Budapest, 2008.május 26.
Kedves jó szentmonikás édesanyák!
Bárhol is vagytok, szeretettel köszöntelek Benneteket. Sokan eljöttetek Vácra. Megtelt a székesegyház édesanyákkal. Öröm volt látni Benneteket. Köszönjük a kedves váci édesanyáknak sok fáradságát, szorgos készületeit fogadásunkra. De gondoltunk rátok is, kedves édesanyák, akik nem tudtatok eljönni, de lélekben velünk voltatok.
Jó együtt lenni, együtt ünnepelni a legszentebb Eucharisztiát. Még jobb, ha egy főpásztor mutatja be a szentmise áldozatot és így szól hozzánk:
„Az édesanyák Szent Mónika közösségének mai találkozóján a színeváltozás fényében elmélkedünk arról, hogy mit is jelent az anyaság a szó teljes emberi és keresztény értelmében. Mindenekelőtt sokszor feltűnik korunkban az a tendencia, amely társadalmi kérdésekről szólva kerülni igyekszik az anya, anyaság kifejezést, helyette gyakran inkább nőkről, gyermeket nevelő nőkről beszélnek. Pedig az anya olyan ősi szava és fogalma az emberiségnek, amely az apa és a gyermek fogalommal együtt a legtermészetesebb emberi közösséget, a családot tükrözi. Az apa és az anya szavak kapcsolatra utalnak, mert kimondásuk egymást feltételezi és feltételezi a gyermeket is. Márpedig az életünknek, a világunknak, saját magunknak az értelmét és az értékét keresve mindig valamilyen viszonyítást, valamilyen kapcsolatot kell megjelölnünk, amiből a dolgok, a helyzetek értelmessége és értéke fakad. Emberi életünk alapvető és mindent átfogó nagy kapcsolata az, amely minket a teremtő Istenhez fűz. De a Teremtő után, az ő munkatársaiként kapcsolatban állunk a többi emberekkel is. Az anyaság, az apaság köti össze az embert a világtörténelemmel, a családdal, a nemzettel. Olyan név ez, amely viselőjének az értékét, a méltóságát fejezi ki. Jól tartja a közmondás, hogy anya csak egy van. A gyermek számára egyedüli és kizárólagos vonatkozási pont élete első szakaszában maga az édesanya. Ha édesanya nélkül kell felnövekedni, az súlyos feladat elé állítja a gyermeket és környezetét, aki az édesanyát vagy mindkét szülőt pótolni hivatott. Az anya szóban benne rejlik, hogy aki ezt a nevet viseli, az fontos, életfontosságú más ember, más emberek számára. Hallunk néha olyan megjegyzéseket is, amelyek sokszor bizonyos élettapasztalatokat is tükröznek: így például azt a megállapítást, hogy az anyaság akadály lehet a tanulásban, a foglalkozás, a fizetett munka világában való előrehaladásban és így tovább. Erre egyrészt egy nagyon elemi emberi tapasztalás adja meg a választ. Édesanyám hatunkat nevelt fel. 61 éves korában már előrehaladott rákos volt. Életében tanítónőként keveset dolgozhatott, a képzőművészeti pályán pedig az akkori körülmények miatt el sem indulhatott. Amikor az életét összegezni próbálta, mosolyogva nézett ránk és azt mondta: „Ti vagytok az én életművem”. Az ember, kivált a szeretetben és hitben felnevelt ember valóban lehet olyan érték, amiben egy hívő édesanya életének a kiteljesedését megtalálja. Másrészt erre a mai túlterhelt és hajszolt életünkre nézve adódik egy másik válasz is, mely összhangban áll az előbbi gondolattal: egyesek manapság új feminizmusról beszélnek, és azt fejezik ki vele, hogy az igazi, leggazdagabb értelemben vett feminizmus támogatja az anyaságot és a családot éppúgy, mint a nők foglalkozásban való előmenetelét. Ez persze nagy figyelmet és nagy összetartást kíván mindnyájunktól. Nagy örömmel hallok azokról a kezdeményezésekről, amelyek keretében az édesanyák egymást segítik ügyes-bajos dolgaikban, főként pedig a nevelés, a családi élet gondjaiban és a foglalkozásukkal kapcsolatos kérdésekben. Az édesanyák imádsága hatalmas erő, és hatalmas erő összetartó szeretetük is, amely bevilágítja a férjek, a családok, a rokonok életét. Olyan szeretet ez, amely az isteni ragyogás képmása. Kérjük Szent Mónika közbenjárását, hogy mutassa meg Isten ezt a fényességet minden édesanyának, rajtuk keresztül pedig mindannyiunknak. Ámen.”