1994.június 27.

Keresztény édesanyák Szt. Mónika közösségének összejövetele hétfõi napra esik és Gábor atya a köszöntésünk után közli,hogy a mai összejövetelünkön fõképpen meg kell emlékeznünk a családapák szerepérõl. Imádkozzunk, hogy mivel Szent László király ünnepe van, hozzá hasonló jó és példamutató keresztény édesapákat adjon hazánknak a jó Isten. Errõl elmélkedünk és felolvas nekünk Szent László életébõl, örömét fejezi ki egyben, hogy végre köztünk lehet, hiszen két alkalommal is távol volt elhívásai miatt közösségi összejöveteleinkrõl. Tájékoztatja az édesanyákat, hogy még mindig nem szûnik a levelek érkezése az ország különbözõ területeirõl és azok azonnal meg is vannak válaszolva. Minden csatlakozónak küldünk levélben két imaszöveget, hogy az egyik az övé legyen, de ha hívást érezne csoportalakításhoz, úgy a másikat fénymásolhassa. Egyben az újságcikket is elküldjük, hogy a templomokban is hirt adhassanak kezdeményezésünkrõl és egyre többen tudjanak errõl az imaszövetségrõl.
A mai napig 97 levél érkezett, persze ezek közül most már sok olyan, amely ben hírt kapunk, hogy igenis nagy számban csatlakoznak egy-egy plébánia köré az édesanyák általában 5o fõvel, lesokszorosítják az imalapot és megbeszélik az összejöveteleket is. Nagy öröm ez és hálát adunk a jó Istennek, hogy egyetlen cikk megjelenése ilyen visszhangot váltott ki és sok jó apostolra találtunk mindenfelé. Máshonnan érkeznek meghívások is, pl. menjünk el Andocsra búcsúra és ott találkozzunk a közeli Tab községben lévõ Szt. Mónika Közösségi édesanyákkal. Tanakodunk,hogy hogyan is legyen. Sok levélben más imalapok érkeznek különbözõ kezdeményezésekrõl. Szívesen csatlakozunk a hazánkért való imaszövetséghez és szétosztásra kerül az egyik levélben érkezett Minden napom szentmise cimü elmélkedés is, így gazdagítjuk egymást lélekben.
Több édesanya beszél életérõl, imaélményeirõl, tapasztalatairól, majd közösen elimádkozzuk az imánkat, különösen könyörögve egy kicsi beteg rákos gyermekért és egy depresszióban szenvedõ egyetemista lányért, akiknek édesanyjai Közösségünk tagjai, de nem lehetnek most itt velünk.
Kérve az Úr áldását életünkre feltöltekezve távozunk otthonainkba.
Még egy örömhírünk van, városunk iskoláiban igazgatóválasztás volt és két iskolába is közösségünk lelkes tagjai kerültek  ki gyõztesen, kérjük az Úr áldását mûködésükre, iskoláik diákjaira, tanáraira.
Egy kis gond van az imalapok sokszorosításával, mivel most sok kell és elfogyott, jó lenne a templomokba kitenni,hogy városunkba jövõ zarándokok értesüljenek róla és vihessék. Két édesanya jelentkezik segíteni.

1994.május 27.

