Kedves jó Szentmonikás Édesanyák!

            Nagy szeretettel köszöntelek Benneteket. Olyan jó volt együtt lennünk Esztergomban, együtt ünnepelnünk Bíboros úrral Közösségünk fennállásának 20-éves Jubíleumát. Akik nem tudtatok eljönni sokféle kötelezettségtek miatt, most olvashatjátok Veronka édesanya beszámolóját és Bíboros atya homíliáját. Lélekemelő volt látni, hogy a hatalmas bazilika megtelt édesanyákkal, akik imádkoztak. Adjunk hálát a jó Istennek, aki elindította hazánk földjén is, azóta is fenntartotta, sőt napról napra gyarapította Közösségünket. Milyen jó lenne, ha újabb és újabb tagokkal gazdagodna Közösségünk, sőt fiatalokkal, hajadonokkal is, akik igazán szépen, gyümölcsöt termően, nagylelkű szeretetben szeretnék megélni életüket. Felébreszteni szívükben az anyai hivatás szépségét, a többgyermekes család áldozatos mégis igazi örömökben gazdag életének ideálját. Milyen szép lenne, ha fiatal leányokból is alakulnának csoportok a mi nagy Közösségünkön belül! Hiszem, hogy vannak leányok, akik hallgatnának a hívásra, akik szeretnének valami szépet, nagyot tenni Istenért az életükben.  Mert egy gazdag élet, (nem anyagiakra gondolok),  hogy ne lenne vonzó fiatalok számára, csak merjük ezt az ideált eléjük állítani. "Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt." - itt is érvényes.

            Másik szép tanúlság Közösségünk történetéből, hogy a szép, nagy dolgok egy picinyke kis magból születnek és bontakoznak ki. Így kezdődött a mi Közösségünk is: pár szó, amely elhangzott egy egyszerű kis szentbeszédben,  említés valamiről, ami akkor és ott jutott eszembe, és a magocska jó talajba hullott, a kalocsai édesanyák szívébe, és őutánuk számtalan más édesanya szívébe is. Bízzatok abban, hogy egy elejtett szó nem tudjuk mikor fakaszt új életet, növekszik bokorrá, fává, melynek ágain a madarak fészket rakhatnak. Erről szólt az Úr Jézus a mustármag példabeszédében. Nem szabad sohasem lemondanotok arról, drága jó Édesanyák, hogy szóljatok... Nem okvetlenül és azonnal, de a Szentlélek vezetésével a kellő pillanatban. A szó, nagy hatalom!  Nem hiába az emberi szóra bízta az Úr Jézus az emberiség üdvözítésének nagy művét. A mi életünk és szavunk legyen az a háló, amellyel embereket "halászunk" az örökkévalóság számára. Ne engedjünk a kísértésnek, hogy -mint olykor halljuk- "a mai fiatalok úgysem hallgatnak már ránk!"  A magocska, amit a földbe hintünk, nem hoz termést azonnal. Ha valaki, akkor ti édesanyák tudjátok mit jelent valamit türelmesen kivárni. De ha a mi életünk hiteles, remélhetjük, hogy egyszer eszükbe fog jutni, amit egy szép napon mondtunk, talán akkor, amikor a szenvedés majd őket is érlelni fogja, és gyümölcsöt fognak hozni a jó Isten kegyelmével. 

            Még egy nagy kérésem lenne hozzátok, kedves jó Édesanyák. A Mennyei Atya iránti szeretetet ébresztgessétek szüntelen családjaitokban, környezetetekben. Amikor pl. az édes, ízes szőlőfürtöt fogyasztjátok, hívjátok fel a figyelmet, hogy jóságos Teremtőnk mily nagy szeretettel, atyai szeretettel teremtette azt meg számunkra! Azért, mert szeretett minket. Az ő két legfőbb ajándéka:  az Úr Jézus és a Szentlélek. Az előbbi, aki megváltott minket, megnyitotta számunkra az utat a Mennyei Atyához és megszerezte  számunkra a kegyelmeit, hogy ténylegesen el is jussunk hozzá. És a Szentlélek, aki bennünk él és működik, aki megszentel minket. Minden szeretet a Mennyei Atyából, az ő atyai szívéből fakad. A szeretet nem abban áll, hogy mi mintegy a saját erőnkből teremjük meg a szeretetet cselekedeteit, hanem sokkal inkább abban, hogy tágasra nyitjuk szívünket és befogadjuk Isten szeretetét. Ő annyira akarja azt átadni nekünk!  Ne siessünk!  Álljunk meg egy kicsit, nyissuk meg szívünket, és fogadjuk be Isten szeretetét!  Ezt a szeretetet kell azután továbbadnunk családunk tagjainak, környezetünknek.

            Kedves jó Édesanyák, érzem, hogy eljött az idő, hogy gondoskodjam, gondoskodjunk utódomról, aki átveszi kezemből a stafétabotot, aki szeret benneteket, édesanyák, és jó lelkipásztor lévén segít benneteket szent  hivatásotok teljesítésében. Erre a szándékra szeretném kérni imáitokat. Még egyszer nagy szeretettel gondolok Rátok,  és a jó Isten bőséges áldását kérem Reátok és szeretett Családjaitokra. 

                                testvéretek az Úr Jézusban,

                                                                                 Gábor atya