1993.október 27-én

szerdán újra együtt van a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége itt Kalocsán a Szt.lstván krt. 24.sz. alatti Jezsuita lelkészség termében. Öröm együtt lenni, öröm együtt imádkozni, beszámolni az eseményekrõl. Gábor atya újra felhívja figyelmünket a mi Mennyei Édesanyánkra és együtt imában fordulunk feléje. Beszámol az elmúlt hónap eseményeirõl. Dr.Dankó László érsek úr miután engedélyezte egyházilag is a Közösség működését készségesen rendelkezésre bocsátotta a havi Fõegyházmegyei Körlevelet is, amiben jó szívvel ajánlotta minden paptestvér és a hívek felé . Mellékelve lett a Körlevél mellé Gábor atya levele és egy Szt.Mónika Közösségi füzetecske is, így most már legalább a Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegye papjai tudnak a Közösség mibenlétérõl.

1993.szeptember 27. hétfõ

Hála a jó Istennek újra találkozunk Szent Mónika Közösségi tagok, hogy három hónap nyári szünet után együtt imádkozzunk. Többen elfelejtették talán a mai estét, a betakarítási munkák is távoltartanak sokakat, hiszen 5 órakor még lehet dolgozni. Mégis a szívünk együtt van minden 27-én, mert ugyanazt az imát mondjuk gyermekinkért naponta. Szeretettel üdvözöl bennünket Gábor atya a kis termünkben. Pár szó esik a nyári zarándoklatunkról egymás között, köszöntjük az új tagokat. Gábor atya falolvassa azt a levelet, amit Dr. Dankó László kalocsai érsek úrnak írt, mert elérkezettnek érezte az idõt, hogy tájékoztassa a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének beindulásáról, terjedésérõl. Érsek úr nagy örömmel fogadta. A következõ gondolat máris az volt, hogy a Fõegyházmegyei Körlevél minden példányához tegyünk egy Mónika füzetecskét és egy kisérõ levelet Gábor atya szavaival, melyben tájékoztatja a paptestvéreket a közösség létezésérõl és mibenlétérõl, nehogy kellemetlen legyen, ha a hivek megmutatják az imát.
Az Érsek úrhoz a napokban eljuttatjuk a 1oo db imát és a kísérõlevelet.
A következõ gondolat, hogy az Új Ember-ben is jelenjen meg a cikk a Közösségrõl és az imaszöveg is, igy akinek jár az újság annak a bekapcsolódási lehetõsége egészen egyszerû lesz, ha vágyat érez a szívében az imádkozásra, mert csak kivágja az imát.
Gábor atya átadta a szót az egyik édesanyának, aki hitoktató lévén kikerült Rómába és ott töltött pár napot. Elhozta nekünk a Pápai áldást ,sok buzdító, lelkesítõ élményrõl számolt be a közösségi tagoknak és mindenki kapott egy kis apróságot, tengeri kagylót, babérlevelet a pápa kertjébõl, hogy érezze ennek az édesanyának a szeretetét, amivel ott is gondolt az itthoniakra. Köszönjük szépen. Egy másik édesanya felolvasta azt a levelet, amit Bajáról kaptunk és arról számol be, hogy 100 db ima kellene, mert a Katolikus Iskola szülõi értekezletén szeretnék terjeszteni a Közösségi imát. Nagyon lelkes levél, jó apostolt adott az Úr Baja édesanyáinak, reméljük áldásos lesz az õ közremûködése.
Közösen elmondtuk a Mónika imát és imádkoztunk Gábor atyáért is, akinek két nap múlva lesz a névnapja. A jó Isten áldja meg és éltesse sokáig ! Szép Mária énekekkel zártuk találkozónkat.

1993. junius 27.

A Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének találkozója 93. junius 27-én vasárnapra esett. A közösség tagjai elõször közös szentmisén vettek részt, majd átmentünk a lelkészség hittantermébe, ahol Gábor atya szerettel üdvözölte  az édesanyákat. Elõször is elmondta, hogy nagy örömére a meszesi kegykép felújítása és megáldása megtörtént június 10-én. A közösség tagjai közül is többen résztvettek a zarándoklaton és köszöni mindazok munkáját, akik segítettek abban, hogy újra méltó legyen a kegykép környezete a Szűz Anyához.
Július 2.-án lesz a közeljövőben Sarlósboldogasszony ünnepe, amikor is két édesanyára emlékezik az Egyház: Jézus és szent János édesanyjára. Az Új Emberbõl olvasott fel és egy kis magyarázattal bővitte ki az ünneprõl való megemlékezést.
A multkori összejövetel óta még egy kicsi változtatás történt az imafüzetünkben, ez már nagyon megfelelõnek látszik minden féle szempontból. Így aztán megtörténhet a megjelentetése a SZÍV újságban és a Jezsuita rend belsõ lapjában is szó eshet róla.
Itt az idõ, hogy Lorenzó atyának is megküldjük és hírt adjunk az ottani édesanyáknak is arról, hogy megvan a végleges formája a magyarországi közösségnek.
A terjesztése valószínű úgy fog történni, hogy egy-egy édesanya hírt ad róla az ismerõsei körében  /semmiképpen nem rábeszélés, szervezés formájában/  és ha más édesanyák is csatlakozni kivánnak, akkor megkapják a kis imafüzetet. A közelben lévőknek lehetőségük lesz a havonkénti találkozóra való eljövetelre, ami máshol majd vidéki csoportoknál jó volna, ha megvalósulna ottani csoportvezetõvel. Jelenleg elég sok édesanya van Bátyán és a fajszi csoport is növekszik.
Egy édesanyától névtelen levelet kapott Gábor atya, amit már a multkori összejövetelnél is szeretett volna felolvasni, de sajnos elmaradt. Ez arról ad hírt, hogy bajba jutott gyermekek lelki örökbefogadását ajánlja, és igy minden gyermeket imáinkba fogadnánk.
Gábor atya javasolja, hogy akár egész csoport gyermeket meg lehet imáinkba jelölni és az Úr elé vinni könyörgésünket pl Ipari tanuló iskola.
Közõsségünk július 27-i és augusztus 27-i összejövetele elmarad Gábor atya távolléte miatt, de viszont lesz egy mód a találkozásra augusztus 21-én, mert szeretnénk egy zarándoklaton részt venni a Máriagyüdi kegyhely megtekintéséve. A részvételi dij 35o Ft lenne és a jelentkezõk számától függ, hogy hány busz indulna, de időben kellene tudni hányan szeretnének jönni. Ezt majd Bartalné Veronka felírja most és egy plakáton is hírt adunk errõl a zarándoklatról. Nagyon kéri Gábor atya az édesanyákat, hogy legyenek buzgók az imában és bízzanak annak erejében, tartsák egymással a kapcsolatot és az összejövetelen is tegyenek tanúságot, ha ezzel segíteni tudnak másokon.
A napi ima közös elimádkozásával zártuk összejövetelünket bízva abban,hogy mivel itt a vakáció minden gyermekünk megmarad hitben és egészségben.

