesanyák karácsonyi levelébõl fogadjátok Suenens bíboros idézetét "Urunk, adj nekünk szemet, hogy a Gyermekben felismerjük Isten mosolyát. Adj nekünk új szívet, hogy befogadjuk õt, hogy megértsük üzenetét. Végül adj erõt, élõ lelket, hogy az Úr nyomában járjunk egész életünkön át." Megérkezett tõlük a csomag is, melyben számítógépes címzéseiket küldték el több évre elõre elkészítve. Nagy könnyebbség ez nekem, köszönöm szépen. Városukban a harmadik templomban is Józsai plébános úr kérésére új csoport alakításához fogott Siposné Enikõ. 6 gyermekes hitoktatónõ. Kéri imáinkat, hogy "az ottaniak szívét megérintse á jó Isten, ne engedjék elvakíttatni magukat a világ és annak fejedelmei részérõl.