Kedves szentmonikás Édesanyák!
Szeretettel köszöntelek Benneteket. Fogadjátok ezt a pár sort, melyet szívből küldök nektek. Köszönjük kitartó imáitokat. A jó Isten áldjon meg Benneteket és családjaitok minden tagját ebben az Új Esztendőben! Bőven árassza Rátok kegyelmeit, hogy hűségesen helyt tudjatok állni azon az őrhelyen, ahová Ő állított benneteket.
Kalocsa, 1997. augusztus 28-án
Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Kedves jó szentmonikás édesanyák!
Az Úr békéje legyen bennetek!
Nagy örömmel fordulok most hozzátok, hogy még melegében beszámoljak Nektek tegnapi szép találkozónkról. Messzirõl is jöttek kedves édesanyák. A legelsõk talán éppen az egriek voltak. Még üres volt a templom és egyikük megkérdezte, ugye még mások is jönnek? Hát jöttek is! Nem fértünk be a templomba! Még a pótszékeket is ki kellett hozni és így sem lett elég. Hála a jó Istennek! Ez az Õ mûve! Honnan is jöttek tehát édesanyák? Csak úgy fölsorolom a helyneveket: Budapest, Eger, Szentkirály, Kiskunmajsa, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Pestújhely /XV.ker./, Szilvásvárad, Baja, Kecel, Tata, Harkakötöny, Alsómégy, Hornokmégy, Imre-hegy, Fülöpjakab, Kunszállás, Csávoly, Újtelek, Mélykút, Pápa, Fajsz, Dusnok, Balotaszállás, Bátya. És ha valamely helység kimaradt volna, elnézést kérünk.
Ima találkozónkat szentségkitétellel és a szentolvasó elimádkozásával kezdtük. A tizedeket egy-egy énekkel szakítottuk meg és minden tizednek volt egy imaszándéka:
1. A Szent Mónika Közösséghez tartozó minden édesanyáért, hogy álhatatosan kitartsanak az imában és ne lankadjanak el buzgóságukban.
2. Hogy az Úr eősítse meg a hitüket a közös ima erejében, amely hitünk az ő kifejezett igéretén nyugszik.
3. Magyar hazánk hitbeni és erkölcsi feltámadásáért és mindazokért, akik ebben fáradoznak, különösen is az édesanyákért.
4. A jelen- és távollevõ édesanyákért, hogy az Úr teljesítse azt a kérésüket, amelyet leginkább a szivükben hordoznak.
5. Hogy a Szűzanya Szeplõtelen Szivének Szeretetlángja mihamarabb kiáradjon édes hazánkban és az egész világon.
A rózsafüzér elimádkozása után áldást adtam a legméltóságosabb Oltáriszentséggel, amelyet utána a szentségházban helyeztem el.
Ezután következtek egyes édesanyák beszámolói, egy másik édesanya nagyon szép dolgot olvasott fel Szent Mónikáról és utána egy szép imát mondott.
A szentmisén két atya is koncelebrált, egyikük az érsek
atya képviseletében jött el és adta át főpásztorunk üdvözlését. A szentmise Szent Mónikát állította elénk annak az evangéliumi özvegy édesanyának a személyében, aki egyetlen fiát siratta és vitte ki temetni. De az édesanya könnyei megindították üdvözítõnk jóságos szivét, és visszaadta élve gyermekét az anyának. Ez történt Szent Mónikával is és fiával Ágostonnal.
A homíliából szeretnék pár gondolatot kiragadni.
Azzal a felvetéssel kezdõdött a homilia, hogy megelégedhetünk-e csupán azzal, hogy gyermekeink ne veszítsék el a hitüket. Bár ez igen nagy dolog, mégsem szabad ezzel megelégednünk! A feltámadott üdvözítõ, aki Galileába hívta az ő tanítványait, ezt az ünnepélyes nagy parancsot adta nekik: "Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet ..." Ez pedig csak úgy megyalósitható, ha mi is Krisztusnak igazi tanítványokat igyekszünk nevelni. Az Ûr Jézus is legtöbb és legdrágább idejét tanítványai képzésére fordította. Jézus elõre látta a jövõt és így gondolkozott: "Mivel én egy napon meg fogok halni, másokat fogok kiképezni, akik olyanok lesznek mint én. Rájuk küldöm Szentlelkemet és elküldöm őket az egész világra, amint az Atya küldött engem, hogy folytassák térben és idõben a rámbízott küldetést." Az Úr Jézus tökéletesen tudta, hogy az õ nagy feladata a megváltás műve mellett a tanítványok képzése volt. - A ti feladatotok is ez, kedves édesanyák.
