Kalocsa, 2001. szeptember 15.

Drága jó Édesanya társaim!

Bizonyára nagyon távolinak tûnik az utolsó (májusi) körlevél szétküldése, de magamról tudom, hogy a nyári felfokozott tennivalóink a családban nem is lettek volna alkalmasak a levelezgetésre. Hála istennek azért mégis 40 helyrõl jött beszámoló és új jelentkezés is. Ezekre most nem válaszolnék, mert odatettük minden kérésteket, hálaadásotokat a találkozóinkon az oltár elé. Hisszük, hogy a találkozó kegyelmeit mindenki megkapta.
Kalocsáról május 26-án Pécsre és augusztus 25-én Budapestre is különbusszal jutottunk el és nagyon köszönjük mindkét helyen a szervezéssel és vendéglátással járó fáradságát Pécsett Kõvesi atyának, Ágikának és Annáéknak, Budapesten pedig Christ atyának, Máriának, Magdikának és minden segítõnek, nagyon sok szeretetben volt részünk, Pécsett már a várost jelzõ táblához elénk jöttek az édesanyák és kalauzoltak bennünket, hogy megismerhessük a város nevezetességeit, legfõképpen a gyönyörû Bazilikát. Onnan a találkozó színhelyére a Szûz Anyának szentelt Pécs-Szabolcsi templomba mentünk. Megtelt a templom a helybeli, környékbeli és az ország 17 más helyérõl jöttékkel. A kedves fogadtatás után az örvendetes rózsafûzérrel fordultunk Szûz Anyánkhoz, hogy közbenjárását kérjük szükségeinkben, majd az Úr Jézus Oltáriszentségi jelenlétében engeszteltünk és könyörögtünk egész magyar hazánkért. Szebbnél-szebb énekekben forrtunk össze az elõimádkozó édesanya társainkkal. A szentségi áldás után átmentünk a plébániára, ahol nagyon családias vendéglátás következett, jó alkalom az ismerkedésre. Visszatérve a templomba Gábor atya a Szûzanya Szeretetláng elterjedésérõl, az elsõ országos találkozóról számolt be és az Isteni Irgalmasság füzetecskének tartalmát ismertetve annak megvételét is lehetõvé tette. Ezt követte a nagykozári, vasasi, budapesti-újpalotai, gyulai, hódmezõvásárhelyi és a gyárvárosi csoportok beszámolója, örömmel hallgattuk a tanúságtételeket.
A nap fénypontja következett, az 5 papos szentmise Verner Imre kanonok úr vezetésével. Nagyon köszönjük az énekkar színvonalas közremûködését és a homília is felejthetetlen lesz, mert olyan megható történeteket ismertünk meg szent asszonyokról, amelyekrõl eddig nem is tudtunk. Verner atya visszaemlékezett Ostiai útjára, ahol megtalálta Szt. Mónika emléktábláját, aki ott halt meg. A temetésén kívánságára nem volt szabad sírni, de az elkövetkezõ két napban Szent Ágoston bezárt szobájából szüntelen zokogás hallatszott. Buzdított bennünket, hogy a Szûz Anyához és Szt. Mónikához hasonlóan legyünk képesek mi is teljesen Istennek átadni gyermekeinket. Felidézte még Szt. Gergely pápa édesanyját Szt. Szilviát, aki bencéssé lett fia rendjének átadta palotáját. Milyen lehetett az az édesanya, akinek a fia a gregorián énekekkel ajándékozta meg az egyházat. De példaképpen ott van Donna Vica, Szt. Ferenc, vagy Margit, Don Boscó édesanyja is, akik óriási részt vállaltak fiúk szentté válásában. Minden kornak meg vannak az édesanyái, akik szentté imádkozhatják, önfeláldozásukkal Istenhez segíthetik övéiket. A szentmise után a virágok közé hímzett, bekeretezett emblémánk átnyújtásával köszöntünk meg kanonok úrnak, hogy eljött közénk és úgy éreztük, hogy az idõs, törékeny atya kicsit gyermekeink lelki nagypapája lett. További tanúságtételek következtek, majd Gábor atya vezetésével az Irgalmas rózsafüzérrel zártuk együttlétünket. Útközben még meglátogattuk a Szt.Ágoston templomot, hogy ereklyéje elõtt tiszteletünket tegyük és a gyárvárosi közösség templomában vettünk búcsút a pécsi édesanyáktól.