1993. május 27.csütörtök

A Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének összejövetele azzal kezdõdött, hogy az érkezõ édesanyák megkapták a várva-várt kis füzetecskét, amit a mai nap délelõttjén sikerült elkészíteni.
Napok óta dolgoztunk rajta, és tulajdonképpen a 9 hónap eddigi elképzelése valósult meg benne, hiszen ebben úgy érezzük minden benne van, ami az országos terjesztéshez szükséges. Az elsõ lapon egy szentírás idézet, aztán a kis képecske, amit Spanyolországból Lorenzó atya küldött és Szent Mónikat ábrázolja Szent Ágostonnal. Alattcíme,neve. Ha kinyitjuk,ott láthatjuk Szt.Mónika élettörténetét, melybõl az édesanyák megtudják, hogy miért éppen õ lett a névadója közösségünknek. Ez két oldalra fért rá. A következõ lapra irtuk rá az imát, ami keresztvetés helyett egy-egy könyörgéssel kezdõdik a Mennyei Atyánkhoz, az Úr Jézushoz és a Szentlélek Istenhez. Benne van a Hit, Remény és Szeretet szép gondolata, majd az anya könyörgései követik.
Elõször azok, amelyeket minden édesanya imádkozhat, majd a férjeinkért való könyörgés és végül a nagymamák könyörgése gyerekeik családjáért, unokáikért. Az ima azért került külön lapra, hogy praktikusan leválaszható lehessen a többi résztõl, hogyha valaki az imafüzetébe téve akarja majd vinni a templomba.
A hátsó oldalra került a közösség megalakulásának története, hogy a célját és hitelességét mindenki magáénak tekinthesse. Gábor atya nagy örömmel mesélt a füzetecske összeállításáról, majd pár szót szólt az Útmenti Boldogasszony kegyképének cseréjérõl.
Énekeltünk, imádkoztunk és elõször mondtuk el közösen az új füzetecskébõl a közös imánkat.
Egy édesanya elmesélte, hogyan menekültek ki gyermekei egy szarvassal való ütközés karamboljából, amit õ a közõsségbe való tartozásának köszön és azt is, hogy testvére gyermekei, akik eddig nem gyóntak meg, most húsvétra minden rábeszélés nélkül meggyóntak, megáldoztak. Az édesanyjuk is a közösségünk tagja és buzgó imáit meghallgatta az Úr, hogy gyermekei szive megnyílt ezen a nagy ünnepen.
Mária néni sirva kéri,hogy imádkozzunk testvére gyermekiért, akik eltávolodtak a hittõl, már hallani sem akarnak Istenrõl, kicsi gyermekeiket sem keresztelték meg. Katóka kéri,hogy imádkozzunk férjéért és gyermekeikért, hogy legalább a 25 éves házassági évfordulójukon elkísérjék õt egyszer a templomba és együtt lehessenek.
Egy édesanya kéri,hogy imádkozzanak egy várandós édesanyáért,aki nem szívesen tartaná meg harmadik gyermekét, mert anyagi tehernek érzi, mivel nincs munkaviszonya és semmiféle segély nem illetné meg.
Az édesanyák együtt imádkoztak esõért, majd elmenõben mindenki a távolmaradóknak elkérte az imafüzetét, hogy hamarosan hozzájuk is elkerüljön.
Egy tanárnõ édesanya ittmaradt, hogy megtegye javaslatait, ha az ima újságban is megjelenne, nehogy valamilyen küllemi vagy helyesírási probléma zavaró legyen.
Legyen Isten áldása ezen a kis füzetecskén és jusson el minden keresztény édesanya kezébe, szívébe, hogy együtt könyörögjünk gyermekeinkért.

1993.április 27.

Kedd estére esett a Keresztény Édesanyák Szent Mónika közösségének e-havi összejövetele. Az elején attól féltünk Gábor atyával, hogy kevesen leszünk, mert elõtte volt egy összejövetel vetítéssel itt a hittanteremben,ahol sok Mónika közösségbeli tag is volt és azoknak már fárasztó lett volna újra visszajönni. A másik ok, hogy megkezdődtek a kerti munkák , ami sok háziasszonyt leköt még ezekben a délutáni órákban is, fõleg hétköznap. Ennek ellenére megtelt lelkes édesanyákkal az összejöveteli terem, amit nagyon szépen piros tulipánvirágok díszítettek, hiszen a következõ vasárnap anyák-napja és egy kicsit az ünneplésre is idõt fogunk szakítani.
Gábor atya szeretettel üdvözölte a megjelenteket. Imával, Szentlélek segítségül hivásával kezdõdött az összejövetelünk és két szép Szűzanyáról szóló éneket elénekeltünk, Gábor atya kisért bennünket elektromos orgonán. Ezen az estén egy kicsit a Szűzanya tiszteletével kapcsolatban is szólt Gábor atya és megemlítette, hogy a Duna parton van egy uti Mária kegyszobor, ami sajnos nagyon el van hanyagolva, be van törve a kép üvegje, pedig mennyire fontos volna, hogy ott, ahol ennyi fiatal és hitetlen ember is megfordul, kicsit figyelmeztetésül és óvó szemmel ott lenne egy szép Szûzanya kegykép.
Az édesanyai hivatásról, az imádságról beszélgetünk. Utánna az egyik édesanyának a kisfia három szép édesanyákról és édesanyáknak szóló verset mondott el. Kiosztotta Gábor atyával együtt a virágokat és egy édesanya mindenkinek készített szép virágcsokor képecskét, melynek túloldalán Ratkó József verse volt ráirva   "Az anyák halhatatlanok"
Nagyon meghitt ünnepség volt, többen gondoltak távollevõ vagy eltemetett gyermekeikre akik helyett mostígy részük lehetett az anyák napi köszöntésben. Ezután közösen elmondtuk a Spanyolországból érkezett és lefordított imát gyermekünk hitéért még énekeltünk. Szinte ügy éreztük nem bírjuk abbahagyni az együtt imádkozást , énekelést, de mégis vége kellett,hogy legyen.  A távollevő édesanyáknak járó képecskéket a verssel szétvitték az édesanyák, így vasárnapig mindenki meg fogja kapni. Ez is egy kis együvé-tartozás jele legyen közöttünk.
A jó Isten áldásával tértünk otthonainkba,hogy újra egy hónapig külön-külön imádkozzunk mindannyiunk gyermekéiért.

