Kedves jó szentmonikás édesanyák!
Május hónap elején újból szeretettel szólunk hozzátok. A jó isten árassza Reátok bõséges áldását, hogy ti magatok is áldás legyetek!
Bizonyára sokan közületek láttátok A Passió c. filmet. Ha még nem láttátok, ajánlom, hogy nézzétek meg. Én másodszor is megnéztem így imádkozva: "Én szivembe jól bevéssed, Szûzanyám, nagy szenvedésed, s az Átvertnek sebeit!"
Az Úr Jézus viszi a keresztjét, vagy inkább a kereszt viszi Õt... A kereszt alatt kimerülten, véresen fekszik a kövezeten, amikor édesanyja oda térdelhet mellé egy pillanatra. Kettõjük tekintete találkozik. A Szûzanya lelkében egy kép villan fel a múltból. Fiacskája egyszer elesett, ott feküdt a földön és õ odafutott: "Itt vagyok! Melletted vagyok!" A Gyermek arca kisimult és visszatért a mosoly az arcocskájára... Most csak a tekintetével mondhatja: "Itt vagyok! Melletted vagyok!" Szent Fia ránéz és ezt suttogja: "Anyám, új világ van születõben!"
Ha magyar népünkre nézünk, nem hasonlítunk-e mi is elesettségünkben az Úr Jézusra? A jelen aggasztó, a jövõ bizonytalan. Mi lesz betegeinkkel, öregjeinkkel, mimagunkkal, iskoláinkkal, gyermekeinkkel, édes Hazánk földjével, eladósodó országunkkal, fiatal munkakezdõinkkel, az állásukért, családjukért aggódókkal, a munkanélküliekkel... És még csak nem is említettük azokat, akik céltalanul járják életüket, a lélekben elesetteket, akik mint Péter apostol, miután megtagadta szeretett Mesterét, odarogyott a Szûzanya elé és sírva, rimánkodva mondta: "Anyám, ne érints meg, lelkileg leprássá lettem.." Elesett testvéreink, akik közé magunkat is oda kell sorolnunk... Oyan szép volt látni a filmben, amikor a megriadt tanítványok odagyülnek Mária köré, aki az egyetlen biztos pont Jézus után, és mondják neki: "Anyánk!" A Szûzanya a maga csendes méltóságában az Úr Jézus után -úgy éreztem- a legaktívabb szereplõ a filmben, de a valóságban is. Az erõs asszony, aki nem siránkozik, de jelenlétével, tekintetével erõt sugároz még Szent Fiába is, hogy tartson ki a végsõkig. Az igazság Asszonya, akárcsak Szent Fia, aki azért jött e világba, hogy tanúságot tegyen az igazságról...
Drága jó Édesanyák! Ez a ti csodálatos hivatásotok, ezt kell sugároznia egész lényeteknek: "Itt vagyok! Melletted vagyok!" Amikor minden elbizonytalanodik, lelketek mélységes békéjébõl, amely Istennel való kapcsolatotokból fakad, sugározzátok a bátorítást: Itt vagyunk, édesanyák, nagymamák. Imára tárjuk ki kezeinket. Éjjel nappal száll az ima az ég felé... A mi drága Édesanyánk nem siet-e most is hozzánk, elesett magyar népéhez, hogy fölemeljen, hogy erõt adjon? Nem mondja-e ma is: "Itt vagyok! Mellettetek vagyok!"?
Mi fohászkodunk, énekelünk, ismételten megújítjuk Országunk felajánlásait a Szüzanyának, esdve kérjük Õt, segítsen meg nagy bajunkban... Pedig talán csak épp azt nem vesszük észre, hogy a Szûzanya már a segítségünkre sietett azzal, hogy egy csodálatos kegyelmi kiáradást eszközölt ki számunkra és ajánlott fel nekünk, amellyel -bár a mi közremûködésünk is nélkülözhetetlen- meg akarja vakítani a Sátánt, meg akarja akadályozni, hogy kifejtse gonoszságát. Ezt az eszközt elsõként egy magyar édesanyának adta át mintegy negyven évvel ezelõtt...Senki sincs kötelezve arra, hogy higgyen benne. De akinek van füle a hallásra, az meghallja, kitárja a szivét, befogadja és tovább adja! "A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szûz közbenjáró hatalma által történik." Bár nem az Úr Jézusnak az evangéliumban följegyzett szava, de az õ kereszthalálából egy új világ született meg, ennek vagytok Ti, kedves édesanyák , különösen fontos szolgálói. Az Úr áldjon meg Benneteket! Nagy szeretettel köszöntelek Benneteket
Budapest, 2004 május 5-én
Kedves jó szentmonikás Édesanyák!