Keresztény Édesanyák Szent Mónika közösségének kalocsai csoportjának havi összejövetelén ma újra nem lehet velünk vezetõnk Gábor atya, mert Németországba ment Altöttingbe. A tegnapi napon átadott egy levelet az egyik édesanyának, hogy összejövetelünkön olvassák fel. Milyen jó érzés, hogy lélekben itt tudhatjuk magunk között és imádkozhatunk épségben való hazatéréséért.
A Közösségünk életében nagy dolgok történtek az elmúlt egy hónap alatt, ugyanis nem is sejtettük, hogy május 1-én Anyák napja alkalmával megjelenik az Új Emberben egy hiradás Közösségünkrõl, így tehát amint az ország különbözõ területeirõl a cikk olvasása hatására hivást éreztek az édesanyák a csatlakozásra, jöttek a levelek mindenhonnan. Hála Istennek, hogy ilyen lelkesedés fogadta a hírt és adja meg nekünk az Úr megtartó kegyelmét, hogy valóban eljussunk egykor ahhoz az időhöz, amikor minden édesanya könyörögni tud gyermekéért erõs hittel és reménnyel. Az Úr hallgassa meg a mi szívbőljövõ imáinkat és könyörüljön meg gyermekeinken, hogy megtapasztalhassák életük folyamán az Úr drága szeretetét és rátérjenek a hit útjára, onnan pedig le ne térjenek egész életükön át.
Nagy a mi örömün. Az asztalon szép csokor virág és már vagy 50 levél különbözõ helyekrõl. Az édesanyák körbejárják az asztalt és fennhangon olvasgatjuk a városok, falvak neveit, ahonnan csatlakozási kérelmek érkeztek.
Fel is olvasunk közülünk egy párat, majd beszélünk még arról is, hogy Gábor atya felnagyította az újságcikket és szétküldte a Kalocsa-Kecskeméti egyházmegye minden papjának,hogy tegyék ki a templomaikba.
Szó esik az esztergomi zarándoklatunkról a szavazást megelõzõ napon, ahol közösségünk imalapját elhelyeztük Mindszenty biboros úr sírjánál, kérve az õ közbenjárását is imáinkra, hazánk ifjúságára.
Május van a Szűz Anya hónapja, Mária tiszteletére énekelünk és imádkozunk az ország különbözõ területein hozzánk csatlakozó édesanyákért, gyermekeikért. Bátyáról hoztak örömhírt,hogy egyik csoporttársunk, aki súlyos mûtéten esett át hazaérkezett és eljuttaták neki is az Anyák napi lapocskát, köszöni az imákat, Közösen elimádkozzuk a napi imát és bátoritva egymást, bizakodva megyünk el. De elõtte még megható búcsút veszünk egy idõs édesanyatársunktól, aki ma van közöttünk utoljára, mert Siófokra megy lakni 80 évesen a lányához. Kér imalapokat és igéri, hogy jó apostola igyekszik lenni majd új lakóhelyén is imaközösségünknek; Muzslai Péterné, Margit néni, Isten áldja meg!

1994. április 21. szerda

Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének összejövetele a kalocsai jezsuita templom termében.
Ma nagyon sok édesanya eljött. Hála Istennek. Sajnos Gábor atya most nem lehet közöttünk, mert éves lelkigyakorlatát végzi. Egyik édesanya adja át üzenetét és kéri, hogy imádkozzunk Gábor atyáért távollétében, hogy sok kegyelmet kapjon ezekben a napokban is.
Felolvassa a Kiskunfélegyházi Közösség levelét, így hírt kapunk, ott milyen formában találkoznak és hogyan terjed napról-napra az ima. Nagyon örülünk a hírnek. Egy zarándoklatról is szó esik, ami éppen most van szervezés alatt és még van egy pár hely. Esztergomba lehet menni Mindszenti biboros emlékére imádkozunk hazánkért. Nagyon aktuális május 1.én a szavazások elõtti napon. Többen jelentkeznek. Ez után egy két édesanya részérõl kérés érkezik, amiért szeretnének ,ha közösen imádkoznánk. A bátyai édesanyák közül is jött megbízott, aki elmondja, hogy Terike súlyos beteg Bp-en műtik, ő lelkes tagja Közösségünknek. Az Úr elé terjesztjük érte fohászainkat. Szintén egyik tagunk leányáért is könyörgünk, aki súlyos beteg és sajnos nagyon távol tartja szivétõl Isten szeretének megélését. Könyörüljön meg rajta az Úr és ölelje át õt. Hálás a szivünk azért a hírért, amit hallunk, hogy a kórházi betegágyon egyik édesanya leánya hosszú évek óta most meggyónt, újra imádkozik, így az anya szive megnyugodott súlyosan beteg leánya sorsa felõl. Az egyik édesanya felolvassa az Új Emberbõl az anyák napjára szánt felhívást, amelyben kérik, hogy gondoljunk a jugoszláviai édesanyákra, akik a háborús idõszakban siratják gyermekeiket. Könyörüljön meg az Úr rajtuk. Közeledik Anyák napja,igy mindenki kap egy kis képecsket, amely egy szép verssel köszönt mindenkit és egy-egy szál virággal kezünkben mondjuk el a Közösségünk imáját, majd Miatyánkkal és Üdvözlégy Máriával emlékezünk saját édesanyáinkról is.
Aki nem tud tovább maradni, mert szentmisére megy, attól elbúcsúzunk, de többen maradnak, mert egy videofilmet nézünk meg közösen, amit két jezsuita atya könyvének alapján készítettek,  "Az élet sebeinek gyógyítása címen". Könnyes szemmel, nyitott szívvel nézzük és együtt imádkozunk a filmen látott személyekkel.
Lelkiekben meggazdagodva, közelebb kerülve egymáshoz és a jó lstenhez, búcsúzunk egymástól, az õ drága segítõ kegyelmébe ajánlva mindannyiunkat.

