Kalocsa, 1997. augusztus 28-án

Dícsértessék a Jézus Krisztus!

Kedves jó szentmonikás édesanyák!
Az Úr békéje legyen bennetek!

Nagy örömmel fordulok most hozzátok, hogy még melegében beszámoljak Nektek tegnapi szép találkozónkról. Messzirõl is jöttek kedves édesanyák. A legelsõk talán éppen az egriek voltak. Még üres volt a templom és egyikük megkérdezte, ugye még mások is jönnek? Hát jöttek is! Nem fértünk be a templomba! Még a pótszékeket is ki kellett hozni és így sem lett elég. Hála a jó Istennek! Ez az Õ mûve! Honnan is jöttek tehát édesanyák? Csak úgy fölsorolom a helyneveket: Budapest, Eger, Szentkirály, Kiskunmajsa, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Pestújhely /XV.ker./, Szilvásvárad, Baja, Kecel, Tata, Harkakötöny, Alsómégy, Hornokmégy, Imre-hegy, Fülöpjakab, Kunszállás, Csávoly, Újtelek, Mélykút, Pápa, Fajsz, Dusnok, Balotaszállás, Bátya. És ha valamely helység kimaradt volna, elnézést kérünk.
Ima találkozónkat szentségkitétellel és a szentolvasó elimádkozásával kezdtük. A tizedeket egy-egy énekkel szakítottuk meg és minden tizednek volt egy imaszándéka:
1. A Szent Mónika Közösséghez tartozó minden édesanyáért, hogy álhatatosan kitartsanak az imában és ne lankadjanak el buzgóságukban.
2. Hogy az Úr eősítse meg a hitüket a közös ima erejében, amely hitünk az ő kifejezett igéretén nyugszik.
3. Magyar hazánk hitbeni és erkölcsi feltámadásáért és mindazokért, akik ebben fáradoznak, különösen is az édesanyákért.
4. A jelen- és távollevõ édesanyákért, hogy az Úr teljesítse azt a kérésüket, amelyet leginkább a szivükben hordoznak.
5. Hogy a Szűzanya Szeplõtelen Szivének Szeretetlángja mihamarabb kiáradjon édes hazánkban és az egész világon.
A rózsafüzér elimádkozása után áldást adtam a legméltóságosabb Oltáriszentséggel, amelyet utána a szentségházban helyeztem el.
Ezután következtek egyes édesanyák beszámolói, egy másik édesanya nagyon szép dolgot olvasott fel Szent Mónikáról és utána egy szép imát mondott.
A szentmisén két atya is koncelebrált, egyikük az érsek
atya képviseletében jött el és adta át főpásztorunk üdvözlését. A szentmise Szent Mónikát állította elénk annak az evangéliumi özvegy édesanyának a személyében, aki egyetlen fiát siratta és vitte ki temetni. De az édesanya könnyei megindították üdvözítõnk jóságos szivét, és visszaadta élve gyermekét az anyának. Ez történt Szent Mónikával is és fiával Ágostonnal.
A homíliából szeretnék pár gondolatot kiragadni.
Azzal a felvetéssel kezdõdött a homilia, hogy megelégedhetünk-e csupán azzal, hogy gyermekeink ne veszítsék el a hitüket. Bár ez igen nagy dolog, mégsem szabad ezzel megelégednünk! A feltámadott üdvözítõ, aki Galileába hívta az ő tanítványait, ezt az ünnepélyes nagy parancsot adta nekik: "Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet ..." Ez pedig csak úgy megyalósitható, ha mi is Krisztusnak igazi tanítványokat igyekszünk nevelni. Az Ûr Jézus is legtöbb és legdrágább idejét tanítványai képzésére fordította. Jézus elõre látta a jövõt és így gondolkozott: "Mivel én egy napon meg fogok halni, másokat fogok kiképezni, akik olyanok lesznek mint én. Rájuk küldöm Szentlelkemet és elküldöm őket az egész világra, amint az Atya küldött engem, hogy folytassák térben és idõben a rámbízott küldetést." Az Úr Jézus tökéletesen tudta, hogy az õ nagy feladata a megváltás műve mellett a tanítványok képzése volt. - A ti feladatotok is ez, kedves édesanyák.
De ezt csak úgy tudjátok megvalósítani, ha előbb ti is Jézus igazi tanítványai lesztek. Azzal, hogy meg vagyok keresztelve, még nem vagyok automatikusan Jézus tanítványa is! Jézus tanítványa az, aki hűségesen nap mint nap odaül Jézus lábaihoz, hogy hallgassa a Mestert! Hallgatni a Mestert! Mi mennyire nem tudunk hallgatni! Azt hisszük, hogy az imádkozás abban áll, hogy mindig mi beszélünk! Mennyire fárasztó olyan valakinek a társaságában lenni, aki csak beszél és nem hagy minket szóhoz jutni. Ne tegyük ezt az Úr Jézussal! Csendesedjünk el, még a belsõ beszédet is hagyjuk abba és hagyjuk õt beszélni és hallgassuk, hallgassuk Őt!
Ha kitárt szívvel hallgatjuk Öt, szivünk beissza az õ
jelenlétet, az õ szavait és lassan-lassan mi is hasonlóvá válunk Hozzá. Szavai vérünkké, életünkké válnak. Olyanok leszünk mint Ő! " Elégedjék meg a tanítvány, ha olyan lesz, mint a Mestere. " / Máté 10,24 /
Az emberek mindjárt apostolkodni szeretnének. Nem! Elõbb kell tanítványnak lenni és csak utána apostolnak! Jézus az apostolait tanítványai közül választotta ki. Egy jó kis gyakorlat: Valaki egy társaságban körüljár poharat kínálgatva a jelenlevõknek. De a pohár üres! Az emberek értetlenül nézik. Nemde mi is poharat kinálgatunk az embereknek, és azok észreveszik, hogy a mi poharunk üres! Töltsd meg, jó testvérem a poharadat, a szívedet, Jézus az élõ vizek forrása, töltsd meg poharadat az élet vizével, és akkor adhatsz bõséggel szomjazó embertársaidnak. Ülj le Jézus lábához és hallgasd õtl Meg fogod tapasztalni, hogy õ valóban szól hozzád! Elõbb kell tanítványnak lenni és csak utána apostolnak! Csak úgy tudunk Jézusnak igazi tanítványokat képezni, ha elõbb mi magunk azok vagyunk.

Kalocsa, 1997 május 22-én

A Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége édesanyáinak.
Kedves jó Édesanyák!

        Nagy szeretettel köszöntelek újból Benneteket. Már vége felé jár a szép május hónap, amely az édesanyákhoz való szeretetteljes odafordulással kezdődött és amelyet a mennyei édesanyánk iránti áhitat hat át. Tisztelet és szeretet nektek, édesanyák, akik az életadás és szeretetetek révén oly közel vagytok a jó Istenhez, különösen is a Szentlélekhez, aki az "életadó Lélek", a szeretetnek és az egységnek a Lelke. Az õ szeretete, világossága töltse el sziveteket! Köszönjük meg Neki, hogy életre keltette, ma is élteti és felvirágoztatja a mi kis Közösségünket és szüntelenül adja nekünk a "jámborság" lelkét,
azaz az imádság szeretetét, izét és abban való állhatatos kitartást.
        Mint egy zarándokcsoport papkísérője április hónapban eljutottam Lourdes-ba és Fatimába. Mindkét helyen buzgó imában emlékeztem meg kedves Mindannyiótokról és ajánlottam Közösségünk minden tagját a Szűzanya Szeplõtelen Szívébe. Imádkoztunk, hogy a Szűzanya mentse meg Hazánkat, magyar népünket, és hogy a Szeretetláng nyerjen hivatalos elismerést katolikus Egyházunk részérõl Hazánkban.
        Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy fölhívjam figyelmeteket egy veszélyes szektára, amely itt Kalocsán is erõsen terjeszkedik: a Szcientológia egyháza. Bár nem igen mutatkozik ezzel a névvel, a DIANETIKA szó jelölése alatt könnyebben felismerhetõ. Az ezen címszó alatti előadásokra hivogatják a gyanútlan embereket, fõleg fiatalokat. A szcientológia vallás kizárólag Hon Hubbard /egy amerikai ember/ írásain és elõadásain alapul, aki 1954-ben egyházat alapított. Különös egyház, ahol az ember énje van a középpontban és csak egészen a periférián esik szó Istenrõl, aki ugyanaz mint a végtelenség... Tehát nincs szó egy keresztények Istenérõl, Jézus Krisztus pedig említést sem érdemel... Szeretik megkörnyékezni a pedagógusokat és az iskolásokat, azzal a kecsegtetõ kinálattal, hogy megtanítják a gyermekeket okosan, szépen, élvezettel tanulni. Teszteket kell kitölteni, ez is az ő módszerükhöz tartozik. Másoknak segítséget kínálnak fel az idegen nyelvek tanulásához. Kurzusaikon a szellem egyre magasabb szárnyalását ígérik követőiknek. Az egyre magasabb kurzusok eygre magasabb összegekbe kerülnek. Vigyázzunk, kedves Édesanyák, legyetek éberek és minél többeknek hívjátok fel figyelmét erre a veszélyre. Egy evangéliumi idézettel, az Úr Jézus szavával szeretném ezt a részt lezárni: "Bizony, bizony mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan mászik be, az tolvaj és rabló... A juhok számára én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be az üdvözül, ki-be jár és legelõre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jõttem, hogy életük legyen és bõségben legyen." /Evang.Szent János, 10,1-10/. Óvakodjunk a hamis tanítóktól, akik félre vezetik az embereket és ugyanígy a természetgyógyászoktól is.
