Drága jó Édesanya társaim, Tisztelt Lelkipásztoraink!


Szeretettel küldöm a mellékelt keresztutat, amivel egy súlyos beteg fiatal

lelkipásztorunk ajándékozott meg bennünket. Kérem imáitokkal segítsétek, hogy

mielőbb meggyógyuljon. Köszönöm szépen. Bartalné Veronka

AZ IRGALMASSÁG KERESZTÚTJA

Bevezetés

Testvéreim!

Abban a hitben és reményben gyűltünk össze, hogy lélekben Krisztus után induljunk
azon a keresztúton, mely nem a vesztőhelyen és nem a sötét sírban, hanem a feltámadás
hajnalában ér véget és teljesedik be.
Az embert rajongásig szerető Isten alászállása ez, leereszkedés a porig, az elesettségig,
a fájdalom és a bűn magányáig, egészen a vaksötét sírig, hogy onnan támadjon fel, magával
emelve elnehezült szívünket, eltorzult lelkünknek pedig visszaadva istengyermeki tisztaságát
és méltóságát.
„Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot” (Mt 9,13) – mondja Jézus a farizeusoknak.
Mégis ő lesz az áldozat, a feláldozott Örök Irgalom, aki értünk szenvedett, nekünk példát
hagyva, hogy nyomába lépjünk. (V.ö. 1Pt 2,21)
Fedezzük fel az Atya irgalmasságának mélységét, aki mindenkit elfogad és mindenki
elé személyesen megy. Ő az, aki keres minket! Ő az, aki elénk jön! (Ferenc pápa) Krisztust
követve, az irgalmasság útját járva, találjunk haza az Atyai házba.

1. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust

„A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve
így szólt: Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (Lk 18,13)
Mennyire más gesztus. Az igaz bűnbánat lesüti szemét, az igaz bűnbánat meghajol,
mellet ver, csendben irgalomért könyörög, összepréselt szavakkal, fájdalommal a szívben. Az
igaz bűnbánat könnyet hullat, leborul, teljes szívből kér kegyelmet és teljes lélekkel ígér
javulást, megtérést. És nem mentegetőzik. Bevall mindent, kitárulkozik.
Az álszent magát menti. Tagad, kapkod, türelmetlenül próbál felülemelkedni a
káoszon, mely kívül a tömeg zajában és belül szíve nyugtalanságában is gúzsba köti. Az
álszent magát menti, kifogás mindig akad. Az álszent vizet hozat és megmossa kezét a tömeg
előtt, majd szól: „Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok!” Ezután megostoroztatta,
majd átadta a tömegnek, hogy feszítsék keresztre. Tényleg, mennyire ártatlan...
Irgalmas Szeretet! Kérlek adj elég erőt és bátorságot, hogy soha ne mentegetőzzem
előtted bűneim miatt, soha ne keressem a kifogást, az okot, a kiskaput, az indokot. Látod
lelkemet, hisz te vagy a szívek és vesék vizsgálója. Látod bűneim foltját, lelkem sebeit.
Engedd, hogy meghajolva, teljes szívvel, minden rejtegetés nélkül mondhassam: „Istenem!
Légy irgalmas nekem, bűnösnek!”

2. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

„Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek
kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.” (1Pt 2,10)
Az élő Isten Fia küldetése kezdetén alámerült a Jordánba, megkeresztelkedett János
keresztségével. Szózat hallatszott az égből: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!”
(Mt 4,17) Alámerülése jelezte mindenkinek: az örök fényben élő Isten most belép az
emberiség sötétjébe, hogy magára vegye vétkeinket és felemelkedésével elinduljon
beteljesíteni a megváltás művét.
Most itt a pillanat. Vállára veszi keresztjét, a fát, melyre odaszögezteti mindannyiunk
vétkét.Régen nem voltunk nép, csak tömeg, mely kiabál, ordít, a vesztét kívánja. Kegyelem
sem várt ránk, ahogyan mi sem kegyelmeztünk neki. Az Élő Szeretet azonban odaadja magát,

feláldozza életét, hogy egy néppé legyünk, hogy irgalmat találjunk és vele együtt
felemelkedjünk, mikor majd mindenkit magához vonz.
Irgalmas Szeretet! Csendben indulsz a Golgota felé, kimondva az „igent” a bűnös
emberre, a megváltásra, a fájdalomra és a szenvedésre. Kérlek add, hogy én is viszonozni
tudjam szerető jóságod azzal, hogy szavaimmal és tetteimmel csendesen elkötelezem magam
melletted.