1994. január 27.

Csütörtöki este, amikor találkozik a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége Kalocsán a Jezsuita templom melletti teremben.
Gábor atya nagy szeretettel üdvözli az édesanyákat, akik a téli idõben is rendszeresen eljönnek havonta, hogy együtt is el tudják imádkozni a napi imát. Nemrégen volt az ökumenikus imahét és még elöl vannak az akkor énekelt dalok szövegei. Nagyon szépek, újra szétosztjuk és lelkesen énekeljük a templomban ritkábban hallott tezéi énekeket és más szép lelkesítõ énekeket. Ez az idõ nagyon jó ahhoz is, hogy még a kicsit késõn jövők is elfoglalják a helyüket. Hála Istennek lassan megtelik a terem és Gábor atya egy kis füzetecskét vesz elõ, ahonnan elmélkedéseket olvas fel nekünk lelkesítésképpen és gondolatébresztõnek. A téma HIT-REMÉNY-SZERETET. Valóban a három legfontosabb vezérfonal. Nagyon szép gondolatok, magyarázatok, idézetek. Meghatódva, elgondolkodva hallgatjuk. Hiszen a napi imánk elején szünteletül kérjük az Úr Jézustól e három ajándékot életünkbe. Többünknek akad egy-két hozzáfűzni valója a felolvasottakhoz. Örülünk, ha minél többen megnyílnak és elmondják imatapasztalataikat. Törökné Erzsike néni , akinek mindkét gyermeke meghalt nagyon buzgó hitü édesanya, a közösség imáit egyetlen unokájáért kéri és aztán megosztja élményeit egy könyv elolvasásáról. Többen felirják a címét, hogy majd beszerezzék. Ezután egy közösségünkhöz érkezett levél ismertetésére kerül sor. Kiskunfélegyházáról írt egy édesanya, akinek két gyermeke közül a kisebbik a három éves Gáborka szellemi fogyatékos, még járni sem tud, beszélni egyáltalán, csak sir. Megható, ahogy ez az édesanya minden testilelki erejét bevetve gondozza, derekán hordva kisfiát, aki nagyon sokat kér édesanyjától, hogy teljesen csak rákoncentráljon. Az édesanya Magdika megírja, hogy annyi, de annyi imafelajánlása van, olyan sok társulatba tartozik, hogy se szeri,se száma a napi imáinak és nagyon szeretne ott Félegyházán eljutni többször templomba is, meg az összejövetelekre is, de kisfia miatt még az imavállalásaira sem kerülhet sor minden nap. Kéri segítségünket és tanácsainkat. Nagyon nagy együttérzéssel hallgatja minden édesanya és levelek sokasága fog majd menni hozzá, amiben biztosítjuk imáinkról és nyugtatjuk, hogy semmi félelem ne legyen szivében, hiszen a jó Istennek nem az imák sokasága a fontos, hanem a szívünk tisztasága, és őneki napi fáradozása, türelme, szeretete, kínlódása mind,mind ima,ami nagyon kedves az Úr elõtt. Azonnal kihoz Gábor atya egy képeslapot, amit mindannyian aláírunk és máris biztatáskért elküldünk neki, hogy érezze közösségi összetartozásunk erejét.
Elmondjuk közösen a napi imánkat, egyben Gáborkáról is megemlékezve benne és egy ujabban meghalt közösségi tagunk  /Hesszné Jutka/  árván maradt kilenc gyermekérõl is. Gábor atya azzal vigasztal bennünket, hogy õ folytatja az imát fenn az égben.
Az ima után még egy dologban megállapodunk, hogy nagyobb mennyiségben lesokszorosítjuk közösségünk imáját és városunk két másik templomában is meghirdettetjük Közösségünk létét és a csatlakozás lehetőségeit megadjuk
azzal, hogy a templomban az újságok mellé helyezzék el az imákat és onnan elvihessék azok, akik szeretnék.
Kérjük a jó Isten áldását mindannyiunk családjára és imádkozunk, hogy közösségünk tagjainak száma és hite növekedjen.
Amen.