Hála a Mária Rádió közvetítésének, az interneten keresztül Ausztráliában is, imádkozhattak velünk a szombati találkozónkon, az Árpad-házi Szent Margit templomban: 

En most nagyon tavolbol Ausztraliabol szeretnem utolag udvozolni a szent Monikas edesanyakat. Szemelyesen nem tudtam ott lenni a talalkozon, de a Maria radion keresztul amennyit nagymamai teendoim engedtek ott voltam Veletek. A szentmiset mar vegig tudtam hallgatni es a kozos imadsagot egyutt mondtam a tobbi edesanyaval. A szentbeszed nagyon megszivlelendo es felemelo volt, szamomra kulonosen joleso erzes volt hallani a szep verset melyet en egyszer anyaknapjara a lanyomtol kaptam akiert minden nap elmondom az imat. Ugy gondolom egy ilyen csodalatos talalkozo uj erot ad mindenkinek, hogy el ne faradjunk az imadsagban es tudjunk hivni masokat is erre a szent kotelessegre. Remelem jovore mar szemelyesen is Veletek lehetek a talalkozon. Udvozletem az edesanyaknak: Derekasne Marika

Meghallgathatod a Mistrál együttes előadásában

http://www.youtube.com/watch?v=uTMcEgK8Kj0

Itt pedig olvashatjuk az említett verset:

Mécs László: A királyfi három bánata

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.

Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.

Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?

A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az o édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.