Az augusztus 25-i Budapest Avilai Nagy Szent Teréz templomban megrendezett találkozóra 39 városból és faluból érkeztek az édesanyák és persze a fõváros szinte minden kerületébõl. Christ György plébános úr és Gábor atya köszöntése után itt a dicsõséges szentoivasót imádkoztuk, hogy égi anyánk közbenjárását kérjük sok sok, szinte megoldhatatlan élethelyzeteinkhez. Ezt követte az Oltáriszentség dicsõítése imáinkkal és szép énekeinkkel. Déli harangszóra a legszentebb áldozat bemutatásához nagy örömmel, tisztelettel köszöntötték virágcsokrokkal Veres András püspök urat, a magyar püspöki konferencia titkárát és Gábor atyát, aki 9 év óta vezetõje közösségünknek. Püspök úr mély tanításából idéznék, aki a keresztény nõ - feleség - édesanya hivatásáról beszélt. Teljesen tönkretették a nõk önazonossági tudatát, mert félrevezették õket. Nem a keresztényi értékeket látják fontosnak. Kérte, hogy az ittlévõ asszonyok mutassák meg Isten tervét társaiknak, mert a csúnya nem tudja, hogy csúnya, míg szépet nem látott. A feleségek legnagyobb értéke a szeretõ önátadás. Sajnos napjainkban sem szüzesség, sem az anyaság nem népszerû, ezért nagy a mi felelõsségünk. Isten az emberiség fennmaradását az anyákra bízta, aki 9 hónapig saját testükben adnak helyet Isten teremtõ művének. A gyermekeknek is a legnagyobb és legjobb biztonság a házasságban van, mely szentségi kötelék és ahol a szeretet gyakorlása visszavonhatatlan. Ezt kell tudatosítanunk fiataljainkban. Adni és elfogadni. Nagy próbatétel. Esendőségünk miatt csak Isten segítségével lehetséges, de a tökéletességre még így sem juthatunk el. A legszebb hivatás az anyaság, ezért egy idõre fel kell tudnunk adni más világi hivatásainkat, de fõleg a karriert. Csak annak a népnek van jövõje, ahol vannak áldozatos anyák, kérjük ehhez a Szûz Anya segítségét is.
A tanítást szinte megkoronázta a gyönyörühangú énekesnõ AVE MARIA-ja, amivel megajándékozott bennünket. Mindkét találkozón a leveleitek mellé még odakerült a több száz írásos könyörgés is, amelyek tele voltak hálával és reménységgel. Hiszünk ebben a mi imaösszefogásunkban. Nagyon köszönjük a vendéglátóink bõséges szeretetlakomáját, ahol a legnagyobb ellenség a gyorsan múló idõ volt, mert sietni kellett vissza a templomba. Gábor atya a Madridból (közösségünk szülõföldjérõl) érkezett híreket ismertette, ahol hozzánk csatlakozva ma õk is összegyûltek közös imádkozásra. Ezeket az országos találkozókat ugyanis a magyar édesanyák kezdeményezték. Nagy lelkesedéssel, tapssal fogadtuk a csoportok bemutatkozását, nyíregyházi, kiskunhalasi, rákoscsabai, debreceni, soproni, pilisborosjenõi, váci, kiskunmajsai, pécsi és szilvásváradi édesanyákat. Hálánkat fejeztük ki Veres püspök úrnak is emblémás képünk átadásával és mivel neki már nincs édesanyja, pedig csak 42 éves, kértük, ha ránéz a képre merítsen erõt imáinkból, amelyek mától õérte is az égbe szállnak. Megkaptuk Gábor atya elbocsátó áldását, adja Isten, hogy távollévõ társaink is részesedjenek belõle.
