8. Nem tétovázó, hanem biztos öntudattal szeretlek Uram.

Átütötted igéddel szívemet és megszerettelek. Ég, föld és minden bennük rejlő, íme, mindenünnen kiáltják nekem, hogy szeresselek téged. Nem szűnnek meg odakiáltani ezt mindenkinek, hogy így mentsége ne legyen senkinek. Több irgalommal vagy mégis az olyan iránt, akinek majd megkegyelmezel, és bőségesebben kegyelmezel annak, aki iránt már irgalommal voltál, hiszen máskülönben csupán süket füleknek hirdetné ég és föld a dicséretedet.

Mégis, mit szeretek, mikor szeretlek? Nem szépséges testi alakot. Nem az idő kellemét. Nem a szemünknek olyannyira jóleső fények ragyogását. Nem valamennyi fölcsendülhető ének bájos dallamát. Nem szirmok, keretek, fűszerek illatát. Nem mannát és nem mézet. Nem ölelésre hívogató testi tagokat. Nem ezeket szeretem, ha Istenemet szeretem. És mégis szeretek valami fényességet, valami dallamot, valami illatot, ételt, ölelést, amikor Istenemet szeretem. Ő az én belsőbb emberem fénye, dallama, illata, eledele és ölelése. Fényt sugaraz ott bent a lelkemre, amilyent semmiféle hely magába nem fogad. Ének zendül ott és azt el nem sodorja az idő. Illat terjedez ott és szét nem kuszálja a szellő. Íz kínálkozik ottan és meg nem csökkenti semmi falánkság. Ragaszkodás van ott, de soha meg nem rontja a csömör. Ez az, amit én szeretek, ha szeretem Istenemet.

9. És mi ez?

Kérdeztem a földet és azt válaszolta: nem én vagyok. Hasonlóképpen vallott minden rajta megtalálható. Kérdeztem a tengert s a tenger zúgó mélységeit, az élő, tekergő lényeket és azt felelték: nem vagyunk a te Istened, keressed őt fölöttünk.

Kérdeztem a kavargó szeleket és az egész levegőég minden lakójával együtt azt zúgta felém: csalódik Anaximenes, mi nem vagyunk az Isten.

Kérdeztem az eget, a napot, a holdat, a csillagokat és valamennyi felelt: mi sem vagyunk az Isten, akit te keresel.

És kiáltottam a testem kapuit körülálló minden létezőnek: csupán annyit mondottak Istenemről, hogy nem ti vagytok ő. Beszéljetek róla tehát valamit. És erős szóval zúgták a fülembe: "Ő alkotott minket."

Kutató figyelmem volt ez a kérdezősködésem, a bennük csillámló szépség pedig a válasz.

Magamhoz fordultam és magamnak beszéltem: ki vagy? És válaszoltam: ember. Íme, test és lélek állanak bennem szolgálatomra, egyik kívül, másik belül. Közülük melyikkel kell inkább keresnem az Istent? Őt kutattam már teljes testem segítségével a földtől az égig, ameddig kiröpíthettem követeimet, szemem sugarait.

Ámde alkalmasabb lesz belső emberem. Hiszen valamennyi testi követem hozzá viszi a jelentését. Ő a fő és ítélkezik az ég, a föld és minden bennük létező válaszairól, ha így felelnek nekem: mi nem vagyunk az Isten, Ő alkotott minket. A belsőbb ember mindezt a külső szolgálatával ismerheti meg. Én, a belső ember ismerem meg mindezt, én, én, a lélek, a testi érzékeim révén.

Kérdeztem Istenemről a mindenség tömegét és válaszolt: nem én vagyok, de ő hívott engem létbe.

10. Nem ragyog-e mindenki szemébe ez a szépség, ha ép érzéke van? Miért nem hirdeti tehát ugyanazt mindenkinek? Látják őt a parányi és megtermett állatok is, de képességük nincs, hogy kérdezhessenek. Bennük a hírt adó érzékeken ugyanis nem uralkodik ítélő értelem. Az ember azonban kérdezhet, s "ami az Istenben láthatatlan, az értelem a teremtmények révén felismeri". Ámde bűnös szeretet a teremtményeknek veti őt alá és mint alárendelt, nem ítélhet többé. Sőt a teremtmény a kérdezőknek nem ád feleletet, csupán az ítélkezőknek. Hangja, vagyis szépsége nem változik, nem másképpen látszik ennek és nem másképpen annak, ha az egyik csak látja, a másik pedig látja és kérdezi. Ugyanazon a módon ragyog mindkettő elé, de az egyikhez néma, a másikhoz beszél. Sőt beszél mindenkihez, de csupán azok értik, akik kívülről zengő szavát egybevetik bévül az igazsággal. Az Igazság pedig így beszél hozzám: ég, föld, és semmi anyagi test nem a te Istened. Természetük is ezt állítja az embernek, ha nyitott szemmel látja, hogy ezek csak anyagi tömegek. És az ilyen tömeg kisebb részeiben, mint egészében.

Így szólok neked lelkem: jobb vagy, mint ezek. Hiszen erőben tartod tested tömegét, mert élteted. Ezt a testnek egyetlen más test sem adhatja meg. A te Istened pedig: életed élete is.