Kedves barátaim, ismerőseim!
2007. augusztus 1-jén született meg elsõ gyermekünk. A 10. nap körül észrevettük, hogy a kisfiú kezd besárgulni. A helyi védõnõ megnyugtatott, hogy újszülötteknél ez természetes, és gyorsan átmegy rajta.
De nem így történt. A Munkácsi Gyermekklinika fertõzõ osztályán megállapították, hogy Krisztián epehólyag nélkül született, illetve a mája súlyosan leromlott. A bilirubin szintje ekkor már meghaladta a 300 egységet. (20 a megengedett felsõ határ). Az életbenmaradás esélyét alig 10%-ra becsülték. Természetesen minden szalmaszálban próbáltunk megkapaszkodni. Három hetet csúsztunk a lélegeztetõ gépre várva. Az öt és fél órás mûtét során az orvosok megpróbálták a májon belüli epe-kapillárisokban lévõ dugókat kinyomkodni, illetve egy mû epevezetékkel kötötték össze a májat a patkóbéllel. A mûtét rendkívül bonyolult és veszélyes volt, mivel Krisztián még csak két hónapos volt.
Ám a májon belüli utacskák ismét elzáródtak, az epesav továbbra is mérgezte a gyermek szervezetét.
Ezek után egyetlen esélyként a szervátültetés maradt. Rendkívül megrázott minket már csak a gondolat is. Várólistára kerülni nincs értelme, mert Krisztián nem ér rá éveket várni. A megoldás: egyik szülõnek kell vállalnia az adományozást. Feleségemnek már volt hepatitiszes sárgasága. Így õ eleve alkalmatlan. Én viszont, hála Istennek még nem voltam sárgaságban. A vércsoportunk is megegyezik. 15 nap alatt végezték el a kisfiú és az én szervezetem teljes körû kivizsgálását. A mûtétet legkorábban akkor vállalja az intézet, ha Krisztián eléri a fél éves kort és meghaladja a 6 kg-os testsúlyt. Jelenleg ismét otthon tartózkodunk, és várjuk a „csodát". Már 5,52 kg-nál tartunk.
Reméljük minden sikerülni fog, és a máj részleges átültetésével megmenthetünk egy kis életet. Úgy hisszük, Istennek még terve van Krisztiánnal, aki rövid kis élete alatt több fehérruhás nénit és bácsit látott már, mint nagyapáink egész életükben.
Az utazás, a szállás, az étkezés, a különleges tápszer, a gyógyszerek, a labor-vizsgálatok, a mûtét, és a számtalan egyéb „kórházolással" járó költséget ez ideig a saját megtakarításunkból tudtunk fedezni. Sajnos augusztustól én sem dolgozom. A gyermekünk gyógyíttatása minden idõnket és erõnket igénybe veszi.
Nagy bajban vagyunk, mert a mûtét és az azt követõ lábadozás elõre látható költsége meghaladhatja a tízezer USA-dollárt.
Ezúton is szeretnénk kérni azokat a magán, illetve társadalmi szervezeteket, akiknek módjukban áll segíteni, hogy lehetõségeikhez mérten járuljanak hozzá a kisfiúnk életmentõ máj-mûtétjéhez.
Megjelenik a Kalász újság 2008.október-novemberi számában.