Kedves édesanyák, ebben az évben is meghívunk Benneteket AUGUSZTUS 27-én KALOCSÁN TARTANDÓ NAGYTALÁLKOZÓNKRA. Nagy szeretettel várunk Mindannyiótokat.
Olyan jó egyszer együtt imádkozni, együtt részt venni a szentmise áldozaton, együtt örülni egymásnak, látni egymást, köszönteni egymást. Azon a napon 14.30-kor kezdjük majd programunkat a jezsuita atyák templomában.
        Egy nagyon fontos szándékra szeretném most kérni imátokat. Június 3-án, kedden, 10 órakor fogad engem dr.Takács Nándor püspök úr Székesfehérváron. Beszélgetésünk tárgya a Szűzanya Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja lesz. Nagyon kérem imáitokat! Aki teheti, kérem, imádkozzék abban az órában az Oltáriszentség elõtt. Köszönöm!
        Kedveseim! Hamarosan itt lesz az Úrnapja is, az Oltáriszentség ünnepe! Anyaszentegyházunk így ír az Oltáriszentség vételérõl, a szentáldozásról: "A krisztushívők a legnagyobb tiszteletet tanúsítsák a legszentebb eucharisztia iránt, ... , nagy áhítattal és gyakran vegyék magukhoz ezt a szentséget, és a legmélyebb imádattal tiszteljék."  /898.kánon/  Egy idõ óta, nyugati példákat utánozva, szokásba jött nálunk is a kézbõl való áldozás. Elismerem, hogy meg van engedve, és a hívek maguk dönthetik el, hogyan áldoznak, feltéve, hogy a "legnagyobb tisztelet, nagy áhitat és a legmélyebb imádat" minél jobban biztosítva legyen. Erre buzdítani és rá vigyázni, szent kötelességünk. De az áldozásnak kétféle módozatát egymás mellé téve, szabadjon kifejeznem személyes meggyõzõdésemet: hiszem, hogy a szájba helyezett szentostyával jobban tudjuk megadni az Úr Jézusnak a neki kijáró tiszteletet és hiszem, hogy így kevesebb visszaélésnek is van kitéve az Úr Jézus szentséges Teste. Attól azonban mindig óvakodjunk, hogy e miatt pártokra szakadjon a keresztény közösség, amely szintén Krisztus teste.
        Kedves Testvérek, még pár szót írnék arról, hogy elöljáróm, Páter Provinciálisom engem miskolci gimnáziumunkba szándékozik küldeni. Sok kis diákunk van már és alig van hozzá jezsuita atya. Mondhatnám, hogy sokkal többrõl van szó mint szándékról, mégis várunk egy utolsó megnyilatkozást Provinciális atya részérõl. Õneki kell kimondania a végsõ szót, amelyet engedelmesen mint Isten akaratát fogadok majd el. Ugyanis közben sok levél érkezett hozzá, hogy engem itthagyjon Kalocsán. Kérlek Benneteket, imádkozzatok, hogy a jó Isten akarata teljesüljön, de ne aggódjatok, mert Isten segítségével a Szent Mónika Közösség mindenképen tovább fog működni! Így reméljük!
        Kedves jó Édesanyák! Köszönet és hála buzgó imáitokért, amelyeket naponta elvégeztek gyermekeitek és minden édesanya gyermekének a hitéért. A Szentlélek adja meg nektek az õ erejét, hogy továbbra is kitartsatok az imában.
Szeretettel köszöntelek Benneteket

Az Úr Jézus és a Szűzanya nevében!

Mélykút, 1997 február 20-án.

