Keresztény Édesanyák Szent Mónika közössége Nagyatádi csoportja életéről.
A közösség létezéséről, ami 1992-ben Kalocsán alakult 2004-ben hallottunk először. Tájékozódtunk a közösség céljáról, munkájáról.
A kérdés így hangzott: „Mit tehetünk mi Édesanyák, hogy gyermekeink ne veszítsék el hitüket?” Szalézi Szent Ferenc ajánlása adja meg a választ. „Olvassátok Szent Mónika életét, tanuljatok e hitvestől és Édesanyától imádkozni, és sírni, szüntelenül remélni és soha nem csüggedni.”
Kapcsolatfelvételre 2005 augusztusában került sor, ezt követően alakult meg kis csoportunk. Az ezt követő évek során taglétszámunk folyamatosan gyarapodott. Templomunkban 2011-ben felszentelésre került Szent Mónika ikonja és elkészült a közösség ikonnal ékesített zarándok zászlaja, melyet minden rendezvényünkre magunkkal viszünk.
Kis csoportunk a 2016-os esztendőben 24 taggal kezdte meg működését, sajnos két társunk meghalt. – Renger Ferencné Kivadár és Bodor Ferencné Nagyatád -. Kettő társunkat egészségi állapota korlátozza a csoport életében való aktív részvételben. Minden hónap 27.-e körül a templomban találkozunk, hogy az egyénileg otthonunkban rendszeresen elmondott napi imánkat kibővítve énekekkel, Szent Mónika litániájával, Szent Ágoston Édesanyja halála után közreadott imájával kérjük Szent Mónika hathatós közbenjárását családunkért, gyermekeinkért.
A májusi országos találkozót Hódmezővásárhely rendezte. A nagy távolság, tömegközlekedés nehézsége miatt ezen megjelenni nem tudtunk, helyette a kis közösséget Zalakarosra vittük el.
Az augusztusi Szent Mónika napi Országos Találkozóra 27.-én került sor Budapesten a Soroksári Fatimai Szűz Anyáról elnevezett templomban.
A templom történetét Király Attila esperes plébános mondotta el, aki 1990-.ben került erre a területre és szervezte elődje Novák József atya által elindított munkát. A templom felszentelésére 2002-ben került sor, de a végleges befejezésig még több mint 10 évre volt szükség. Jelenleg a templom mellett felépült a plébánia, a közösségi épület és elkészült teljes pompájával fogadott bennünket a templomot körülölelő kert. A templom már messziről jól látható, 41 m magas, kék színű tornyával a rajta álló, hívogató 6,3 m magas aranyozott Fatimai Mária szobrával. Kifejezetten gyönyörű látvány napsütésben, nekünk érkezésünkkor ebben az élményben volt részünk. Idegenvezetőnk, aki az öcsém volt erre külön is felhívta a figyelmünket.
Az ünnepi hálaadó szentmisénket Schnell György püspök úr a Budapesti Szent István Bazilika plébánosa celebrálta öt paptestvér közreműködésével. Homíliájában Szűz Anyát hozta elénk példaképül alázatos életével, beszélt Szent Mónika kitartó, megváltást, megtérést hozó imáiról és saját édesanyjáról, aki fiatal özvegyként sok áldozattal nevelte fel gyermekeit.
Befejezésül mondotta; „Reményteli ez a világ, amíg ennyi sok édesanya imádkozik gyermekeinkért, a hívő családokért. Vagy keresztény lesz a jövő, vagy nem lesz jövő. Ne csüggedjünk, ha nem érzünk azonnali meghallgatást. Imádkozzunk alázattal és szeretettel, hogy hazánk boldogabb, optimistább nemzet legyen.”
A szentmisén Bákényi Gabriella vezetésével a Cecília kórus magas színvonalú énekével, zenéjével működött közre. Az agapé után a templomban Kiss Levente – két gyermekes édesapa – ajándékozott meg bennünket virtuóz gitár koncertjével, befejezésül pedig a Cecília kórussal énekelhettük el a családok himnuszát. A Zalakarosi zarándok utunkról következő lapban számolunk be.
Dr. Herr Gyula