Minket még Gábor atya testvére és felesége, aki szintén közösségünk tagja szép körutazásban részesített Budán és Pesten, majd megismerhettük a Szt.István Bazilikát. Köszönjük adományaitokat, mely lehetõvé teszi a körlevelek postázását. Ez negyedévenként 18.000 Ft. Négy édesanya is felajánlotta a levélcímzéssel járó munka elvégzését számítógéppel. A mostani borítékot már Aliz címezte Debrecenben. Egyre több helyrõl érkeznek csatlakozási szándékok és alakulnak új csoportok. Imáitokba ajánlom súlyos beteg társainkat, a hirtelen megözvegyült, vagy elhagyott anyákat, akikre minden teher ránehezedik. Imádkozzunk papjainkért, új hivatásokért, de a családapákért is, hogy segítse õket Isten testileg, lelkileg, mert nagy a világ kísértése számukra. Imádkozzunk a terrorizmus áldozatiért és az emberiség jövõjéért. Hálát adva mindenért és mindannyiotokért, isten áldását kérve családjainkra szeretettel:

Drága jó Édesanya társaim!

Szeretettel küldöm Gábor atya körlevelét és megköszönöm a tõletek kapott sok-sok képeslapot, levelet, amelyeket az elmúlt negyedév alatt küldtetek. Leveleitek plébániára érkeznek majd egy szentmise áldásában, részesülnek és Gábor atya is, odateszi örömeiteket, gondjaitokat, így talán nem haragsztok, hogy én csak a körlevéllel egy idõben tudok válaszolni pár szóban.
Az idén is öröm volt sokatokkal együtt lenni március 22-én a katolikus nõk zarándoklatán, Budapesten. Büszkén hallgattuk Józsáné Katika hétgyermekes társunk értékes elõadását az édesanyai hivatásról. Már elõzõleg megtudtuk tõle, hogy õk Rákoscsabán kéthetente jönnek össze, mert megalakították a Mónika kört a kismamákból és nagymamákból. Az elsõ vasárnapi szentségimádáson is közösen mondják imánkat. A hitoktató nõ minden gyermek édesanyjának elküldte imalapunkat. Az asszonyok olyan egyedül vannak gondjaikkal, terheikkel, fájdalmaikkal. Sokat enyhíthet ez az összetartozás. Imádkozzunk plébániai közösségeinkért.
Jó volt részt venni Bíró püspökúr szentmiséjén a nyíregyházi, gyulai, tamási, dusnoki és sok más helyrõl odazarándokolt társakkal.
A soproni csoport otthon ünnepelte ugyanígy a lelki adoptálást Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét. 70 fogadalomtétel történt.
Vezetõjük, Erzsike, édesanyjának falujában is csatlakoztak közösségünkhöz. Rábacsécsényben 60 fõs csoport alakult. Terjesztik Máriapócson és Mátraverebélyen imalapunkat a zarándoklataikon. Köszönjük apostolkodásotokat.
Mária Budapestrõl szomorú hírt közölt: meghalt jó lelkipásztoruk Márton Mihály 58 évesen.
Az USA-ban élõ Mária testvérünk írja le rossz tapasztalatait: nemcsak a fiatalok vannak kitéve kísértéseknek, hanem a hitben buzgó öregek is, mert betegségtudat, fáradságérzés eszközével igyekszik lebeszélni õket a templomi összejövetelekrõl, vagy otthoni imavégzésrõl.
Ildikó Debrecenbõl számolt be közösségük családias, szeretetteljes összejöveteleirõl. Fodor atya mellettük áll és kérik, imádkozzunk a kispapokért.
A pécsi édesanyák nagyszerû kezdeményezése, hogy minden szeminaristát külön-külön lelkileg örökbefogadott egy-egy édesanya és különösen is támogatja imáival.
Örülünk a szekszárdi hírnek is, hogy Klárika társunk legkisebb leánya szerzetesnõi hivatást kapott.
Bp. II. kerületbõl Márta írta meg a jó hírt: õk a nyugdíjas klub keretében imádkoznak minden szerdán, és nagyon várják a személyes találkozást. Reméljük, hogy május 25-én, vagy aug. 25-én sor kerül erre is.