De ezt csak úgy tudjátok megvalósítani, ha előbb ti is Jézus igazi tanítványai lesztek. Azzal, hogy meg vagyok keresztelve, még nem vagyok automatikusan Jézus tanítványa is! Jézus tanítványa az, aki hűségesen nap mint nap odaül Jézus lábaihoz, hogy hallgassa a Mestert! Hallgatni a Mestert! Mi mennyire nem tudunk hallgatni! Azt hisszük, hogy az imádkozás abban áll, hogy mindig mi beszélünk! Mennyire fárasztó olyan valakinek a társaságában lenni, aki csak beszél és nem hagy minket szóhoz jutni. Ne tegyük ezt az Úr Jézussal! Csendesedjünk el, még a belsõ beszédet is hagyjuk abba és hagyjuk õt beszélni és hallgassuk, hallgassuk Őt!
Ha kitárt szívvel hallgatjuk Öt, szivünk beissza az õ
jelenlétet, az õ szavait és lassan-lassan mi is hasonlóvá válunk Hozzá. Szavai vérünkké, életünkké válnak. Olyanok leszünk mint Ő! " Elégedjék meg a tanítvány, ha olyan lesz, mint a Mestere. " / Máté 10,24 /
Az emberek mindjárt apostolkodni szeretnének. Nem! Elõbb kell tanítványnak lenni és csak utána apostolnak! Jézus az apostolait tanítványai közül választotta ki. Egy jó kis gyakorlat: Valaki egy társaságban körüljár poharat kínálgatva a jelenlevõknek. De a pohár üres! Az emberek értetlenül nézik. Nemde mi is poharat kinálgatunk az embereknek, és azok észreveszik, hogy a mi poharunk üres! Töltsd meg, jó testvérem a poharadat, a szívedet, Jézus az élõ vizek forrása, töltsd meg poharadat az élet vizével, és akkor adhatsz bõséggel szomjazó embertársaidnak. Ülj le Jézus lábához és hallgasd õtl Meg fogod tapasztalni, hogy õ valóban szól hozzád! Elõbb kell tanítványnak lenni és csak utána apostolnak! Csak úgy tudunk Jézusnak igazi tanítványokat képezni, ha elõbb mi magunk azok vagyunk.
JÉZUS és MÁRIA nevében! Miskolc, 1998 október 19-én
Kedves jó szentmonikás édesanyák!
Nagy szeretettel köszöntelek Benneteket. Bocsássatok meg, hogy legutóbbi, július 8-i levelem óta oly hosszú idõ múlt el. Ez idõ alatt sok minden történt. Itt az iskolában megindult a tanév, a plébániánkon a hitoktatás. És közben volt két szép találkozónk szentmonikás édesanyákkal: augusztus 27-én Kalocsán, szeptember 26-án pedig Miskolcon. Kalocsára nagy számban jöttek össze kedves édesanyák és mindenen túltett az a bõség, amellyel minket megvendégeltek. Még másoknak is jutott belõle. Tudom, hogy ez a szív jóságának a kifejezõje, és áldja meg a jó édesanyákat a jó Isten érte. De mégis azt szeretném, ha a kis agapék inkább a találkozásnak, az egymással való kedves, szeretetteljes ismerkedésnek és beszélgetésnek az alkalmai lennének. De mégegyszer megköszönöm mindannyiónk nevében áldozatos jóságakat. Ezt az elvet inkább általánosságban mondom, kérve, hogy ezt a jövõben próbáljuk követni.
A miskolci találkozóra kicsit kevesebben jöttek, de nagyon örültünk azoknak akikkel együtt lehettünk. Beismerem, hogy itt még egy kicsit gyerekcipõben járunk. De a vidéki csoportok, különösen is a nyíregyházi testvéreink jelenléte nagyban lelkesített minket is. Itt Tóthné Terézia a mi kedves segítõnk, fia ide jár hozzánk a gimnáziumba. De Árva néni is a kedves diósgyõriekkel itt voltak és õ maga társaival együtt segített megszerezni az agapéra valókat. A jó Isten fizesse meg!