Kedves jó szentmonikás édesanyák! Az Úr legyen veletek!
Újból én szólok hozzátok, hogy megtörjem ezt a kissé hosszabbra nyúlt hallgatásomat. Bizony, az augusztusi nagytalálkozónkról szóló-beszámolóm után most írok nektek elõször. Sajnos elmaradt a karácsony elõtti kis levél. Kérlek benneteket, fogadjátok ezt megértéssel. Most már februárban vagyunk, benn a nagyböjti szent idõben, hogy lelkileg megújulva ünnepelhessük majd húsvét szent ünnepét.
Itt vagyok Mélykúton, ahol Sándor atya jóvoltából csendben tudok imádkozni és dolgozni, nagyobb összeszedettségben mint otthonomban, imádkozzatok érte és plébániájáért. A jó Isten áldja meg érte!
Kedves jó testvéreim, mindig azzal kezdem, hogy hálát adok a jó Istennek ÉRTETEK, imádkozó édesanyákért és kérem õt, az õ ereje tartsa magasra imádkozó kezeiteket és sziveteket, és ne engedje, hogy föladjátok napi imátokat, amellyel oly sok kegyelmet esdetek ki az édesanyák és a gyermekek, fiatalok számára. Az imádkozó Szűzanya és Szent Mónika képe lebegjen mindig elõttetek!
Kedves jó édesanyák, pár héttel ezelõtt ugyancsak itt voltam Mélykúton és egy szép könyvet olvastam Fatimáról: "Századunk reménycsillaga FATIMA". A Fatimában élõ Kondor atyának a könyve. Szinte egy kincset fedeztem fel! Ebbõl a kincsbõl szeretnék ma megosztani valamit veletek. Bizony, ebben az évben ünnepeljük a Szűzanya fatimai jelenéseinek nyolcvanadik évfordulóját! Még sokat kell tanulnunk Fatimából és sokat kell még tennünk, hogy a Szűzanya kéréseit valóra is váltsuk.
Talán sokan nem is hallottunk még arról, hogy a Szűzanya jelenéseit angyali jelenések elõzték meg. Három alkalommal egy angyal jelent meg a három kis pásztor gyermeknek 1916-ban, akik akkor még csak 6, 7 és 9 évesek voltak... Szeretném ide lemásolni Kondor atya könyvébõl a három angyal-jelenés történetét, hogy azokból valami lelki hasznot meríthessünk.
Az elsó angyal-jelenés: 1916 tavasza lehetett, amikor elõször jelent meg az angyal. A gyermekek a hegyoldalban legeltették nyájukat. Megebédeltek, és ezután elimádkozták a rózsafűzért. Ekkor történt az elsõ jelenés. "Mintha egy átlátszó ifjú lett volna, ragyogóbb mint a kristály.. Hozzánk érve igy szólt: " Ne féljetek, én a Béke Angyala vagyok! Imádkozzatok velem együtt! " Letérdelt és homlokával a földet érintette. Valami belsõ természetfeletti lendület bennünket is magával ragadott, ugyanígy csináltuk, s ismételtük a szavait:
" Istenem, hiszek Tebenned, imádlak Téged, remélek Tebenned és szeretlek. Bocsánatodért esedezem Hozzád mindazokért, akik nem hisznek Benned, nem imádnak, nem bíznak Benned és nem szeretnek." Ezt az imát háromszor ismételte. Utána hozzáfűzte: " Így imádkozzatok! Jézus és Mária Szíve kegyesen fogadja imáitokat. " S eltûnt.
Lucia emlékezéseiben még, hozzáfűzi: " A természetfeletti légkör, amely körülvett bennünket, oly bensõséges volt, hogy jó ideig még saját létünket se vettük észre, ugyanabban a tartásban maradtunk, ahogy az angyal hagyott bennünket. Közben állandóan az õ imáját ismételtük. Erõsen és világosan éreztük magunkban Isten jelenlétét. Még ahhoz sem volt bátorságunk, hogy egymáshoz szóljunk. Másnap ugyanazon légkör hatása alatt álltunk, s csak lassan tértünk magunkhoz. "