Gyuláról Marianna 100 fõs csoportot jelzett Kétsopronyból, akiknek Szászné Marika a vezetõjük.
Szombathelyrõl Novákné a saját versével kedveskedett húsvétra. Címe: "Evezz a mélyre!" Köszönjük szépen és másoknak is a kedves imákat, énekszöveget, vagy bélyegadományt, mely nélkül lehetetlen lenne a körlevél szétküldése az ország minden tájára. Ilonka számolt be Kiskunhalasról kismamákkal megújult közösségükrõl. Sokat imádkoznak a fiatal anyákért és azokért a szülõkért, akik meg akarják ölni magzatukat. Most boldogok, mert két helyen is beteljesült az imakérésük. Javasolják, hogy merjétek kitenni az imalapot a templomi hirdetõre egy kis felhívással.
Felsöszentmártonból Anna jelezte, hogy Bacsmai plébános úr szeretettel fogadta kezdeményezésüket. Minden vasárnap együtt könyörögnek a kitett Oltáriszentség elõtt, és külön szentmiséjük van a hónap utolsó szerdáján.
Bakonyszentkirályról is jött levél Szûcsné Erikától, reménykedünk, hogy sikeül társakat szerezni környezetében.
Köszönjük Valériának Gyuláról küldött könyvét, mely az abortusz utáni szenvedésrõl szól. Címe "Miért sírsz Mirjam?"
Kocsisné Vámosgyõrkbõl írta meg boldogságát, mert két ikerunokája végre részesült az elõáldozás szentségében. Bánata, hogy nem sikerült eddig csoportot alakítania, de most kérte fiatal hitoktatójuk Teodóra segítségét.
Perbálról köszönet érkezett az imákért a férj gyógyulásáért. Most társunk saját részére kéri segítségünket, mert nagyon fontos volna számára a fogyás.
Hálát adunk a szilvásváradi Erzsiké sikeres mûtétjéért. Máris szervezkedett és a keresztutakat õk végezték a nagyböjtben.
Itt szeretném én is megköszönni a kalocsai édesanyáknak a fájdalmas szûzanya keresztútjának végzését, de minden más helytállásukat is. Örömmel tudtuk meg, hogy pár hete megszületett egészségesen Eszterke, aki elõtt 3 kisbaba halt meg a vágyakozó anyukának.
Eljutott hírünk Szlovákiába Jánoskáné Irénkéhez és Erdélyben Dévára Gergely Gyulánéhoz. Máris apostolkodnak. Köszöntjük õket és a bátyai édesanyákat is, akiknél nagyböjti trídumot tartott Gábor atyánk. Reméljük fellelkesedésük életük végéig, megmarad és megtöltik az új közösségi házukat imával.
Parádról Anna csatlakozott hozzánk és máris 3 levélben számolt be csoportalakítási vágyairól. Nagyon bízik imáinkban.
Most is kérik imáinkat: Körösladányból Mancika családjáért. Szombathelyrõl Márta munkanélküli és beteg gyermekeiért. Rajkáról Balázskáért, aki felcseréli a számokat betegsége miatt. Etelka keresztgyermekeiért és unokáiért aggódik. Ózdról Anikó mond köszönetet, mert január 17-én megszületett a kisbabájuk, de leokémia gyanú miatt további imasegítségre van szükségük. Budapesten Zsuzsika szenved fia hirtelen jött válása miatt. Bizony tehetetlenül kulcsoljuk össze a sok rossz váratlan megpróbáltatás miatt kezünket. Mártika örökbefogadott kamaszfiáért esdekel, de idehozzuk a sok lázadozó ifjút is. Adjon a jó Isten nekünk sok türelmet és bölcsességet velük szemben. A következõ hónapokban az érettségi, felvételi és diplomázás elõtt állóknak is kérjük a Szentlélek segítségét.
Vecsésen élõ társunk javasolja, imádkozzunk Szt. Józsefhez a családapákért, mert sok nehézséggel küszködnek.