3. állomás: Jézus először esik el a kereszttel

„Az a bölcsesség pedig, amely felülről származik, először is szemérmes, azután
békeszerető, szerény, engedékeny, telve van irgalommal és jó gyümölcsökkel, nem ítélkezik, s
nincs benne tettetés.” (Jak 3,17)
Ez nem színjáték, nem tettetés. A Hatalmas Isten most az ember lábai előtt hever.
Mennyi beteget, elesettet, szerencsétlenül járt embert vittek hozzá, tettek a lábai elé,
könyörületért esedezve. A bűnösök leborultak előtte, hogy kérjék irgalmát, megbocsátó
szeretetét. S most ő fekszik a bűnös és kegyetlen ember lábainál. Nem számíthat könyörületre,
sem irgalomra, nincs aki gyógyítaná sebeit. És ezt nagy

on jól tudja. A gyógyító beteggé lett, a
bűntelen a világ bűnét vette vállára. A könyörületes most könyörtelen szenvedésbe merül. Aki
békét hozott, most háború zajában fekszik. Aki az örök fényben él, most emberi árnyékok
sötétjébe zuhan.
De nem maradhat lent, hiszen „telve van irgalommal” és tudja, hogy gyümölcsöt kell
teremnie, maradandó gyümölcsöt, mely az örök élet fáján, a Golgota keresztjén érik be.
Irgalmas Szeretet! Példát adtál nekünk, hogy a szenvedés, a küzdelem közelebb visz
hozzád, van értelme, van célja. Adj nekünk Uram hitet és erőt, hogy eleséseinkből fel tudjunk
állni!

4. állomás: Jézus édesanyjával találkozik

„Nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre
az istenfélőkkel marad.” (Lk 1,49-50)
Mennyire szép volt az angyal köszöntése ott Názáretben. „Üdvözlégy, kegyelemmel
teljes, az Úr veled van.” (Lk 1,28) Az ígéret, a meghívás, a küldetés talán félelemmel, de
leginkább izgalommal, érdeklődéssel, örömmel töltötte el Mária szívét. Boldogan vállalta,
hogy édesanyja lesz a születendő Messiásnak, s már akkor tudta, ez nem lesz egyszerű, annál
inkább küzdelmes, sokszor fájdalmas és kínzó. Ahogyan

Simeon megjövendölte: „És a te
lelkedet tőr járja át, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.” (Lk 2,35)
Hasad a szív, mikor szenvedő gyermekével találkozik a tehetetlen anya. Öleli,
megaház szorítja, könnyeivel mossa véres arcát, mert mást nem tehet. Hol van most a
Hatalmas, aki nagy dolgokat művel? Hol van, aki leveti a hatalmasságokat a trónról és a
kicsinyeket felemeli?
Ott van a karjaiban, kereszttel a vállán. Ott az Irgalom, Aki nemzedékről nemzedékre
az istenfélőkkel marad, hiszen megígérte: „Veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig!”
(Mt 28,20)
Irgalmas Szeretet Anyja! Megnyitottad szívedet, hogy lássuk szenvedésed, küzdelmed
és végtelen hited, mely örökre összekapcsol Szent Fiaddal. Ő is megnyitja szívét a kereszt
fáján, hogy onnan víz és vér ömöljön tisztulásunkra. Járj közben értünk Irgalom Anyja, hogy
mindig ki tudjuk tárni szívünket üdvözítő Istenünk előtt.

5. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek. (Mt 5,7)
A Genezáreti tó partján magasodik egy domb, a Nyolc Boldogság Hegye, ahol Jézus
maga köré gyűjtötte az embereket és szólt. Sokan ott hallották először Isten hangját. Sokan ott
néztek először Isten szemébe és ez örökre megváltoztatta életüket. „Boldogok a lélekben
szegények... a szelídek... a tisztaszívűek... a békeszeret

ők... és az irgalmasok.” (v.ö. Mt 5,3-
9)
Az irgalmas ember mindig nyit. Kilép önmagából, a lelkét körbezáró falakat ledöntve
Istenre tekint, mert tudja, hogy tőle várhatja segítségét, erejét, üdvösségét. Az irgalmas ember
a másikra tekint, mert Istentől látta és tanulta a kegyelmet.
Simont kikényszerítik saját kis világából, a bámészkodó távolságból hirtelen véresen
közeli valóság lesz. Irgalmat gyakorol a szenvedő Krisztuson, mert kell. Majd először hallja
Isten fájdalmas hangját, és először néz Isten elszánt tekintetébe. És irgalmat gyakorol, mert
már szívből akar, mert megváltozott örökre és így elnye

ri ajándékát, Isten irgalmát.
Irgalmas Szeretet! Segíts, hogy megnyissam életem előtted, feltárjam szívem titkát és
így észrevegyem mindazokat, akik segítségre szorulnak. Add, hogy én legyek szavad, mely
vigasztal, tekinteted, mely bátorít, kezed, mely segítséget nyújt, lábad, mely nem késedelmes
a jóra.

6. állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak

„Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36)
Egy kendő. Egy pillantás. Egy érintés. Mennyire egyszerű, milyen kevés és mégis

megőrzi az emlékezet a pillanatot. Miért? Mert annyira tiszta és annyira emberi. Egy ember
segít a rászorulón, egy törékeny asszony lehajol a földre roskadt Krisztushoz, hogy arcát
törölje.
Milyen kis enyhülés ez annak, akit megvertek, megaláztak, megostoroztak és tövissel
koronáztak. Mégis az irgalmasság csodás perce. Észrevenni azt, aki szenved és nem
késlekedni. Bátornak lenni ott, ahol szükség van a segítségre. Eggyé válni azzal, aki szenved.
Jézus fájdalmát nem elsősorban az a kendő enyhítette, hanem az együttérzés. Nem beszélnek
egymással, nincs is rá szükség. A két tekintet találkozik, a legnagyobb ajándékot adva a
másiknak, a köszönet és a hála néma szavát.
Irgalmas Szeretet! Oly sokszor megmutattad, milyen irgalmas hozzánk az Atya, aki
mindig keres, mindig hazavár minket, gyógyítja sebeinket, megbocsátja vétkeinket. Adj

Urunk nyitott szemet és nyitott szívet, hogy észrevegyük a szükséget szenvedőt. Adj
bátorságot, hogy tetteink üzenjenek: Nem vagy egyedül!

7. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel

De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a
halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koszorúját nyerte el, hiszen Isten irgalmából
mindnyájunkért megízlelte a halált. (Zsid 2,9)
A Fiú emberré lesz. „Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak,
amelyhez, mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát és szolgai alakot
vett fel.” (Fil 2,6-7) Első ránézésre kevesebb fekszik a földön, mint egy szolga. A végletekig
megalázott ember, akit senki sem becsül, senki nem szá

n. A megvetett, az utolsó az emberek
között, a fájdalmak férfia, aki elől az ember elrejti arcát. (V.ö. Iz 53,3) Talán már érzi a halál
ízét, a kelyhet ki kell üríteni, hiszen kimondta az igent az Atya akaratára: „Ne az én akaratom
teljesüljön, hanem a Tied.” (Mt 26,42)Miben áll Isten irgalma felénk? Abban, hogy életét adja azok üdvösségéért, akik neki
nem kegyelmeztek.
Irgalmas Szeretet! Megízlelted a fájdalmat, a szenvedést és a halált azért, hogy nekünk
örök életünk legyen. Felemelkedtél elesettségedből, hogy minket is felemelj magaddal.
Urunk, dicsőséged fénye ragyogjon át bűneink porfelhőjén és adjon erőt kimondani: Veled

talpra állunk és győzedelmeskedünk.

8. állomás: Jézus szól a síró asszonyokhoz

De ti, szeretteim, ti szent hitetek alapján épüljetek fel; imádkozzatok a
Szentlélekben, tartsatok ki az Isten szeretetében, és várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak
örök életet szerző irgalmára. (Júd 21)
Oly sokszor mondjuk – örüljünk az örvendezővel és sírjunk a sírókkal. Ez az igazi
együttérzés, a testvéri szeretet, a sorsközösség. De az örvendezés valódi boldogság nélkül
csupán képmutató mosolygás. A sírás pedig, valódi fájdalom nélkül, csak siránkozó

szánalommá korcsosul.
Hol voltak ezek az asszonyok, mikor a bűneiket kellett volna siratni? Hol sírtak, mikor
látták fiaik vétkeit? Hol imádkoztak az Úrhoz könyörületért és irgalomért? „Ne miattam
sírjatok!” – mondja Jézus. Magatok miatt, bűneitek miatt sírjatok. Teremjétek a bűnbánat
könnyeit, hogy lemossátok magatokról a régi embert, hogy hitből és irgalomból új emberré
épüljetek.
Irgalmas Szeretet! Te nem siránkoztál, soha nem sajnáltattad magad. Tégy
készségessé, hogy befejezzem a panaszkodást, az önmagam folytonos sajnálatát, a
siránkozást. Adj erőt, hogy bűneimet igaz bűnbánattal megsiratva forduljak feléd, Hozzád, aki
irgalommal itatod könnyeim.

9. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel

„Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hűséges
főpap legyen Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit.” (Zsid 2,17)
Testvérünk lett. Hozzánk hasonló. Mária fia, akit József tanított az ácsmesterségre. Itt
nőtt fel közöttünk. Együtt játszott gyermekeinkkel, velük tanult meg olvasni és írni, hallgatta
a bölcsek szavait. Később barátokat gyűjtött, akiket emberhalásznak nevezett, együtt evett és
ivott a bűnösökkel és vámosokkal, elfáradt és megéhezett, mint mindenki más. Olyan volt,
mint mi és mégis más. Több, jobb, szent.
Leereszkedett, hogy felemeljen; alámerült, hogy újjászülessünk; gyógyított, hogy
életünk legyen; vígasztalt, hogy békére leljünk; bepiszkolta magát, hogy megtisztuljunk;
harmadszor is elesett, hogy újból felkeljünk bűneinkből.
Irgalmas Szeretet! Te soha nem mondtál le az emberről, soha nem fordítottad el
arcodat előlünk, te soha nem vontad meg irgalmadat és hűségedet az elesett embertől. Segíts,
hogy a legmélyebb ponton is megérezhessük, milyen közel vagy hozzánk. Vezess minket
akkor is, amikor nem látjuk a célt!

10. állomás: Jézust megfosztják ruháitól

„Öltsétek tehát magatokra, mint Isten szent és kedves választottjai, az irgalom
érzületét, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a béketűrést!” (Kol 3,12)
Az ember szívébe van írva, hogy őrizze és védje azt, ami szép, ami jó és értékes.

Mégis képesek vagyunk kivetkőzni magunkból, levetkőzve istengyermeki mivoltunkat,
emberi méltóságunkat. Hiszen pusztítani sokkal könnyebb, mint építeni.A mi Megváltónk példájával emlékeztetett és tanított: Mennyei Atyánk boldognak
szeretne látni minket és szeretne elhalmozni ajándékaival.
Irgalomba öltöztet, mikor megbocsát a házasságtörő asszonynak és megvédi őt
támadóitól. Isteni jóságát mutatja, mikor meggyógyítja a betegeket. Alázatra nevel, mikor
megmossa a tanítványok lábát, szelídségről beszél, mikor a gyermekek barátja lesz.
Béketűrést hirdet, mikor azt mondja „ne félj”!
Irgalmas Szeretet! Mindent letépnek rólad, mindent elvesznek, semmid sem marad. De
legértékesebb kincseidet senki sem veheti el tőled: az irgalom, a jóság, az alázat, a szelídség, a
béketűrés ott van a szívedben. Öltöztess kérlek szíved kincseibe!

11. állomás: Jézust a keresztre szegezik

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és
kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.” (Zsid 4,16)
Teljes irgalomért és kegyelemért az ember csak egy helyre mehet. Nem királyok vagy
császárok, miniszterek és államfők, papok és püspökök, hatalmasságok vagy fejedelemségek
ajándékoznak meg vele. Nincs hatalmukban. Krisztus keresztje alá kell állnunk, a kegyelem
trónjához kell járulnunk és felnézni rá. A Megfeszítettre.
A feszület ott áll életünk középpontjában, az üdvtörténet kellős közepén, biztos
pontként. A mai napig a kaifások gúnyolódva tekintenek rá, öntelten, büszkén, nevetve.
Mások nem törődve, hétköznapiasan, megszokottan, unottan. A siránkozók csak a maguk
baját látják benne, észre sem véve a megváltás jelét.
De mi Máriaként és Jánosként érkezünk. Hittel felnézve, belőle erőt merítve, hiszen
bármilyen meglepő: a keresztre feszített Krisztusnak nem kell az emberi segítség, önszántából
feszül meg. Nekünk van szükségünk az ő irgalmára és kegyelmére.
Irgalmas Szeretet! Az Atya és az emberek iránt érzett szereteted tart a kereszten.

Engedd, hogy képes legyek megfeszülni veled együtt, elnyervén irgalmadat!

12. Jézus meghal a kereszten

„Megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk,
hanem az ő irgalmasságából.” (Tit 3,5)
Hányszor mondhatták azok közül akik találkoztak Vele, akik látták és hallották:
Megmentett! A meggyógyult betegek nem bírják magukban tartani a szabadítás csodáját,
mindenkinek elmondják, elhíresztelik. Megmenti a tanítványokat a háborgó tenger
hullámaitól, a süllyedő Pétert kiemeli a habokból.
Megmenti a bűnbe, a sötétségbe, a halálba süllyedő embert, azáltal, hogy felemelik és
ott mindenkit magához vonz.

