Uram vigyázz reám, hogy öreg koromban is szerethető legyek.

Fékezd meg túlbuzgóságomat, amellyel azt képzelem, hogy nekem minden témához, mindig mondanom kell valamit. Szabadíts meg attól a jószándékú segíteni-akarástól, amellyel mindig én akarom elrendezni mások rendezetlen ügyeit. Ne vegyem zokon, ha az emberek beavatkozásnak nevezik az én segíteni akarásomat.

A Kisherceg írója , Antoine de Saint-Exupéry , így kérte a Teremtőt a napi megpróbáltatások közepette:

Uram, nem csodákért
és látomásokért fohászkodom,
csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé,
hogy a napok sokféleségében
és forgatagában idejében rögzítsem
a számomra fontos felismeréseket
és tapasztalatokat!


Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket
a dolgok fontossági sorrendjében,
elsőrangú vgy csak másodrangú
fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez
és mértéktartáshoz,
hogy ne csak átfussak az életen,
de értelmesen osszam be napjaimat,
észleljem a váratlan örömöket
és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől,
hogy az életben mindennek
símán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel,
hogy a nehézségek, kudarcok,
sikertelenségek, visszaesések
az élet magától adódó ráadásai,
amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt,
akinek van elegendő bátorsága
és szeretete az igazság kimondásához!


Az igazságot az ember
nem magának mondja meg,
azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma
éppen úgy oldódik meg,
hogy nem teszünk semmit.
Kérlek segíts, hogy tudjak várni!


Te tudod, hogy milyen nagy
szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb,
legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára
méltók lehessünk!


Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz,
hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen
- szavakkal vagy szavak nélkül -
egy kis jóságot közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok,
hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

EGY MEGHALLGATOTT IMÁDSÁG

Erőt kértem az Úrtól,
s Ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam,
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam,
gondolkodó agyat adott,
és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.

Kértem bátorságot,
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.

Áhítottam, hogy szeretni tudjak,
és kaptam az Úrtól bajbajutott embereket,
akiken segítsek.

Kegyes jóindulata helyett
alkalmat kaptam a jóra.

Semmit sem kaptam, amit kértem -
és mindent megkaptam,
amire szükségem volt!
Imádságom meghallgatásra talált.

A mélységből kiáltok Hozzád , hallgass meg Uram!

Taníts meg, hogy kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben, s hogyan

kell örülni a megérdemelt könnyben.

Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam, s az alázatosság

színtelenségét okosan csillogtassam.

Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni, s hogyan kell féktelen erővel

ISTENEM, KÖSZÖNÖM

Istenem, köszönöm mindazt, amit adtál,

Az éjt, a pihenést, a sok-sok szenvedést.

Köszönöm, amiért tűrni tanítottál,

A szenvedéseket, amit a vállamra raktál.

Köszönöm az életet, ami eddig tartott,

Köszönöm a békét, a sok lelki harcot.

Köszönöm, jó Atyám, hogy lelkem hozzád vágyik,

Add, hogy erőm legyen egészen hazáig.