Szeretettel köszöntelek Benneteket a mi Urunkban! Képzeljétek el, milyen szép lenne, ha egyszer úgy mindannyian együtt lehetnétek, kedves édesanyák, és mindenki örömmel köszönthetné a másikat, egymásra mosolyogva, egymást megölelve és minden jót kívánva... Ti ennél sokkal többet tesztek, amikor naponta imádkoztok egymás gyermekeiért és valamennyi édesanya gyermekéért is. Majd egyszer megtartjuk ezt a Nagy Találkozót, ha nem is itt a földön, majd odafönn.Egy Közösséget alkotunk! Mindannyiunkat ugyanaz a hit éltet, ugyanaz a szeretet ég a szívünkben. És a reményünk is ugyanazokra az isteni ígéretekre épül. Bármit hozzon is ez az új esztendõ, hitünknek, szeretetünknek, reményünknek nem szabad meginognia, mert ISTEN AZ ALAPJA! Az legyen a legfõbb gondunk, hogy Vele és Benne éljünk! Belsõ békénket és örömünket sugározzuk a körülöttünk élõkre!
Hadd idézzek kedves karácsonyi lapjaitokból, leveleitekbõl!
"Mondjátok a csüggedt szívûeknek: Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy szabadulást hozzon nektek!" (Iz 35,4) (a pilisborosjenõi édesanyáktól). Egy édesapa lapjáról másolom: "Nincs a világon olyan sötétség, amely egy kicsiny gyertya fényét elolthatná." Igen, Tíborkám, a ti kis családotok máris jobban világít mint egy kicsiny gyertya! Világítsatok egyre jobban és jobban! - Isten szavából: "Hûséges az Isten, erõtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetõségét is megadja, hogy kibírjátok." (1 Kor 10,13 )
Emlékezzetek csak vissza arra, kedves édesanyák, amit egyszer írtam a jó öreg kútról, amely fáradhatatlanul adja a vizet... "Nem fáradsz bele mindig adni és adni? -kérdezték tõle. De õ szelídén visszamosoíygott és csak annyit mondott: "Hiszen a forrás nem én vagyok, árad belém, én csak tovább adom, frissen, vidáman és szabadon. Ezt a szép verset Feri bácsitól kaptam Kalocsán. Mi nem vagyunk a forrás, mi csak kapjuk a VIZET, és adjuk tovább...
Drága jó Édesanyák! Tudom, hogy az ünnepek alatt boldogan tettetek eleget szülõi és nagyszülõi feladataitoknak . Áldjon meg Benneteket érte a jó Isten! Ezért megértem, hogy adósaim maradtatok egy kis beszámolóval. Szeptember 17-i levelemben buzdítottalak Benneteket-továbbítva Hozzátok Szentatyánk nagy kérését:- IMÁDKOZZÁTOK A CSALÁDBAN A RÓZSAFÜZÉRT! Igyekezzünk visszavinni a családba valamilyen formában a közös imádkozást! Ha nem is sokkal, de próbáljuk elkezdeni! Az asztali ima az nagyon jó, de valami többrõl lenne itt szó... Egy tized a rózsafûzérbõl igazán alkalmas lenne erre! Mint jó katolikusok, kövessük Szentatyánk kérését, útmutatását. Errõl kértem tõletek egy kis beszámolót. Egy édesanya válaszolt is. Nagyon köszönöm neki. Ha csak egy szerény lépést is tudtatok tenni ezen a téren, írjátok meg! Milyen örömmel számolnánk be róla! "A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok!"-int bennünket Szent Jakab apostol ( 1,22 ) Szeptemberi levelemnek a tartalma még mindig nagyon aktuális, kérlek Benneteket, olvassátok el és számoljatok be, mit tettetek megvalósítása érdekében! Elõre is hálásan köszönöm! Hallgassatok a jó Szentlélekre, Õ nagyon is találékony! Az Õ segítségével megtaláljátok majd a módját, hogyan tehetitek vonzóvá a fiatalabbak elõtt is a rózsafûzér imádkozást. Ezzel válhat ez az év is Szentévvé míndannyiónk számára.