A második angyal jelenés: Ez július vagy augusztus hónapban történt. A nagy hõségben ebéd után már a kút mellett játszottunk a fák árnyékában. Hirtelen egy ifjú állt elõttünk és így szólt: " Mit csináltok? Imádkozzatok, imádkozzatok sokat! Jézus és Mária Szentséges Szive általatok akarják irgalmasságuk tervét megvalósitani. Imádkozzatok szakadatlanul és vezekeljetek a sok bûnért, amellyel Istent megbántják és kérjétek a bûnösök megtérését! Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét." Hogyan hozzunk áldozatot? - kérdezte Lucia. " Mindent alakítsatok áldozattá! . .. fogadjátok megadással a szenvedést, amelyet az Úr fog küldeni és viseljétek türelmesen." Az angyal szavai fénysugárként hatoltak lelkûnkbe. A fényben Istent ismertük fel, s azt, hogy mennyire szeret bennünket és kívánja szeretetünket. Megértettük azt, hogy az Úr áldozatunk árán megtéríti a bûnösöket. Ettõl kezdve valamennyi önmegtagadásunkat Istennek ajánlottuk fel. De akkoriban még nem kerestünk más vezeklési módot, csak azt, hogy órákig a földre borulva az angyal imáját ismételtük.
A harmadik angyal jelenés: Október elején vagy szeptember végén lehetett.Ugyancsak a déli órákban történt, a hegyoldalban. "Ott szokásosan elimádkoztuk a rózsafûzért és azt az imát, amelyre az elsõ megjelenéskor tanított bennünket az angyal. Ez alkalommal jelent meg harmadízben, kezében kehellyel, fölötte pedig egy ostya, amelybõl vércseppek hullottak a kehelybe. A kelyhet és az ostyát a levegõben hagyta lebegni. Közben a földre borult és háromszor a KÖVETKEZÕ IMÁT rebegte: ''Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek! Mélységes alázattal imádlak, s felajánlom neked Jézus Krisztus legdrágább Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét, Aki a föld valamennyi tabernákulumában jelen van engesztelésül a szidalmazásokért ás közömbösségekért, amelyek által Õt bántják meg. Jézus Szentséges és Mária Szeplõtelen Szive végtelen érdemei által könyörgök Hozzád a szegény bûnösök megtéréséért."
Azután felemelkedett, kezébe vette a kelyhet és az ostyát. Az utóbbit nekem adta /Luciának/, a kehely tartalmát pedig Jácintával és Ferenccel itatta meg. Közben így szólt:
" Vegyétek Jézus Krisztus Testét és igyátok Vérét, amelyet a hálátlan emberek oly szörnyen meggyaláznak. Tegyétek jóvá bûneiket és vigasztaljátok a jó Istent." - Újra a földre borult és velünk együtt háromszor megismételte ugyanazt az imát: Legszentebb Szentháromság. . .stb és eltûnt.
Milyen volt a hatása a gyermekekre? Folytatom Lucia szavaival: " Ez a természetfeletti hatalom teljesen erõt vett rajtunk. Utánozni kezdtük az angyalt mindenben. Mi is földre borultunk és úgy ismételgettük imáját. A jó Isten jelenlétét annyira éreztük, hogy szinte összeroppantunk erejének hatása alatt. Testi érzékeink hosszabb idõre mintegy felmondták a szolgálatot. A rákövetkezõ napokban munkánkat ezen természetfeletti erõ kisugárzásában végeztük, amely mintha, beburkolt volna bennünket. Az Istennel való egyesülés békéje és boldogsága meg úgy lekötötte bensõnket, hogy lelkileg tökéletesen Vele egyesültûnk, fizikailag pedig teljesen erõtlenné lettünk. "
Ilyen egyszerûen és elragadó an írja le Lucia, mint fõszereplõ és szemtaú, ezt a történelmi eseményt, ezt a RENDKÍVÜLI LÁTVÁNYT, az emberi természet találkozását a túlvilággal. Mind a szavak, mind pedig a gesztusok és a színhely tele vannak tanulsággal és mély jelentõséggel.
Az idézetek KondorLajos SVD.atya könyvébõl a 39.-tõl a 45. oldalig találhatók. A Szent Szûz angyalt küldött maga elõtt, hogy az mintegy elõkészítse az Ő érkezését. E jelenések által a kis pásztorokat természetfölötti légkörbe helyezte. Megcsodálhatjuk, hogy az égi pedagógia milyen nagy tiszteletben tartja a gyermeket és tíz éven aluli kisgyermekek milyen mély hitre, szeretetre, áldozatvállalásra képesek! És milyen nagylelkûen válaszoltak az égi tanításra!
Kedves jó édesanyák, remélem, tudtok meríteni ihletet magatok számára, hogy ti is az Úr és a Szűzanya angyalai lehessetek.
Nagy szeretettel köszöntelek Benneteket