Szabadegyházán Terike szomorkodik a hitetlen környezete miatt. Imáinkat kéri fiáért, lányáért, unokáiért.
Ilona sorsát is véssük szívünkbe, akit 4 picivel hagyott magára az apuka. Megnehezült új helyzetükben adjon az Úr kitartást számukra.
Tudom visszajelzéseitekbõl, hogy nagyon is szíveteken viselitek ezeket a segélykiáltásokat és az oltár elé, viszitek alkalomadtán.
Ella olyan szépen fogalmazta meg: Isten biztosan meghallgatja imáinkat, de hogy mikor és hogyan teljesíti, azt bízzuk az Õ
bölcsességére, mert csak Õ tudja, mi válik javunkra.
Bocsássatok meg a távirati stílusú tájékoztatásomért, csak ennyire telik.
Én is a személyes találkozás boldog reményében búcsúzom. Isten áldja meg családjainkat!

Kalocsa, 2001. január 10.

Drága jó Édesanya Társaim!

Hálát adunk Istennek a jubileumi év sok-sok kegyelméért, amit közösségünk kapott. Köszönjük a sok szép beszámolótokat, a képeslapokon küldött jókívánságot, a bélyegadományokat, de legfõképpen hûségeteket az imában.
Nagy öröm volt a tavaly márciusi, májusi és augusztusi találkozáskor megtapasztalt együvé tartozás és szeretet. Ezt azok levelébõl is megérezzük, akik sajnos nem jöhetnek el közénk, de lelkileg ott vannak velünk. Nagy erõforrás a hétköznapi megpróbáltatásainkban, hogy ilyen nagy imatáborrá kovácsolt bennünket a Szentlélek. Az Õ mûve és a ti lelkes apostolkodásotoké, hogy az utóbbi idõben a kétszeresére nõtt azok száma, akik akár egyénileg, akár azonnali csoportalakítással csatlakoztak hozzánk és egyre több helyre küldhetjük a negyedéves körleveleket.
Az utolsó körlevél mellé kaptunk Gábor atyától egy tájékoztatót a szabadítás rózsafűzérérõl, aminek hatásáról máris többen beszámoltak. Köszönjük annak a kalocsai édesanyának, aki az utolsó pillanatban 500 példányban lefénymásolta és mindenki levele mellé kerülhetett. Jó fegyver a gonosz támadásai ellen.
Egy budapesti édesanya rosszul lett az utcán és mentõövként kapaszkodott ebbe a könyörgésbe, hálás levélben tett tanúságot az ima meghallgatásról. Hartáról is szép beszámolót kaptunk, hiszen társunknak a fia évtizedek óta távol tartotta magát az otláriszentségtõl, de most annál nagyobb lett az öröm, hogy újra megtalálta a "terített asztalt". Zsuzsa Pécsrõl küldte aggódó levelét leánya ügyében, aki Budapestre került egyetemre és lelki támogatást szeretett volna számára kapni. Szinte pár napon belül megoldódott a dolog, mert pesti társunk családja körében fogadta az otthonától távolra került leányt. Nagy boldogság volt Zsuzsanna köszönõ sorait olvasni. A rajkai édesanya testvére eljutott a máriabesnyõi alkoholmentõ lelkigyakorlatra, továbbra is kéri imáinkat ebben a szabadításban. Katika és Icuka férje éppen ilyen ügyben fogott össze és Máriapócson rendszeresen szerveznek szenvedélybetegeknek gyógyító alkalmakat. Aki kéri programjukat, szívesen elküldöm, akár a Máriabesnyõit, akár az utóbbit.
Egyik édesanya társ írta meg boldogságát, amiért évek óta harangban lévõ fiai újra szeretettel fordultak egymás felé.
Budapestrõl Magdika férjének az intenzív osztályra kellett bekerülnie, hogy fia elgondolkozzon bûnös életérõl. Hiszünk végleges visszatérésében.