Beteljesedett. A megváltás műve betelt. Isten Fia önként halt, hogy élhessek, hogy
örök életem legyen. Megérdemeltük? Ez lenne igaz cselekedeteink jutalma? Korántsem.
„Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) Az igazért
is alig hal meg valaki, nemhogy a bűnösért... Ő mégis vállalja. Mindenkiért.
Irgalmas Szeretet! Végtelen jóságodat és szeretetedet megtapasztalva, látva

gonoszságainkat, arra kérünk: Uram, irgalmazz, Krisztus kegyelmezz, Uram irgalmazz!

13. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről

„Ha egynek bukása miatt sokan meghaltak, Isten kegyelme, s az egy embernek, Jézus
Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra.” (Róm 5,15)
Az édesanya karjába veszi gyermekét. Tette ugyanezt, mikor megszületett Betlehem
csendjében, később Názáretben százszor és ezerszer. Szorította és ölelte, mikor rátalált a
jeruzsálemi templomban, mikor megpihent munka után. Ölelte mikor útjára engedte, mikor
búcsúzott, és ölelte mikor a vándorlásból hazatért. Ölelte a Golgota felé vezető úton, talán

úgy, mint még soha életében. És öleli most is, holtan.
Egy ember által jött a halál, Ádám elbukott és vele együtt mi is. Egy ember által
kaptunk új életet, az Új Ádám irgalmából, aki most anyja ölén fekszik.
Irgalmas Szeretet! Sokszor oly nehezen tudjuk elfogadni a te akaratodat. Kérünk
formáld lelkünket, hogy benned találjuk meg szabadságunkat, életünket a te kezedbe
helyezve!

14. Jézust sírba teszik

„Aki irgalmasságot gyakorol, tegye derűsen.” (Róm 12,8)
Az irgalmasság legutolsó cselekedete: a holtat eltemetni. Megadni a végtisztességet
annak, aki elköszönt, elbúcsúzott, aki már elhagyta e világot. József és Nikodémus, miután
elkérték Jézus testét, egy sziklasírba teszik.
Az Irgalmas Isten alászállása befejeződött. Eggyé vált velünk, elszenvedte a halált,
hogy azt is legyőzze, s harmadnapra megmutassa a feltámadás dicsőségét és az élet örök
győzelmét. Itt éli meg a gyászoló a szív a derűt és a békét. A feltámadás reményében.
Irgalmas Szeretet! Követ hengerítettek sírod elé, de az életnek ez nem állhat útjába.
Nincs ami fogva tarthatna. Engedd Uram, hogy részese lehessek feltámadásod örömének,
tanúságot téve végtelen irgalmadról!

Befejezés

„De éppen azért nyertem irgalmat, hogy Jézus Krisztus először is rajtam mutassa meg
végtelen türelmét, példaképül azoknak, akik a jövőben hisznek majd benne, és így eljutnak az
örök életre.” (1Tim 1,16)
Ó Jézus, szelíd Szívedből, mint kristályból, úgy áradnak felénk az Isteni Irgalmasság
sugarai, ezért könyörgök hozzád, Uram Jézus, fogadj be irgalmas Szívedbe.
Tedd irgalmassá szememet, hogy ne ítéljek elhamarkodottan, és ne gyanakodjak senkire,
hanem minden lélekben a jót lássam, s segítőkész legyek. Tedd irgalmassá fülemet, hogy
meghallhassam testvéreim kívánalmát, és hívásuk elől soha el ne zárkózzak.
Tedd irgalmassá nyelvemet, hogy rosszat senkire se mondjak, s megbocsátó figyelmes
szavakra találjak. Tedd irgalmassá és jóságossá kezemet, hogy minden fáradságot és
nehézséget magamra vehessek mások terheinek enyhítésére.
Tedd irgalmassá és segítőkésszé lábamat, hogy fáradtságom és kimerültségem ellenére
segítsek a rászorulókon.
Tedd irgalmassá és minden nyomorúság előtt nyitottá szívemet. Segíts, hogy senki elől el
ne zárkózhassak, sose beszéljek a saját szenvedéseimről. Fogadj be szentséges Szívedbe,
Jézusom.
Uram, találjon a te Irgalmasságod nyugalmat bennem.
Válts meg engem, Te vagy mindenem! Hozzád könyörgök, Uram, Te vagy a Mindenható
Szeretet, magasztalom irgalmas Jóságod. Ámen.

(Fausztina nővér imája)