1993.március 27.

Újra szombati napra esett a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének e havi találkozója. Szép számmal jöttünk össze. Milyen jó, hogy ez a szép terem rendelkezésünkre áll.  Az elmúlt egy hónap alatt megpróbáltuk megszokni az új imát, amit a spanyol forditás alapján kaptunk Gábor atyától. Különbözõek a vélemények. Gábor atyának is az az érzése, még nem ez a végleges szöveg. Jó lenne persze többféle képpen is megfogalmazni kéréseinket az Úr felé. Más ima kellene az egyedülálló anyáknak, más a kisgyermekeket nevelõknek és megint mást éreznek fontosnak az idõsebb nagymama korúak. Majd lassan kialakul, hogy is legyen. Gábor atya javaslatára a mai estét szánjuk egy kicsit Szent Ágoston vallomásainak, melyekben olyan szépen visszaemlékezik édesanyjára Szent Mónikára, közösségünk névadójára.
Talán nem véletlen, hogy éppen ma estére készült fel az egyik édesanya ebbõl a könyvbõl és szeretné megosztani mindannyiunkkal az élményét. Combnyaktörés sérülése miatt hónapok óta szobafogságra volt itélve, így valóban sokat elmélkedhetett Szent Ágoston csodálatos művén, így felolvasása és gondolatai valóságos élményt jelentettek számunkra. Egy másik édesanya sírva köszöni a közösség imáit, mert úgy érzi olyan történt fiával,ami az imáknak is köszönhetõ, hiszen nagyon súlyos karambolból került ki teljesen sértetlenül. Milyen öröm hallani boldogságát és tanuságtátelét. Az imákba vetett nagy bizalmát. Bizzunk! Megint másik édesanya szólal meg és elmond egy kis anekdótát,amit egy lelkigyakorlaton hallott. Az imádkozásban való biztos hitünkre figyelmeztet bennünket:

1993.február 27.

Szombat estére esett a találkozója a Szent Mónika Közösségnek.
Gábor atya nagy örömmel mutatja a kezében lévõ imacsomagot.
Minden ittlévő édesanya kezébe veheti a fordítást. Akik nem tudtak eljönni, azoknak majd a napokban el juttatjuk. Kicsit furcsának találjuk még az új szöveget. Elhangzik a kérdés,hogy a régi imát imádkozhatjuk-e vagy feltétlenül ezt kell mondanunk.
Van aki már kivülrõl tudta és így nem kellett már neki a templomba vinnie. Valószínű ezt az újat is megszokjuk, megszeretjük és nagy átéléssel, saját problémáinkhoz igazítva tudjuk Mennyei Atyánk elé térjeszteni.
Újra emlékeztet bennünket Gábor atya,hogy ha nehéznek tûnik is, de tartsuk meg az egyetlen feltételt,és minden nap mondjuk el az imát, a hét egy napján pedig a templomban imádkozzunk gyermekeinkért.
A könnyebbség kedvéért a templomban az imazsámoly oldalán el lesz helyezve az imaszöveg, hogy ne okozzon problémát ha valaki nem hozza el a sajátját.
Egy-két édesanya változtatást kér,hogy kezdetben úgy érezte el tud menni hétköznap templomba az ima elvégzése miatt, de nem mindig sikerül, igy a vasárnapi napon kívánja ezentúl a templomi imádságot vállalni.
Az összejövetelünket az ima közös elvégzésével zárjuk.