Rózsika nagymamának boldog karácsonya volt Kalocsán, hozta összejövetelünkre a hírt 16 éve eltûnt unokája elõkerülését. A mélykúti csoportvezetõ gyönyörû ünnepségrõl számolt be, Sándor atya segítségével sikerült megvalósítani álmukat és november második vasárnapján a volt szószék helyén felavatták Szent Mónika szobrát. Pécsett ezentúl már nemcsak a bazilikában, hanem a Gyárvárosi templomban is külön közösség gyûlik össze. Részletes leírást kaptunk megalakulásukról és fényképet szép zászlójukról, amit a Szûzanya szobra mellé helyeztek. Vácon már 82 fõre gyarapodtak társaink, írja Mária, köszönjük Stella prépost úr önzetlen támogatását. A debreceni csoportnál elköltözés miatt Ilonkát Ildikó váltotta fel a vezetésben, de minden nagyon szépen megy tovább, hûségesen összetartanak az imában és a szeretetben. Az új teleki templomban is lelkipásztoruk közös szentmisével támogatja csoportjukat minden hónap 27-én. Újonnan alakult a felsõszentmártoni katolikus templomban is a Szent Mónika Közösség. Akikrõl nem tudtunk és telefonon kaptunk hírt: a fülöpjakabi édesanyákat évek óta egy pap édesanyja Margitka tartja össze. Eddig a félegyháziaktól kapták meg a körlevelet, de most már hozzájuk is viszi a postás. Az augusztusi találkozónk után az egyik budapesti fiatal anyuka szívében vágy éledt, hogy az Új Emberben fiatal társaihoz forduljon találkozónk híradásával egy idõben. Elküldte elõzõleg nekünk fogalmazványát és a megjelenése után nyitott szívekre talált, mert jött az imalapot kérõ levél. Nagyon örülünk, amikor így megtapasztaljuk apostoli lelkületeteket. Andrea emellett a fõiskolán is hûségesen terjeszti társai között imalapunkat. A nyíregyházi csoport vezetõje az idén is elküldte találkozónkról a fényképeket, amiket készített szokásához híven, így Gábor atya a beszámoló levéllel együtt a spanyolországi központot is megörvendeztette a fényképekkel. Ide Kalocsára december 2-án nagy zarándokcsoport érkezett, telefonon jelezték elõre, hogy szeretnének megismerkedni a Szent Mónika Közösséggel. Izgalommal készülõdtünk és boldog, családias együtt-létre került sor a Szent József templomban, ahonnan 150 imalapunk talált gazdára. Akik azonnal megadták a címüket most már kapják is a körlevelet. Remélem mindenki magáévá tudta tenni elhatározásunkat, hogy megmentsük gyermekeink, unokáink hitét. Nagyon igaza volt Gábor atyának 8 és fél évvel ezelõtt, amikor ennyire jó, könnyen sokszorosítható imalappal látta el közösségünket. Hálát adunk, hogy átvihetjük ezt az összefogást az új évezredbe, amihez mindannyiotoknak kívánok sok kitartást és isten segítségeit.
Újabb imakéijSfések is érkeztek: A váci közösségben élõ társunk elveszítette 24 éves fõiskolás fiát. Kérik, hogy imáinkban hordozzuk õt, kapjon iszonyú bánatában testi-lelki erõt. Gabriella Budapestrõl Gergõ fiáért és annak öt gyermekéért kéri segítségünket, hogy újra az "odafönnvalók" legyenek a fontosak. Ella hétszer volt áldott állapotban, de sosem szülhette meg gyermekeit, örökbe fogadtak egy kisfiút, akiért kéri imánkat, mert özvegységében elfordult tõle és még unokáit sem láthatja. "Ha Istent megtalálja, hozzá is visszatér." Gyömrőn élõ édesanya önmagáért és László fia megtéréséért könyörög. Segítsük õket ebben a harcban. Ózdon a napokban születik meg Anikó testvérünk második gyermeke, kéri imáinkat családjukért.
Sajnos a papírlap véges és csak ennyire tõmondatokban tudok hozzátok szólni, de nem is annyira a szavak a fontosak, hanem Gábor atya levele és a közös imánk.
Isten áldását kérve az idén is családjainkra szeretettel