Hadd emlékezzek meg azokról a kedves szentmonikás édesanyákról, akik idõs koruk, betegségük vagy bármely más okból nem tudtak eljönni egyik találkozónkra sem. Nagyon nagy szeretettel gondoltunk rájuk is.
Imájukkal, akadályoztatásuk felajánlásával, égő vágyukkal talán éppen ők a mi találkozóink igazi résztvevõi. Veronka nõvérünk sem tudott eljönni Miskolcra, önkéntesen vállalta, hogy ebben az évben õ is azok közé tartozik, akik csak lélekben és imádkozva vesznek részt találkozónkon.
Szeretném, ha úgy igazából átélnénk, hogy mi egy nagy családot alkotunk, itt Magyarországon, és a világ sok más országában. Közben, épp Szent Ágoston napján kaptam levelet Madridból Rivera Rafael atyától, aki világviszonylatban a szentmonikás édesanyák csoportjainak az összefogója. Levelébõl értesültem, hogy Lorenzo atya pár éve az örökkévalóságba költözött. Rivera atya levelébõl: " Gratulálok mindazoknak a magyar édesanyáknak önátadásukért és az Úr és Szent Mónika iránti szeretetükért. Munkájuk csodálatraméltó. Adja a jó Isten, hogy így folytassák papjaik segítségével és apostoli lelkesedésükkel, amelyrõl tanúságot tesz a magyar édesanyák Közössége." Majd hírt ad arról, hogy milyen szépen terjed a Közösség Peruban, Venezuelában és egészen csodálatos módon Mexikóban. '' Tudjuk, hogy ezek az oly sok és különbözõ nemzethez tartozó édesanyák egy szívvel-lélekkel imádkozzák a napi imát, valamennyien egy nagy csaladot alkotva a szentek közösségében. Nagyon tetszett nekem az az apostoIkodás, amelyet a magyar édesanyák a kisgyermekek érdekében és közöttük fejtenek ki. "Kétség kívül a magyar keresztény édesanyák példája más országok sok édesanyáit fogja lelkesíteni, amikor olvassák az ön levelét és szemlélhetik a fényképeket. " /Ezek a soproni találkozón készültek./
Azonban tudjátok, kedves Édesanyák, mi volt a mi legnagyobb örömünk? Az, hogy sikerült terjeszteni az egy-tizedes kis rózsa-fűzéreket! Marika édesanya lelkesen írja, hogy csak kérjünk bátran kis rózsafűzéreket és terjesszük! "Csak mennél nagyobb mennyiséget tessék kérni. Az összeget megelõlegezzük. Több hónap multán is el lehet küldeni! A rózsafűzérek egy része itt készül Sopronban . Az ifjúsági közösségünk egy fiatal anyukája a legügyesebb rózsafűzér készítő." Egy osztrák missziós lelkületû édesanya a terjesztője és mi nagy örömmel kapcsolódunk bele ebbe az apostolkodásba! " A cél a fontos -írja Marika /Imrik Zoltánné, Sopron/: minél több ember kezébe kerüljön rózsafûzér és minél többen imádkozzanak."
A mi iskolánkban kb. 670 rózsafûzért adtunk el. A gyermekek lelkesen vásárolták, többen nem csak maguk számára, hanem a testvérkéknek is, vagy ajándékozás céljából. A hittanos gyermekeink,-a plébániai hittanosokra gondolok,- is megvették. Velük is szeretnénk megszerettetni a rózsafûzér imádkozást. Marika édesanya nagy Örömmel közölte, hogy sok édesanyatól kapott kérést, hogy küldjön rózsafûzéreket. /Én már elküldtem az eladott rózsafûzérek árát. Marikáék nagylelkûségét a mi hûségünkkel igyekezzük viszonozni./
Kedves jó Édesanyák, a kis rózsafûzérek terjesztése mögött még egy mélyebb vágy húzódik meg: Mozgósítani édes Hazánk, a bûnösök megtérése és a világ javára - a f atimai Szûzanya példájára - azt a ki-meríthetetlenül gazdag kegyelem forrást, amit a gyermekek imája jelent! Az õ lelkûk tiszta, a hitük mély, nagy hittel tudnak imádkozni. Tanítsuk meg őket imádkozni a rózsafûzért! A többit hagyjuk a Szûzanyára!
