Drága jó Édesanya Társaim!
Hálát adva Istennek értetek, megköszönöm a sok szép húsvéti jókívánságotokat, amit a nagyböjti körlevél idején irtatok. Milyen nagyszerû, hogy nagyobb ünnepek idején családtagként gondoltok ránk. A hosszabb levelek tanúskodnak nehéz élethelyzeteitekrõl és a közösség imáiban való bizalmatokról. Abban a hitben adom tovább kéréseiteket, hogy mindannyian tudjuk egymás terhét hordozni. Ilyen fájdalomról irt Gyuláról Marianna, akinek lányáért és születendõ unkájáért az elmúlt körlevélben kértem imát. Körlevelünk megérkezésének napján meghalt a kisbaba. Fájdalmukat nem tudjuk átvállalni, de imádkozzunk megnyugvásukért. Göncön egy drága jó személyes ismerõsöm veszítette el tragikusan fiatal pap fiát. Piroska szíve nem szûnik meg vérezni és még súlyosan beteg férje is, tetézi fájdalmát. Nagy öröm mindig, amikor egy-egy pap édesanyja csatlakozik hozzánk és mindannyiunk vesztesége az Õ halála. Kárpótoljon bennünket Mennyei Atyánk azzal, hogy szolgálatába hívja a mi gyermekeinket, unokáinkat helyette. Ilonka testvérünk Mikosszéplakról kéri fohászainkat férjéért, aki jó keresztény édesapja volt két fiuknak, de állásának elvesztése megingatta, és nem tud az alkohol szörnyû rabságából kiszabadulni, a családi szeretet legnagyobb kínja a tehetetlenség. Könyörögjünk értük! Bné Magdika Bp.-rõl Péter fiáért kéri imáinkat, aki a lelki halál fogja. Szeretné egyszer elmondani a tékozló fiú atyjának örömét "halott volt, de feltámadt!" Úgy legyen!
Pécsrõl Anna írt a nagykozári csoportvezetõnõ Ágika megpróbáltatásairól. Mindkét lánya bajban van, az egyik súlyos mûtéten esett át, a nagyobbik az állását vesztette el.
A miskolci édesanyák nevében írt Magdolna, mert nagyon fájlalják Gábor atya elhelyezését tõlük. Megértjük, mi is átéltük ezt itt Kalocsán, de mégis kárpótolva vagyunk Közösségünkhöz való hûsége által. Ez maradjon meg legalább mindannyiunknak minél tovább.
Nagyon örülök új tagjainknak, akik a gyöngyösi Ferences Plébánia hívei, csatlakozási szándékukról Barnáné írt. A rádióból értesültek Közösségünkrõl.
Vácról Maraffkóné Teriké, Kalocsán Bencsikné Klárinéni erõsíti imáinkat. Persze tudom, hogy nagyon sokan megkapják általatok az imalapunkat, és nem tudjuk címüket, pedig szívesen küldeném Gábor atya körlevelét nekik is. Sokan szervezik jövetelüket a bp.-i találkozónkra. Az egri csoport vezetõje, Marika jelezte zászlójuk készítését erre a lelkinapra, ahol Bíró püspök úr is velünk lesz. Kecelrõl a két Marikától három beszámoló levél is érkezett. A Szt.Gellért Plébánia Karitász csoportja kedves, sok-sok aláírással ellátott üdvözleteit küldött zirci zarándoklatukról. A mélykútiak újságjában Gavlikné lelkesítõ beszámolóját olvashattuk 175 tagjuk összefogásáról. Nem kevésbé aktívak a pilisborosjenõi, a félegyházi és a terézvárosi édesanyák sem. Mária Mózer Pármából /USA/ kérte imáinkat testi-lelki nyomorúságai enyhüléséért. Tudtok-e valahol olyan oltárképrõl, amely a Csodásérem Mária képét ábrázolja? Álmában látta és vágyna rá. Héjj Évcsi tanúságtételét ami a MARANA THA újságban jelent meg szívem szerint teljes egészében szétküldeném mindannyitok részére, de a 3 oldal túl sok. Címe:"Az Úr meggyógyított engem /is/!" A 8 év alatt a Mónikás levelek dobozába annyi kincs került beszámolóitok által, hogy egyik bank széfjében sincs ennyi! Kérem is a Szentlelket, segítsen, hogy mindannyian meggazdagodjatok lelkileg belõle. Az elmúlt n. év legnagyobb eseménye volt a vodicai találkozónk, amit hálásan köszönünk a bajai édesanyáknak és vezetõjüknek Tajdina atyának. Ilyen harangszóval való fogadtatásra és elbúcsúzásra még nem került sor. Sokáig fogunk emlékezni rá. Gábor atya meleg szavai megnyitották a szíveket és a rózsafűzér imádkozása közben nagyon sok imaszándék és köszönet hangzott el. Errõl maradtak le a bp-i édesanyák, akik kicsit késve csatlakoztak hozzánk, mégis a következõképpen számoltak be a Benediktusz lapjukban tapasztalataikról: "Mária hónap 27-éjén zarándoklatra indultunk zászlónkkal Vodicára. Négy órás autóbuszúttal értük el a kis kápolnát. A napi miseolvasmány Józsue könyvébõl Jerikó falainak leomlásáról szólt. Ehhez fûzte Gábor atya homíliáját: az édesanyák állhatatos imái bizonyosan meghozzák eredményüket, a gyermekeink szívét elzáró fal leomlását a kegyelem elõtt. A könyörgésekben az édesanyák kérései hangzottak el. A szentségi Jézus vétele erõsített minket, s ekkor imádkoztuk el közösségünk napi imáját. /Jó volt látni, hogy sok édesanya kívülrõl mondta a hosszú szöveget, hisz sokan már évek óta mondjuk napról napra./ Mise után a bajai asszonyok gazdag vendéglátásában részesültünk. Külön köszönjük a sok törõdést, munkájukat, igazi testvéri szeretetüket, amellyel fogadtak és elláttak minket. Pihenés, beszélgetések után indultunk a szomszédos kálváriára, ahol zászlóinkkal együtt jártuk végig a keresztutat. Minden stációnál más édesanya volt az elõimádkozó, együtt kértük a szenvedõ Jézust és a Szûzanya segítségét. A kápolnához érve tanúságtételeket hallgathattunk. Bízunk abban, hogy a szentévi zarándoklat nekünk résztvevõknek, egész közösségünknek és családjainknak is sok kegyelmet eszközöl ki. Adja Isten, hogy így legyen! MÓRÁNÉ MARIKA"
Ezzel az idézettel búcsúzom tõletek és abban a reményben, hogy hasonló örömökben lesz részünk aug.26-i találkozónkon Budapesten. Akinek nincs lehetõsége eljönni közénk, kérjük a távolból lelki együttlétét. Természetesen aug. 27-én Szt. Mónika napján Kalocsára is szeretettel várunk mindenkit 17 órától ez évi hálaadó szentmisénkre a Jezsuita templomba.
Isten áldja meg a családjainkat!
Szeretettel: