design_element1 Szent Monika - Kereszteny edesanyak kozossege design_element3 design_element4 design_element5 design_element6

Szent Mónika

Keresztény édesanyák közössége | szentmonika@szentmonika.hu

2007. szeptember

Kalocsa,2007.szept.12.Szüz Mária neve napján

 

 

 

    Drága jó Édesanya Társaim!

 

    Nagy szeretettel köszöntünk benneteket, legfőképpen is a névnapjukat ünnepelő Mária társainkat. Teszem ezt most Gábor atyával együtt, mert helyette most Bíboros úr írt nekünk..

    Ebben a levélben szoktam beszámolni az országos találkozónkról , de annyira szépnek találtam Andrea cikkét az Új Emberben, ami a Kalász 26. oldalán is olvasható lesz és a honlapunkon is .

    Leírom azok kedvéért, akiknek nincs lehetőségük egyik módon sem elolvasni, kérem tehát azok megértését, akik most már harmadszor olvassák:

A herminamezői Szentlélek templom látta vendégül a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségét aug.25-én. Az országos találkozóra összegyűlt híveket Erdő Péter bíboros, prímás, érsek levélben köszöntötte. A rózsafüzér után Pajor András plébános tanítása hangzott el az édesanyai hivatás szépségeiről. A hálaadó szentmisében Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyés püspök kiemelte, hogy a mai korban egy anyának stabilnak kell lennie a hitben, a vallásban, a gyereknevelésben. A családnak közösséggé kell válnia, ahol a férj, a feleség és a gyerekek egységben, a szeretet légkörében növekednek. Ahol otthonra talál a férj és a gyerek, az otthon családi tűzhellyé válik, ahol minden könnyet föl lehet szárítani, minden kérést el lehet mondani. Ahol az édesanya legnemesebb értelemben legjobb barátja lányának, fiának.. A püspök fölemelte szavát a mai „divat” ellen, amikor a lány házasság előtt együtt él a fiúval, illetve a fiatalok, azért nem kötnek házasságot, hogy majd „ne kerüljön sokba a válás”. Pedig nem a szexuális öröm keresése a cél, hanem az életadás. Isten teremtő munkájából való részesedés. Mónikának csodálatos imádságos élete volt, ezzel „járta ki” Ágoston megtérését, és így őrizte meg magát kereszténynek, az egyházhoz tartozónak. Fontos, hogy legyenek olyan kis közösségek, melyek imádságukkal képesek egy új világot teremteni és kihúzni az erkölcsi szakadékból a magyar népet – fejezte be beszédét Gyulai Endre.

A szentmise után közös szeretetvendégségre várták a helybéli Szt.Mónika közösség tagjai az egybegyűlteket, majd délután az irgalmasság rózsafüzér és a Szentlélek-litánia után tanúságtételek hangzottak el.

Ezután Róna Gábor jezsuita atya, a közösség lelki vezetője szólt az egybegyűltekhez. „A Mennyei Atya szívéből fakad az a szeretet, amit Jézus elhozott a földre. Ez lángol a Szűzanya szívében, és ez lángoljon a mi szívünkben is! A mennyei Atyát helyezzük az első helyre életünkben!”. Pajor András plébános megáldotta a találkozóra érkezett csoportok zászlóit, és áldást adott az útra kelőknek, akik magukkal vitték a találkozó kegyelmeit határainkon innen és túl, városaikba, falvaikba, közösségeikbe, otthonaikba.”

Ez volt Andrea cikke, aki a találkozón olyan szépen szolgált nekünk lányával együtt hegedűvel és énekekkel. Köszönjük!

Nem tudom elfelejteni a tanúságtételek első perceit, amikor a találkozó szervezője, Rita a mikrofonhoz lépett és odavezette az 5 éves Weisz Viktóriát, akinek édesanyja is ott volt, de képtelen lett volna saját maga elmondani, hogy milyen nagyon várták 8 évig Viktória megszületését, és a hatalmas öröm után a borzalmas megpróbáltatás, amikor a 3 és fél éves kislányt megtámadta a gyilkos kór. A rengeteg fájdalom, reménykedés, segítés és ima van mögöttük, amit eljött megköszönni és Rita átnyújtotta Viktóriának a szüli napi tortát. Mi megtapsoltuk és áldást énekeltünk neki.

A 10 éves Mónika ugyanígy küzd Kiskunmajsán a csontrák ellen Két éve özvegyült meg az édesapa három gyermekük közül az egyik a Mónika. Az anyák szíve képes a csodákat termő imákra! Ugye? Nem csak betegség okozhat fájdalmat, hanem az iskola induláskor az anyagi megpróbáltatás .Nem gondolhattuk 15 évvel ezelőtt, amikor megalakultunk, hogy az éhező és kétségek között élő családokért is kell majd imádkoznunk, főleg, ahol csak egy szülő küzd, mert a társa cserben hagyta a gyermekekkel .És ez vonatkozik a magányos kis- nyugdíjas társainkra is

Közösségünk örömeit is megosztom veletek, hiszen azért van reménységünk, mert egyre több csoport alakul és az imádkozó édesanyáknak nem fog ellenállni a jó Isten. Merjünk kérni!

Erre kérem az új kunágotai csoportot, a hévízi , az alsópáhoki, a keszthelyi , a harkakötönyi, tóalmási és csójosi édesanyákat is.

Nagy öröm, hogy a kecskeméti közösség aktívan felvállalta és részt vett egy városukban 1934-ben történt hagyomány újraélesztésében. Akkor háromezer babát hoztak el a főtérre szekerekkel, babakocsikkal és taligákon. Az idei KINCSEINK napján, szept.2-án ugyanez történt modernebb formában. A plakáton a hívogató az első Mónikás baba, Keszter Anna volt. Ahol csak tudjátok, legyen erőtök megmutatni, hogy érték a gyermek és a család.

Ne felejtsük ígéretünket, hogy támogatni fogjuk a budapesti városmissziót. Hát ez is csoda, hogy ennyi fiatal fog zenélni, énekelni, tanúságot tenni társaik előtt Isten szeretetéről!

Kérlek benneteket közöljétek költözésnél új címeteket és ha van e-mail címetek, akkor jelezzétek.

Ha férjetekkel együtt imádkoztok, akkor kérjétek a házastársi imalapunkat, mert van olyan!

Ha az elmúlt 15 év alatt vártátok volna, hogy valamit megírok a híreitekből, de kimaradt, kérlek bocsássátok meg, mert bizony nagyon sok a mulasztásom és érzem gyarlóságomat.

A levél alján közlöm a telefonszámomat, ha valami gyors kérdésetek lenne és nem is biztos, hogy mindig számítógép közelben vagyok, vagy akár a levél is elkallódhat, hívjatok fel.

Isten áldja meg családjainkat!

Imával és szeretettel:

 06/70-337-1977