Nem elég csak rózsafûzért ajándékozni egy gyermeknek, vagy lelkesíteni õt, hogy imádkozza, a nagymamák szeretõ együttimádkozása nagyon fontos. Erzsike írta Sopronból: "Valóban 2-3 éves kortól már egy tized rózsafûzért el tud mondani, vagy legalább is a gyertya mellett hallgatni a kisgyerek; az én gyermekeimnek legalább is egy békességes befejezését adta a napnak az esti 1 tized rózsafûzér elimádkozása."
Ha valahol sikerült elkezdeni egy kis " imafészket " rózsafûzért imádkozó gyermekekbõl, vagy akik szentséglátogatást végeznek egy buzgó édesanya, nagymama vagy hitoktatónéni vezetésével, kérem közöljék velem. Olyan szívesen tenném közzé legközelebbi levelemben! Milyen szép lenne, ha karácsonyra ilyenekrõl számolhatnánk be! Kérem, írjanak, kedves édesanyák mindarról, amit szeretnének elmondani másoknak mindannyiónk örömére és lelkesítésére!
Kedveseim! Veronka édesanya megkért, hogy írjam bele levelembe, hogy nagy szeretettel teszi majd be a borítékba a kis kerek emblémákat. Takács Emõke grafikus mûvész alkotása. Nagyon szép és kifejezi, hogy az édesanya vezeti a gyermekeket a jó Istenhez! Köszönjük Emõkének szép munkáját. Szabad sokszorosítani!
Egyik nagymama a miskolci találkozónk elõtt azzal a kéréssel állt elõ, hogy a napi imában valahányszor elõfordul a szó: " gyermekeink ", utána mindjárt mondjuk azt is hogy "unokáink "! Így például: " gyermekeinket és unokáinkat ". Itt Miskolcon már így imádkoztuk a szentmisénken. Ha jónak látjátok, ti is elfogadhatjátok és így imádkozhatjátok!
Erzsébet édesanya írta Ungvárról: " Szent Mónika napján írom ezt a levelet /aug.27-én/. Sokan voltunk a szentmisén. Most alakul a Közösségünk. Az édesanyák imádkozzák az imát minden nap nagy lelkesedéssel. " Erzsike óvodában dolgozik mint dada, a férje kõmûves, fia pedig 3.éves teológus az egri szemináriumban. Imádkozzunk értük!
Kiskunfélegyházáról pedig ezt írta Bella édesanya, aki az ottani csoportunk összefogója: "Lélekben veletek leszünk. Nálunk is lesz -mint minden 27-én- " szentmonikás " szentmise. Elõtte pedig -mint minden csütörtökön- elimádkozzuk a rózsafûzért a gyermekeinkkel. Istennek hála, már harmadik éve imádkozunk minden csütörtökön és október minden napján együtt velük. " Hogyan veszi pártfogásukba a Szüzanya az ilyen édesanyákat és gyermekeiket!
Kedves Édesanyák, Veronka testvérünk levelezését megkönnyítendõ hálásan vesszük, ha neki küldött leveleitekben mellékeltek levélbélyegeket, ezzel is segítitek,hogy minél közelebb lehessünk hozzátok!
A végére hagytam egy kis hírt a Szeretetlángról. Felhívtam telefonon Takács püspök atyát érdeklõdve a Szeretetláng ügyének állása felõl. Kért, hogy legyünk türelemmel, és arra kért bennünket, hogy buzgón és állhatatosán imádkozzunk a Szüzanyához, a "Bölcsesség Székéhez", hogy világosítsa meg õt... Kedves jó Testvéreim, úgy érzem, nem imádkoztunk még eleget és nem hoztunk elég áldozatot. Nagyon kérlek Benneteket, drága édesanyák, ez alatt a két hónap alatt -Karácsonyig- különösen is imádkozzunk, ahogy kinek-kinek a Szentlélek sugallja, erre a nagy szándékra! Kérlek Benneteket és kérem magamat is!
Szeretettel búcsúzom Tõletek megköszönve buzgó és állhatatos imáitokat.